Kezdőlap hírmozaik

    5 tipp, hogyan legyen maradandó az átadott tudás – Készítsünk hosszú távú tanítási terveket!

    Ahelyett, hogy óráról órára készülnénk, tanárként nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk arra, hogyan megérthető és elsajátítható egy adott tudásanyag hosszútávon. Ez persze nem mindig könnyű. Jamie Thom tanár, a The Guardian tanítással kapcsolatos rovatának írója bemutatja számára mi teszi lehetővé, hogy a gyerekek hosszú távú tudásmegőrzését támogassa. A The Guardian cikkét Eriksson Zsófia fordításában közöljük.

    Pályám első éveiben rengeteg időt töltöttem, a „tökéletes” tanóra megtervezésével. Órákat szántam minden egyes foglalkozás megtervezésére, figyelembe véve minden egyes az adott csoportba járó diák egyedi igényeit. Arról viszont fogalmam sem volt, hogyan támogassam diákjaim hosszú távú tudáselsajátítását.
    Tanárképzésem alatt kevés szó esett arról, hogyan építhetjük diákjaink készségeit fokozatosan, vagy arról, milyen gyakorlati technikákkal segíthető a memória. Helyette olyan nagy szavakkal dobálóztunk a tanári pályára készülvén, mint az elkötelezettség, együttműködés és a tanulási stílusok.

    Diákjaim értékelései azt mutatták, hogy a tanultak nem „ragadnak meg” a fejekben. Nem vettem észre, mi az, amivel valóban segíthetem diákjaimat: ahelyett, hogy az egyes tanórákból levonható következtetésekre koncentrálnék, a hosszabb távú tudáselsajátítás és készségfejlesztés támogatásába kellett volna befektetnem.

    Íme néhány olyan módszer, amely nekem segített mindebben!

    Bár a Nemzeti alaptanterv és a Kerettantervek segítenek a tervezésben, az ezeken alapuló egyedi tervek elkészítése és szem előtt tartása mégsem mindig könnyű feladat a tanárok számára. Fotó: pixabay.com

    Bontsuk le részeire!

    Mit akarok megtanítani a diákoknak? Tegyük fel ezt a kérdést és próbáljuk meg részeire bontani az egészt. Hasznos lehet egyfajta tudásszervező dokumentum (pl. tématerv, a szerk.) létrehozása, amely összefüggéseiben mutatja az egyes készség és ismereti elemeket, amikre lebontva a kívánt anyagrész átadható.

    A hosszabb távú terveket ilyenformán szerepeltető dokumentumot bármikor elővehetjük a félév során és egyes óráink prioritásait ehhez igazítva formálhatjuk. Joe Kirby az észak londoni Michaela közösségi iskola igazgatóhelyettese szerint a tudásszervező dokumentum “a legerősebb eszköz a tanárok kezében a tanterv alapján történő éves tervezés előkészítésekor”.

    HASZNOS LINKEK

     

    Dolgozzunk visszafelé!

    Minél részletesebb éves tervet készítünk, annál inkább kezünkben érezhetjük az irányítást. Ahhoz, hogy azonosítani tudjuk a szükséges készségeket, amelyek fejlesztése szükséges diákjaink számára a tudáselsajátítás különböző szakaszaiban, minden szakaszt értékejünk és dolgozzunk visszafelé!

    Így az egyes órák kevesebb tervezést igényelnek és egy hosszabb utazás kisebb lépéseivé válnak. Minden szakaszban ellenőrizhető, hogy hol járnak diákjaink terveinkhez képest és az annak megfelelő készségek fejlesztésével segíthetjük a munkaszakaszt.

    Ha meg is osztjuk hosszú távú terveinket diákjainkkal, ezáltal felelősséggel látjuk el őket és egyúttal biztosítjuk, hogy saját fejlődésük urai lehessenek és pontosan tudják, mit miért csinálunk az osztályteremben.

     

    Teszteljünk!

    A legtöbb diák már a tesztek puszta említésére is negatívan reagál. Ellenőrzés és visszacsatolás nélkül végigszánkázni az anyagon azonban éppoly kevéssé motiváló. Ráadásul így a célokról is könnyen megfeledkezik mindenki, a tanulás során fellépő elmaradások és a megértés hiánya pedig tesztelés nélkül nehezebben kerülhet a felszínre. Rendszeres, alacsony tétű (alacsony stresszfaktorú) kvívzek, ahogy azt a pszichológus kutató Henry Roedige és kollégái is kiemelik kutatásukban[pdf], “nagyban hozzájárulnak a teljesítmény növeléséhez”.

    Amennyiben rutinná válik hogy minden órán egy rövid és alacsony tétű tesztre kerül sor, ezzel segíthető az információ elmélyülése (Hazai és nemzetközi kutatások alapján a szokásos óra eleji ismétlő teszteknél még hatékonyabb az óra végi, az aznapi órán tanultakat felidéző számonkérés. A szerk.).

     

    Egyszerűsítsük az órákat!

    John Sweller kognitív terheléselmélete annak elemzésére tesz kísérletet, hogyan próbáljuk meg elkerülni a diákok túlterhelését óráink megtervezésével.  Megállapítása szerint a legfontosabb, hogy elkerüljük a diákok túlzott kognitív terhelését.

    A tanítás egyszerűsítése – a fölösleges zavaró elemek kizárása (ami lehet akár indok nélkül, vagy nem megfelelőképpen alkalmazott IKT eszköz elkerülése is, a szerk.) – hosszú távon segíteni fogja a diákok tudáselsajátításának folyamatát. Graham Nuthall szerint: “Az órai aktivitás óvatos tervezést igényel, hogy a diákok ne tudják elkerülni a fontos információval való interakciót.”

     

    Keverjük össze!

    Több egymáshoz kapcsolódó téma, tananyagrész, vagy éppen készségterület összekapcsolása erőteljes pozitív hatással lehet az tanulás folyamatára. Ahogy Peter Brown és szerzőtársai kiemelik Make it Stick: the Science of Successful Learning című könyvükben “a sikeres elsajátítást és a hosszú távú tudásmegtartást támogatja a különböző területek összekapcsolása”. Tervezéskor tehát keressünk alkalmakat az év során tanítani kívánt különböző tudáselemek kapcsolódási pontjainak felfedezésére és tervezzünk olyan heteket, amikor ezen területek összekapcsolását a diákokkal megtehetjük (pl. időnként egy-egy hétre kitörve történelem és irodalom órákon megszokott kronologikus haladási rendből, alkalomszerűen egyéb szervezőelvnek is engedhetünk, és pl. külön tárgyalhatjuk a történelem során több ízben visszatérő tematikus elemek előfordulásait, a szerk.).

     

    Jamie Thom,

    angoltanár, a Slow Teaching: on finding calm, clarity and impact in the classroom című könyv írója.

    Blogja:www.slowteaching.co.ukTweet: @teachgratitude1

     

    Az eredeti cikk a The Guardian felületén olvasható!