Munka a diákokkal
1.”Megkértem a diákjaimat, hogy értékeljék a munkámat és írják le, mit csinálnának szívesen? „
„Két nagyon passzív osztályom is volt, mindkét csoportban 8 éves tanulókkal. Nem számított milyen tartalommal készültem, vagy milyen ültetési rendet találtam ki, úgy tűnt semmi sem kelti fel érdeklődésüket. Egy passzív osztályt kezelni sok szempontból nehezebb feladat, mint egy rendetlen – a csend ijesztő tud lenni ilyenkor. Folyamatosan felülbíráltam saját módszereimet, miközben rossz vicceket meséltem nekik, reménykedve, hogy legalább egy gyereknek mosolyra görbül a szája. Nem bírtam tovább. Megkértem őket, hogy értékeljék a munkám. Készítettem egy kérdőívet a SurveyMonkey nevű oldalon. A kérdések arra vonatkoztak, milyen tevékenységeket végeznének szívesen?
A válaszaik alapján új módszertani megközelítésekkel éltem és új tevékenységi típusokat kezdtem el bevinni az órákra.
Siker volt! A hajdanvolt passzív osztályok mára az egyik legaktívabb csoportjaim.„
/Jasmeet Kaur, hittan tanár, London/
„Miután olvastam a When the Adults Change, Everything Changes (Amikor a felnőttek változnak, minden változik – Elmozdulások az iskolai viselkedésben) című Paul Dix könyvet, elkezdtem minden óra előtt kezet rázni a diákjaimmal. Egy olyan egyszerű dolog, mint személyesen köszönteni őket a tanteremben, teljesen megváltoztatta az osztályteremben uralkodó hangulatot. Ahelyett, hogy rohanva jöttek volna be diákjaim az órára egymással vadul beszélgetve, elkezdtek nyugodtan csendben, figyelemmel érkezni az órákra. Lassan kezdek több gondolatot is átemelni a könyvből a hétköznapjainkba.”
/Shannon Poulter, általános iskolai tanár, Bedford/
3.”Arra bátorítom a diákjaimat, hogy egymást korrepetálják”
„Úgy tapasztaltam, hogy amikor a diákjaim egymást tanítják, az szemmel látható javulást hoz az eredményeikben. Néhány diák vonakodva állt a dologhoz eleinte, de biztosítottam róla őket, hogy javulni fognak az eredményeik, nem csak a korrepetált gyereknek, hanem a korrepetálónak egyaránt, hiszen a tanítás a mélyebb megértésben és így a tanulásban is segít. Mára ha egy diáknak gondja támad, többen is jelentkeznek, hogy szívesen korrepetálnák. Ugyanazt a nyelvet beszélik és jobban megértik egymást. Figyelnek egymásra és sokszor be sem kell már avatkoznom. Mostanában nekem kell figyelmeztetnem őket arra, hogy a szünetben elhagyják a termet és abbahagyják a közös tanulást, hogy nyugodtan fogyaszthassam el a szendvicsemet én is – ha rajtuk múlna mind maradnának.”
/Frank Brown, informatikatanár, Sydney, Australia/
Óratervezés
4.”5 perc alatt tervezem meg minden órámat, ezzel a módszerrel..”
„Az öt perces óraterv módszere lehetővé tette számomra hogy eredményesebben és céltudatosabban tervezhessem az óráimat. Amióta így tervezek minden órámnak egyértelmű, strukturált felépítése van. Ezt az óratervet egyszerű követni (így helyettesítés esetén is tökéletesen használható) és lehetővé teszi az utolsó pillanatban történő rugalmas változtatást. Ez a technika nagy mértékben segítette a munka-magánélet egyensúly megtartását számomra. Sokkal kevesebb időt szánok a tervezésre mint korábban. Így több időm van hétvégente pihenésre, feltöltődésre is. Energikusabb, lelkesebb és vidámabb lettem a munkámban, hiszen végre a megvalósításra is jut erőm.”
/Általános iskolai tanár, Kent/
5.”Egyszerű módot találtam arra, hogy diákjaimat motiváljam…”
„Évkezdéskor adok a diákjaimnak néhány olyan kérdést, aminek a megválaszolása kihívást jelent számukra. Ezeket a kérdéseket a könyvük végébe teszik. Így ha valamilyen feladattal korábban végeznek társaiknál, mindig fordulhatnak a könyv végében lévő izgalmas kérdésekhez, hogy ne unatkozzanak, míg társaik dolgoznak. Nekem is könnyebbséget jelent, hogy nem kell minden egyes órára külön extra feladatokkal készülnöm.”
/matematika tanár/
„Mióta előre tervezek és az aktuális óráimat nem teljesen az alapoktól kell felépítenem, azóta sokkal könnyebb a munkám. Nagy hasznomra volt az iskolámban tanító kollégák óraterveinek használata is, a tanári karban megosztjuk egymással az óraterveinket, így mindenki saját tanítási stílusához és osztályának igényeihez formálva tudja hasznosítani egymás ötleteit. Általában fél évre előre tervezem az óráim, hétvégente pedig mindig felülbírálom, hogy mit kell változtatnom az eredeti terveimen a gyerekek haladási ütemét és az én aktuális igényeimet/ötleteimet figyelembe véve.
Átlagosan napi 11 órát töltök az iskolában és 4 órát készülök hétvégente, de megéri. Az érzés, hogy elégedett lehetek a munkámmal és ura vagyok a helyzetnek maradéktalanul boldoggá tesz.”
/pályakezdő tanár, London/
Osztályozás
7. „Osztályozási kódokat dolgoztam ki..”
„A nyári szünet alatt összeírtam egy listát arról hogy “mi ment jól”, amihez tartozott egy levél és egy leírás arról, hogy “még jobb ha”, amihez hozzárendeltem egy számot. A tanítványok ezt a munkafüzetük hátuljába ragasztották.
Mikor értékelem a munkájukat manapság egyszerűen egy kódot írok, a hosszas értékelés helyett. Ezzel annyi időt spóroltam már meg magamnak, hogy azt el sem hiszem. Azok a javítások amik korábban több mint egy órát vettek volna igénybe, most 25-30 perc alatt megvannak. Ha a kódok nem volnának kielégítők természetesen kiegészítem őket személyes megjegyzésekkel is, de be kell valljam az esetek 99.9% százalékában a kódokkal megfelelően leírhatók a visszajelzéseim.”
/történelem tanár, Lincolnshire/
8.” A osztályteremben osztályozok, a gyerekekkel..”
„Nemrégiben megváltoztattam az osztályozási szokásaimat. Például egy anyanyelvi kreatív írás gyakorlatot követően most 7 fős bírálóbizottságot ala
kítok diákjaimmal és velük együtt értékelek. Együtt döntjük el mi volt jó a munkákban és mit kéne tovább csiszolni. A többi gyermek ugyanezt csinálja az osztályban, az általam megadott kódok segítségével.
Minden nap másik hét diákkal osztályozok, hogy mindenki sorra kerülhessen. A csoportokon belül is keverem a gyermekeket, hogy minél színesebb bírálóbizotsággal dolgozhassak. A beadott munkák kiemelkedő ütemben fejlődtek, mióta az értékelést osztályon belül, közösen végezzük és nekem is kevesebb munkám marad otthonra. Az osztályozás értelmet nyert és diákjaim folyamatosan olvasnak és reagálnak egymás munkáira.”
/Rebecca Pogose, általános iskolai tanár, Oxford/
Munka-magánélet egyensúly
9.”Egy órával korábban kelek fel minden reggel…”
„Ha nem tud dolgozni esténként, keljen fel egy órával korábban reggelente. Én ezt teszem hetente kétszer és sokkal rendezettebbek azóta a heteim. Felkelek, főzök magamnak egy teát és munkához látok jóval azelőtt, hogy a gyermekeim és a férjem felébrednének. Úgy tűnik a reggeleken hatékonyabban dolgozom mint az estéken. Persze nem biztos, hogy ez mindenkire igaz. Azoknak viszont, akik ódzkodnak az esti munkavégzéstől, mindenképpen csak ajánlani tudom. Én magam könnyen hozzászoktam, pedig én nem tartom magam koránkelő típusnak.”
/Genevieve Nickolls, angol tanár, Wales/
„5 éve elkötelezett tanár vagyok, sikeresnek is mondhatom magam a munkámban – de csak mostanra lettem elég magabiztos ahhoz, hogy nemet is mondjak olykor. Nemet mondtam a vezetőségnek , a szakmai vezetőmnek (dacára az ebből származó feszült helyzetnek), szülőknek, és bárki másnak aki olyat követelt tőlem, ami nem fér bele az időmbe. Ez nagyban segítette, hogy a valós prioritásaimra fókuszálhassak munkám során és időmet valóban bölcsen oszthassam be.”
/történelem tanár/
11.Minden reggel szánok 10 percet a napom indulásakor a tudatos jelenlétre (mindfulness)
„Minden nap szánok legalább 10 percet arra, hogy a tanterem előtt, (vagy bárhol máshol) ülve egy nagy adag kávéval felszerelkezve hallgassam az okostelefonomról a mindfulness alkalmazást (stresszoldást, meditációt, tudatos jelenlétet segítő alkalmazás amiből számos magyar nyelvű is elérhető az AppleStore és a Google Play webáruházakban). Mindegy milyen az idő, minden napot ezzel kezdek, kollégáim pedig tiszteletben tartják. Este kilenc után munkatilalmat vezettem be magamnál, legalább hetente háromszor pedig egyáltalán nem dolgozom esténként. 28 éve tanítok és úgy érzem sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok mint pályám bármely eddigi időszakában.”
(A zárójeles megjegyzések a szerkesztőktől származnak. a szerk.)
/Jonathan Kersey, tanár, Kent/
Stresszkezelés- magyar módra:
Az Egyesült Királyság -ban bevált megoldások után szeretnénk megmutatni, miket használnak Önök a stresszel való megküzdésere. Mutassuk meg, mi működik, milyen jó gyakorlataik jöttek be Önöknek, mit tudnak egymásnak bemutatni, kisebb-nagyobb tanulásszervezési, módszertani megoldások. Köszönjük, ha megírják a fuloph@moderniskola.hu címre, és a legjobbakat meg is osztjuk!
Az eredeti angol nyelvű cikk itt olvasható:
