Csaknem minden osztályteremben akad egy-két diák, aki számára a fenti beszélgetés minden egyes olyan tanórán elhangozhat, ahol a család mint téma kerül megtárgyalása (pl. nyelvi órák első foglalkozásai). Persze a tragikus tapasztalás önmagában még nem teremt egységes csoportot a félárva és árva gyermekek halmazából. Sokféle történet, sokféle megküzdés és feldolgozás állhat a háttérben. Egyes gyerekeknek nem is adódott meg, hogy valaha ismerjék édesanyjukat, míg másoknak egészen friss és fájó emlékeik kötődnek a búcsúzáshoz. Van aki hirtelen szembesült szerette elvesztésével és van aki hosszas órákat töltött a kórházban édesanyja kezét szorongatva, mielőtt eljött az elkerülhetetlen. Egy gyermek számára egy ilyen tragikus tapasztalás feldolgozása óriási kihívás, mely során nagy szüksége van az őt körülvevő megértő – de nem tolakodó – felnőtt segítségre.
Az édesanya hiánya mindig jelen van, de egyes alkalmak kétségkívül kiváltói lehetnek intenzívebb veszteségérzetnek. Legyen szó születésnapról, vagy a szeretett halálának évfordulójáról. Akár egy alapvetően kellemes élmény is kiválthat mély szomorúságot. Esetemben például leginkább nevetségesen könnyed események váltották ki a gyász legintenzívebb pillanatait, nehezebb pedig kevés dolog akad, mint elmagyarázni a barátoknak, miért fakad valaki vígasztalhatatlan sírásra a Mamma Mia! nevű musical közben. (Egyébként azért, mert ilyenkor a legtisztább és legtermészetesebb formájában jöhet a felismerés, mik azok a vidám pillanatok, amiket már sosem fogunk tudni megosztani valakivel, akivel korábban rendszeresen tettük ezt.)
A félárva gyermekek számára különösen nehéz lehet az anyák napja (vagy édesapa elvesztése esetén az apák napja, bár ennek megünneplésére szűkösebb a hazai hagyománykör).
Albert Éva felhívja rá a figyelmet, hogy nyilván a halált követő első anyák napja a legnehezebb, és ekkor van leginkább szükség odafigyelésre, ölelésre a közvetlen környezet részéről.
“Semmiképp ne legyen tabu már az első anyák napja sem. Érdemes jó időben elbeszélgetni erről az érintett gyermekkel, és rábízni, hogy részt kíván-e venni az iskolai anyák napi ünnepségen. De fontos, hogy úgy vegyen részt a gyermek az ünnepségen, hogy valakit azért ő is felköszönthessen, pl. nagymamát vagy keresztanyát. Ugyanakkor bátorítsuk, hogy készítsen ajándékot az édesanyjának is, amit később ki vihet a temetőbe. Az osztállyal is mindenképpen át kell beszélni, hogy van az osztályban valaki, aki már nem tudja személyesen felköszönteni az édesanyját. El lehet mondani az osztályban, hogy a gyermek mást fog személyesen felköszönteni az ünnepségen, az anyának szánt ajándékot pedig a temetőbe fogja elvinni. Ennél többet az ünnepség alkalmából nem szükséges az egész osztállyal átbeszélni.”
– mondja Albert Éva.
Fontos, hogy a legempatikusabb felnőtt sem rendelkezik azonos felhatalmazással, mint egy pszichológus, mentálhigiénés segítő szakember. Vannak esetek, amelyben a gyermeknek professzionális segítségre van szüksége, ezeket az alkalmakat pedig fel kell ismernünk és a gyermeket segítenünk a megfelelő támogatás megtalálásában. Albert Éva tapasztalata alapján pszichológus segítségének felkeresését ajánlja mindazon esetekben, amikor a gyermek túlságosan bezárkózik, jelentősen romlanak a tanulmányi eredményei, vagy ha magatartásbeli problémái jelentkeznek hónapokkal a halálesetet követően. Éva kiemeli továbbá, hogy az osztályfőnöknek is nagy szerepe van abban, hogy a félárva gyermek biztonságban érezhesse magát az iskolában, ez pedig inkább a személyes odafigyelést és támogatást jelent, mintsem az osztály előtti beszélgetéseket, amik a hozzáértő és tapasztalt mediátor hiányában akár akaratlan károkhoz is vezethetnek.
Biztosan van olyan gyermek, aki számára az anyák napja mindig a fájó emlékekről fog szólni. Ugyanakkor az, hogy valakinek nem él az édesanyja, még nem feltétlenül jelenti, hogy nincs kit felköszöntenie anyák napján. Lassan 10 éve, hogy elveszítettem édesanyámat. A hiányát pótolni soha senki sem lesz képes. Mégis szerencsés vagyok, mert mindig volt mellettem valaki, akinek köszönetet mondhattam anyák napján.
Legyen az nagyanya, mentor, idősebb barátnő, vagy akár apuka, egyáltalán nem kizárt, hogy egy anyátlan gyermek is tud köszönetet mondani az anyai feladatokat ellátó szerettének.
Sokat tehetünk annak érdekében, hogy az anyák napja értelmet nyerjen azon gyerekek számára, akiknek már nem él az édesanyjuk. Albert Éva az alábbi tanáccsal él erre vonatkozóan:
Albert Éva, pedagógus, mentálhigiénés segítő szakember, gyermek gyászcsoportvezető, a gyermekgyaszfeldolgozas.com oldal tulajdonosa.
