Kezdőlap Digitális eszközök

Hogyan tanult meg egy tanár majd 200 diák játékosan programozni? Avagy mire jó a micro:bit?

Hogyan lehet a gyerekek kódoláshoz és programozáshoz való hozzáállását megváltoztatni, mi az az eszköz, amivel a mai diákokat is "el lehet varázsolni"? A tenyérnyi micro:bit-tel pár óra alatt megismerkedhetnek a programozás működésével, sikerélményük lehet. Egy ilyen, 200 diákra kiterjeszthető, sikeres jó gyakorlatot mutat be saját tanulása és ötletes tudás-és eszközbeszerzése útján keresztül az ajkai Bródy Imre Gimnázium és AMI biológia-matematika-informatika szakos tanára, Takács Viktória. A cikkben leírt megoldások működnek máshol is! Ki próbálja ki?

Technológiai játszóház tanároknak

Első találkozásunk – a Micro bit-tel  2017. augusztus 23-ra tehető, a nemzetközi Scratch konferencia felvezető, „nulladik napjára”, amelynek házigazdája az ELTE Informatikai Kara volt. Azzal a céllal utaztam Budapestre, hogy megismerkedjem az új innovatív oktatási módszerekkel, hiszen ezen a konferencián – minden évben – a világ több száz tanára, oktatója és IT szakértője találkozik. Ezen a bizonyos pénteki napon az ELTE T@T Kuckója olyan technológiai játszóházat varázsolt körénk, hogy újra kívántam diáknak lenni, vagy legalább egyetemistának.

Személyesen találkozhattam olyan ELTE-s tanár személyiségekkel, akinek a nevét, munkáit évek óta használom a magam és diákjaim képzésére, versenyfelkészítésére (Pluhár Zsuzsa). A mesterséges intelligenciával rendelkező házőrző kutya  ‘gazdája” Dr. Turcsányi-Szabó Márta  is ott volt, és feltűnt Abonyi-Tóth Andor a különbözően programozott micro:bit-jeivel.

(A tanárok számára létesített technológiai játszóházról, az ELTE T@T Kuckójáról itt írtunk.A szerk.)

Ekkor még csak távolról szemlélődtem, és bevallom őszintén, bizalmatlanul szemléltem a fura kis szerkezeteket.

 

Aztán láttam, hogy táborozó gyerekek, kamaszok, és családok is minden félelem nélkül leülnek Andor asztalához, és „ottragadnak”. Én is csatlakoztam hozzájuk, és eleinte csak figyeltem, majd beszélgetni kezdtünk. Itt ismerkedtem meg Dékány Beatrix-szel, akivel azóta is együtt járjuk a sokszor még oly járatlan utakat. Megosztjuk információinkat, újdonságainkat, online továbbképzések hírét, és a szakmai facebook csoportokat. Együtt figyeltük, hogy leányzója milyen ügyesen ismerkedik az eszközzel, és sorra írja az újabb programokat. Sok diákkal találkoztam ott, akik ugyancsak akkor láttak, és használtak először micro:bitet, nagyon hamar ráéreztek az ízére. Öröm volt látni.

Már akkor tudtam, hogy szeretném ezt az élményt a mi diákjainknak is nyújtani, és ha módom lesz rá, mindenképpen élni fogok a lehetőséggel! Más kérdés, hogy a „hogyan” -okra még nem tudtam a választ!

Amikor Dr. Főző Attila Lászlótól értesültem róla, hogy a Programozás hete, vagyis a Code Week keretein belül „A Programozzunk micro:bitet” és a „További lépések micro:bittel” c. webináriumra lehet jelentkezni, nagyon örültem, és természetesen azonnal regisztráltam, melyekre 2017. szeptember 20-án 17 órától került sor Dr. Abonyi-Tóth Andor, illetve Nádori Gergely előadásában.

 

2018. februárjában pedig az ARM Hungary Kft. támogatásával és szervezésében pedagógusok tanulhattak a micro:bit  lehetőségeiről. Erről is szól ez a beszélgetés, melyben Kotán Tamás Balázs, a Magyar Arduino Labor YouTube csatorna tulajdonosa beszélget Fülöp Tamással, az ARM Hungary Kft. vezető mérnökével, a képzés szervezőjével:

 

Kipróbálná a micro: bit-et ? Itt igényelheti!

Nagyon színvonalas, és érthető előadásokat láthattunk, úgy éreztem a szükséges alapvető ismereteket megszereztem, amit továbbadhatok a gyerekeknek, és egy önálló fejlődési irányt is kijelöltek számomra ezzel az előadással a kollegák.
2017. október 5-én NJSZT és a T@T Labor elindította két darab, 10-10 micro:bitet tartalmazó csomagját (Robit és Borit) egy kis országos „botorkálásra,” a jelentkező iskolák között, a jelentkezés sorrendjében. (Erről itt adott hírt a Moderniskola.hu. A szerk. )

 

 

A kezdeményezést az hívta életre, hogy a BBC micro:bit eszközök (ha csak átmeneti használatra is), minél több iskolába eljussanak, hogy a diákok játékos programozási/kódolási tevékenységeken keresztül megismerhessék, kipróbálhassák az eszközben rejlő lehetőségeket, ezzel is fejlesztve az informatikai gondolkodásukat. (További információ: http://microbit.inf.elte.hu/)

Kihagyhatatlan ajánlatnak tűnt, és nem tévedtem! De nem csak én gondoltam így, hiszen a gyors jelentkezés ellenére is tízedik sorszámot kaptuk. Böröcz Léda, Tiszaújvárosi Széchenyi István Általános Iskola tanára küldte számunkra tovább 2018. január végén a Robi készletet. Kb. 10 nap múlva nekünk pedig 2018. február 9-én kellett búcsút vennünk tőle. Nehéz szívvel vittem őket a postára péntek délután, és csak az a tudat nyugtatott, hogy a Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium diákjainak és tanárának (Dukai Klára) is legalább akkora örömöt fog okozni, mint azt nálunk tette.
De mi történt addig?

Hogyan készültem fel a micro:bit nyújtotta lehetőségek felvillantására, átadására?

Iskolánk alapítványára („Gimnáziumi és Szakközépiskolai tanulókért” Alapítvány), mint már oly sok esetben most is számíthattunk, hiszen a tagok is jól tudták, hogy az iskolában szükség volna micro:bit-re, mely a gyerekek kódoláshoz és programozáshoz való hozzáállását változtat(hat)ná meg. Az már látszik, hogy a felnövekvő generációnak szüksége lesz ezen kompetenciákra akkor is, ha nem programozók lesznek. Angliában ezt már jóval korábban felismerték (https://www.hwsw.hu/hirek/54228/bbc-programozas-micro-bit-oktatas.html), BBC fejlesztette eszközt az iskolások automatikusan kapják a tankönyveikkel együtt. Sajnos nálunk ez még nincs így, de ha jól tudom, már folynak tárgyalások az ügyben, hiszen a kódolás a digitális kompetencia része. „A DIGCOMP (A digitális kompetencia értelmezésének és fejlesztésének európai keretrendszere) kompetenciamodell 2013 óta létezik, ma már 2.1 változatban és hivatkozik rá Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája is. A micro:bit és a hasonló eszközök összhangban vannak a stratégiával és segítenek teljesíteni a célokat.” – tudtam meg dr. Főző Attilától, a DPMK digitális pedagógiai szakértőjétől, a Digitális Témahetek szervezőjétől.

Hogyan illeszkedik a tanmenetbe a micro:bit?

Indokaim között szerepelt még az is, hogy az eszközt tanmenethez igazítva, terveim szerint a szimuláció, a kódolás és a programozás témakörben szeretnénk használni az informatika órákon. Szakköri keretek esetében felhasználása nem csak informatikai, hanem fizikai, természettudományos szakkörökön, tehetséggondozásokon, versenyfelkészülések során is megállja a helyét. Az eszköz szépen illeszkedik a programozásban való fejlődési irányba a Logo, Scratch és a LEGO-G, Labview – programnyelvek közé.
Az Alapítvány segített egy saját példány és néhány kiegészítője beszerzésében („Feltaláló készlet a BBC micro: bithez”). Ebben az a jó, hogy az iskolában marad, így be tudom mutatni az újonnan beiskolázott gyerekeknek, valamint a különböző beiskolázási rendezvényünkön is tudjuk majd hasznosítani, és nem mellékesen a téli szünetben ki tudtam találni, és megvalósítani a „botorkáló” micro:bitek bemutatásához szükséges feladatokat.

Felkészülés a micro:bit fogadására

Szerencsére az interneten rengeteg angol, és valamivel kevesebb magyar forrás érhető el. Sajnos a tervezett mélységig eljutni, egy téli szünet is kevés volt …, de ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek nem maradtak megvalósítandó célok nélkül!
A január nagyon gyorsan elment, én pedig sok minden lehetséges ötletet, és forrást elolvastam, megnéztem, google fordítóztam. Mire megérkeztek az eszközök, már a fejemben összeállt a terv, éjszakáimra már csak a szükséges dokumentáció maradt. A két hét nagyon rövid idő, de a 10 micro:bittel sok gyermek megtapasztalhatja, hogy mire képes ez a kis szerkezet, és talán ami még fontosabb, hogy egy tanóra keretében mennyi mindenre lehet programozni. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy az első tanóra után a gyerekek fantáziája megindult … az általam csoportonként tervezett 1-2 órából 3-4 órás foglalkozások kerekedtek, csoport, szünetek és tananyag függvényében (sajnos volt, ahol nem tolhattam el a témazáró dolgozatot egy héttel, így egy óra kiesett).

„Szeretnétek-e még micro:bit-es órát?” kérdésemre minden csoportban egyhangúan ez a válasz érkezett (természetesen maguk programozták:  – nem,  – igen)

Zsebpénzből is micro:bit!

A két hét alatt iskolánk körülbelül 200 diákja találkozhatott az eszközökkel (köztük két autista tanuló). Lyukasóráimban igyekeztem általam nem tanított osztályokhoz is bevinni az eszközt, két csoportba sikerült is. Tudtam, hogy jó lesz, és bíztam benne, hogy mindenki élvezni fogja, de arra még én sem számítottam, hogy már a második nap érkezik gyerek azzal a boldog mosollyal az arcán, hogy „ … képzelje tanárnő, kaptam értesítést, hogy már ma délután kiszállítják a micro:bitemet … megvettem, a saját zsebpénzemből ….”. Azóta több gyerek is rendelkezik már saját példánnyal, nagyon helyesen! Sőt volt olyan diákunk is, aki az egyik Scratch verseny nyereményéből micro:bittel vezérelhető, neopixellel, és útvonalkövetésre képes fényérzékelővel ellátott, összeszerelhető autót vásárolt.

Nagyon szeretem a micro:bitben, hogy az ára elérhető, így ajándékba is kérhetik, szemben a LEGO termékekkel.

A szoftver ugyancsak online elérhető (bár ez csak nekem hátrány, nekik már mobilnetjük van), de ingyenes. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a projektek megoszthatóak, így támogatják a tudásmegosztást. Bár eleinte furcsa volt, hogy nincs saját felhasználói fiók.

Siker- 115 diák készített programozási projektmunkát!

Minden olyan csoportban, ahol több órát is „játszottunk”, ott arra kértem a gyerekeket, hogy készítsen saját projektet. Az ötletet lehetett az internetről is keresni, vagy az órán bemutatottakat továbbfejleszteni, de csak akkor járt a projektmunkáért az ötös, ha ahhoz megfelelő dokumentáció is társult (ötlet forrásának feltüntetése, ha az nem saját; a megvalósult program kódja, megosztva vagy letöltve .hex kiterjesztésű állományként; és egy rövid leírás, mire, mit csinál a program, mi volt vele a tanuló célja, és milyen meg nem valósított továbbfejlesztési ötletei vannak; képek, videók). 115 diáktól kaptam projektmunkát, volt aki többet is készített, nemcsak az órán, de otthon is. Bevallom töredelmesen, erre nem voltam felkészülve, még mindig nem értem a munkáik végére. …..”

Takács Viktória

A szerző bemutatkozása

Takács Viktória, biológia-matematika-informatika szakos tanár vagyok.

11 éve az Ajkai Bródy Imre Gimnázium és AMI informatika szaktanára, ahol
6 évfolyamos gimnazistákat 7-12. évfolyamig, ill. 4 évfolyamos gimnazistákat 9-10. évfolyamon tanítok.

Emellett érettségire felkészítő foglalkozást, és programozói, tehetséggondozó szakkört vezetek.

Az idei szakkör alapvetően a Scratch nyújtotta történetmesélést, játékfejlesztést, illetve a micro:bit programozását tűzte ki céljául. Több nyertes pályamunka jelzi, erre nagy igény van a gyerekek körében. Az ARM Hungary Kft. képzésén felajánlott 10 micro:bit jóvoltából diákjaink a jövőben nemcsak online, ill. saját eszközeik segítségével tudják megtapasztalni munkájuk eredményét.

Kapcsolódó cikkek:

Digitalizáció az oktatásban: mindig csak egy lépést – interjú Horváth Ádámmal, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezetőjével

Amit tudni akart a Digitális Témahétről…

Hogyan készüljön az Első Digitális Témahétre?

Digitális Oktatási Stratégia

Előző cikkTanuljunk úgy, mint ahogyan netezünk! – Interjú Vicsek Annamáriával, a szerbiai oktatási államtitkárral, a vajdasági magyar nyelvű tanulásról, tanításról
Következő cikkSNI diákokkal foglalkozó pedagógusok jelentkezhetnek a támogatott külföldi eTwining-képzésre