„5 tulajdonság, ami valakit a Világ Legjobb Tanárává tehet” + videó!– Interjú a magyarul is tudó finn Jukka Sinnemäki-val, a Global Teacher Prize várományosával

Frissítés:Az alábbi 1.27 videón Jukka egyik matekórájára órájába is bepillatást nyerhetünk. Vigyázat, az órán gyűrűn tornázó gyerekek látványa felejthetetlen. Jukka szerint „minden tanárnak ‘sztárnak” kell lennie az osztályban és segíteni a gyerekeket is azzá válni..”

– 40.000 pályázó közül jutott el az 50 kiválasztott közé, akik az idén márciusban esedékes oktatási világkonferencia főszereplői lesznek Dubaiban. Milyen témával/témákkal készül a konferenciára?

• Az idei világtalálkozó fő témája, hogy miként készíthetjük fel a fiatalokat 2030-ra és a rákövető évtizedekre. Maga az oktatás és az elsajátítandó készségek állnak majd a középpontban:

„Mit kell tanítanunk és a tanultak hogyan válthatók tettekre?”

• Szó lesz majd klímaváltozás-oktatás jövőjéről, a globális felelősségvállalásról, arról, hogy milyen készségekre lesz majd szükség a munkavállaláshoz 2030-ban és hogyan lehet majd ezeket a legjobban elsajátítani. A világfórum programjában helyet kap egy nyilvános meghallgatás az oktatástechnológia jövőjével kapcsolatban is.

-1 millió dollár szép összeg, ha pedagógiai eszközökben/segédletekben gondolkodna, akkor ön mire költené?

• A díjat 10 éven keresztül, évi 100.000 dolláros részletekben fizetik ki. Hacsak a díjazottnak nem kell nyugdíjba mennie, akkor a díj odaítélése utáni 5 évben továbbra is tanítania kell vagy pedagógiai támogatást kell nyújtania 5 és 18 év közötti diákoknak. Ezen kívül minden díjazott a díjat odaítélő Varkey Alapítvány Globális Nagykövetévé válik, ami állandó szerepléssel, különféle eseményeken és képzéseken való részvétellel és számos egyéb feladattal jár, amit a díjazott a szabadidejében kell elvégezzen.

Tehát ez nem teljesen ugyanaz, mint egy lottónyeremény.

Ha esetleg én nyerném meg a fődíjat, akkor néhány olyan elképzelésemet igyekeznék a segítségével megvalósítani, ami a gyerekek testi és lelki jólétét segíthetné elő mindenhol a világon. Van ebben a témában egy olyan elképzelésem, aminek a fejlesztésén immár több éve dolgozom.

• Ön szerint mi az az 5 tulajdonság, ami valakit a Világ Legjobb Tanárává tehet?

1. Légy becsületes.
2. Légy önmagad (ne játszd meg magad).
3. Légy elkötelezett.
4. Érdeklődj a gyerekek élete iránt (minden részletre kiterjedően).
5. Mindenkit kezelj önálló egyéniségként (légy igazságos).

 

• Van-e olyan, amiben tapasztalata szerint a finnek tanulhatnának a magyaroktól? Mit tanulhatnánk mi magyarok a finnektől?

• A hozzáállásunknak mindig azt kell tükröznie, hogy tanulni akarunk, szeretnénk a fejleszteni a képességeinket, a módszereinket és a megértésre való képességünket.

Rengeteg fantasztikus tanárt ismerek Magyarországon és nagyon büszke vagyok rájuk!

• 1999-től kezdve kezdtem el mélyebben is megismerkedni a magyarországi lehetőségekkel és már akkor úgy gondoltam, hogy például a zene és a művészetek oktatása olyan területek, ahol a finneknek lenne mit tanulni a magyaroktól, akik ebben nagyon tehetségesek. A magyarok ugyanakkor tanulhatnának tőlünk egy kis szabadságot, és az iskolára és az oktatásra vonatkozó szélesebb, és egyben holisztikusabb rálátást, amelynek a középpontjában a gyerekek vannak. Fontos lenne azt is megérteni, hogy a kevesebb több (kevesebb házi feladat, kevesebb stressz, kisebb nyomás).

• Szakdolgozatát „A tanári pálya kihívásai Magyarországon. A geresdlaki Kodolányi János Általános Iskola” címmel egy magyarországi iskoláról írta. Mik voltak a főbb megállapításai?

• Kutatásaim szerint a tanárok számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot építsenek fel a diákjaikkal és a diákok szüleivel.

A geresdlaki tanárok pontosan tudják, hogy a jó kapcsolat és a bizalom az együttműködés legfontosabb megalapozói.

Ennek az elősegítéséhez a tanároknak több támogatásra és ismeretre lenne szükségük.

A legtöbb gyerek otthon számos előjogot élvez, azonban annál kevesebb a kötelezettségük. Ez magatartási problémákhoz és egyéb nehézségekhez vezethet az iskolában.

 

• Minden tanár sokat dolgozik a szabadidejében, hogy előkészítse a különféle tanulói szükségleteknek megfelelő órai anyagokat. A diákokat egyénileg is igyekeznek támogatni, mindenkit a saját maga szintjén. A tanárok és az igazgató is kivételesen elkötelezett volt a munkája iránt és szeretett volna tenni a közösség egészéért. Ugyanakkor a tanárok úgy érezték, hogy a tanárképzés nem készítette fel őket arra a munkára, amit végeznek.

De a legfontosabb eredmény, hogy a tanárok észrevették, hogy legyen szó akár tanulásról, a diákok kötelezettségeiről, vagy a motivációról,

Mindennek az alapja a diákok és a tanárok közötti kölcsönös és mély tisztelet és bizalom.

Az iskola igazgatója és tanárai a saját tapasztalatikon keresztül jutottak el ezekig a felismerésekig. Az egyik legrégebb óta fennálló probléma a szülők viszonya az iskolához, amely a kutatásaim szerint már az 1800-as években sem volt egyöntetűen pozitív.

• Mi kell ön szerint ahhoz, hogy a gyerekek örömmel menjenek iskolába?

• Legyenek barátaik
• Ne kelljen félniük (önmaguk lehessenek)
• Legyek jóba a tanáraikkal
• Érezzék, hogy értékelik őket
• Érezzék, hogy tisztelik és egyéniségként kezelik őket.

• Matematika oktatás terén új módszert fejlesztett ki, mellyel eredményesebben dolgoznak a diákok. Mesélne erről?

• Először is fel kell lobbantani a matematika szikráját a diákokban. Ez alatt azt értem, hogy pozitív hangulatot kell az órákon teremteni és arra törekedni, hogy a matematika egy külsődleges, kívülálló tartalom helyett inkább olyasmiként jelenjen meg, aminek köze van a diákok életéhez.

A matematika többletjelentést, értelmet adhat a minket körülvevő dolgoknak.

• Meg kell mutatni, hogy a matematika játékos is lehet, ez a játék azonban nem mindig megy könnyen. A matematika játékosságának, sokszínűségének a feltérképezésében több nemzetközi projektbe is bekapcsolódtunk a kollégáimmal. Több éve dolgozunk együtt a Magyarországon és Finnországban is ismert ÉlményMűhellyel, számos új matematika-oktatási eszközt és módszert a világon az elsők között tudnak a diákjaim kipróbálni.

De legalább ennyire fontos, hogy az óráimon a diákoknak nem kell egymással versengeniük, nem kell őket összehasonlítgatni. Minden diákot a neki megfelelő módon próbálok segíteni.

 

Ez azt is jelenti, hogy mindenkinek megvan a maga kihívást jelentő feladata, ezek azonban nem teljesíthetetlenek. Ez motiválttá teszi őket. A pedagógiai módszer tekintetében, igyekszem tananyagban ciklikusan haladni. Ez annyit jelent, hogy kisebb egységekben és  ahelyett, hogy csak egyszer tanulnánk meg. Amikor először tanulunk valami újat, akkor az agy még rengeteg információt kiszűr. Amikor viszont már a többedik alkalommal foglalkozunk az adott dologgal, akkor egyre több perspektívából tudjuk megvizsgálni és egyre több lesz a kapcsolódás, ami révén könnyebben felidézhetővé válik az újonnan információ.

A diákok mindig megismételhetik a számonkérést, ha motiváltak és jobb eredményt akarnak elérni.

Az egyik mottóm, hogy „nem akarom a diákjaim képességeit egyetlen vizsgára korlátozni. Inkább abban szeretnék segíteni, hogy a diákok a valódi készségeiket kamatoztathassák többféleképpen és minél gyakrabban.”

 

• Sokak szerint hiába a sok éves képzés, a legtöbb pedagógus mégis úgy tanít, ahogy őt tanították és nem úgy, ahogy tanulta hogy kéne tanítani. Ön hogyan emlékszik vissza finnországi diákéveire? Van olyan gyermekkori tanulási tapasztalata, amit tanárként felhasznál?

• Az igaz, hogy a tanárképzés nem minden tekintetben felel meg a tulajdonképpeni gyakorlati munkának. Sokkal több tanítási gyakorlatra lenne szükség már rögtön a kezdetektől és sokkal több valódi tapasztalatra, hogy a leendő tanárok a valóságos helyzetekben rejlő összefüggéseket is megismerhessék. A képzés során több idő telik el az órák megtervezésével, mintsem, hogy a leendő tanárok a gyakorlatban is megismerkedhessenek azzal, hogy mi a bizalom, mi az emberi kapcsolat, hogyan lehet biztonságos tanulási környezetet létrehozni, jó kapcsolatot kiépíteni a szülőkkel, stb.

Szerintem a legjobb tanár diákként is tud gondolkodni, viszont felnőttként cselekszik.

• Ha egy lelkes tanárom volt, akkor a lelkesedése átragadt rám is és szerencsére azt is megtapasztalhattam, hogy mennyivel jobb biztonságos környezetben tanulni.
• Manapság a tehetősebb iskolák szinte hidegháborút vívnak, ki milyen modern IKT eszközöket tud felmutatni. Valóban csak az oktatásban alkalmazott digitális eszközök viszik előre a pedagógiát? Ön mit gondol?

• A technológia nagyon fontos, ezért folyamatosan képeznünk kell magunkat e tekintetben. De nem szabad kiszolgáltatnunk magunkat az eszközöknek. Mindenekelőtt a gyerekek jóléte kell legyen az alap és arra lehet ráépíteni a különféle eszközök használatát.

A kulcsszó: egyensúly. Azt szoktam mondani, hogy

„A technológia remek szolga, de rossz vendéglátó.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Az interjút készítette Eriksson Zsófia és Fülöp Hajnalka, Modern Iskola

Az interjú megszervezését köszönjük az Élményműhely vezetőjének, Fenyvesi Kristófnak!

Fotókat készítet: Janne Ylitalo.