Bevezetés
A motiváció témakörét az utóbbi pár évtizedben igen sokan leírták itthon és külföldön. Beszélünk róla, részletezzük, értelmezzük. A kutatások iránya elsősorban arra irányul, hogy milyen jellegű, típusú ez a hajtóerő. Engedjék meg, hogy itt e helyt ne térjek ki a különféle álláspontokra.
Jelen kutatás az eddigiektől eltérően kicsit más oldalról közelít. Igyekszik konkrétan, közvetlenül rákérdezni a motivációra. Természetesen feltételezi a 14-15 éves korosztály esetében azt a tudatosságot, amivel önmaguk képesek meghatározni iskolához való viszonyukat, az őket hátráltató és segítő tényezőket; azt a hatásmechanizmust, ami őket a tanuláshoz, az ismeretek bővítéséhez köti. A kérdésfelvetés azért fontos, mert a tudást, az ismereteket többféleképpen is beszerezhetjük ma már. Szélsőséges álláspontként találkozunk olyan véleménnyel is, hogy ma már nincs is szükség az iskolára mint intézményre. A téma tehát soha nem volt annyira aktuális, mint korunkban. Az eredmények talán hozzásegíthetnek minket a témában való tisztánlátáshoz, a jövőtervezéshez ezen a területen.
A vizsgálat
8. osztályos diákokat arra kértem, határozzák meg, mi motiválja őket és mi nem az iskolában, a tanulásban, a tanulásra. Ennek kétféle módja ígérkezett. Az első esetben közvetlenül kérdezett rá a vizsgálati lap a kérdésre, kifejtést (esetleg példákat is) kérve. A másik lehetőség a választásos módszer volt, ahol 25-25 elem közül határozták meg a diákok motivációs viszonyhálójukat. Nem feltételezett elemek szerepeltek a vizsgálati lapon, mivel ilyen jellegű kutatás még nem történt, így viszonyítási pontok sem voltak. Mintegy fél évvel ezelőtti megelőző vizsgálat eredményeit felhasználva, a nagyobb gyakoriságú tényezők kiválasztása eredményezte a 25-25 elemet. A vizsgálatba fővárosi és vidéki iskolák vettek részt (300 diák), adott iskolában a párhuzamos osztályok eltérő kérdőívet kaptak. A vizsgálat 2017. február és 2018 októbere között zajlott.
Eredmények
A motivációs vizsgálat csak kis mértékben támasztotta alá a szakirodalmi konklúziókat. Elmondható, hogy összetett eredmény született: nem csupán pedagógiai, hanem szociológiai, pszichológiai szempontból is értelmezhető. A kifejtéses motivációs vizsgálat kapott elemeit nagyobb csoportokba lehetett gyűjteni.
Ez alapján a tanulásra való motivációnak öt nagyobb csoportja keletkezett:
- jövőkép, célok
- háttér (szülők, barátok, osztálytársak)
- tanulásélmény, érzelmi kapcsolódás az iskolához, a tanuláshoz
- én-fejlődés (önreflexió)
- elismerés, siker, dicséret.
Az egyik legfontosabb eredmény a korosztály tudatossága volt. Ez a korosztály a várakozásokhoz képest sokkal tudatosabban tervezi jövőjét.
A tanulást eszköznek tekintik a jövőhöz, a kényelmes, jobb élethez. Egyfajta esélynek a célok eléréséhez. Így a tanulás (és így az iskola intézménye is) elsősorban nem oktatási helyszínnek nevezhető, hanem szolgálati helynek, ami felé nemcsak a szülők, hanem a diákok is konkrét elvárásokkal vannak.
Ez a jövő iskolája felé mutat, ahol a felhasználói igények fogják meghatározni a kínálatot, nem pedig az oktatásügyi tematika. Az affektív attitűd és a kompetencia alapú oktatás hangsúlyozása is ezt támasztja alá (lásd pl. Knausz, 2009).
Azonban a bloomi kategóriákon (azaz a tanulás affektív – érzelmi, pszichomotoros – mozgásos, és a kognitív – értelmi) túl nem a tanulással kapcsolatos követelményeket értelmezte a vizsgálat. Az eredmények sem ragadtak meg az iskolai eredményesség területén. A válaszadók jelentős része nem az iskolában megvalósult sikerekre koncentrál (azaz nem az iskolának tanul), hanem a jövőbeli alkalmazhatóságra, azaz a használható tudásra.
Hogy a tanuláshoz való szubjektivitás mennyire erős, mutatja, hogy a jövőbeli orientációval azonos jelentőségű a tanulás fejlesztő hatása, s a tantárgyakhoz való érzelmi kapcsolat mint motiváló tényező. Itt pedig nem a tanulás affektív oldalú követelményeiről van szó, hanem a diákok felhasználói szintű kapcsolatáról az iskolához.
Bizonyos szempontból meglepő, hogy a kortárscsoportnak, de a szülőknek sincs ebben az életkorban már akkora hatása a tanulásra, mint az egyéni érzelemvilágnak. Ez egyrészt a szülőktől való leválással, másrészt a hagyományos baráti közösségek felbomlásával, a megerősödő én-világgal magyarázható. (1. ábra)

Az iskola szerepe tehát igen lényegesnek mutatkozik a diák szempontjából. Amennyiben összefogjuk azokat a tényezőket, amik az iskolához köthetők, talán nem meglepő eredményt kapunk. Az iskola fontossága, a közvetlen motiváció bizonyul a legerősebbnek. (2. ábra)

Az iskola több szinten fejti ki motiváló szerepét. Ebben a legfontosabb a diákok érzelmi kapcsolata a tantárgyakkal, az élményszintű oktatás/tanulás, az ismeretszerzés, a használható tudás megszerzése és a pozitív visszajelzések flow-képző hatása. Az ilyen erős érzelmi kötődés és tudatos, alkalmazói szintű viszony az, amire az oktatásnak (tanterveknek, módszertannak) leginkább épülnie kell. A tanárok közvetlenül talán nem számítanak erős motiválónak, de ez csak a személyre vonatkozik. Viszont a tanári szerep az iskolai motiváció talán legfontosabb tényezője: gondolkodásra tanítás, élményszerzés a tanórákon, visszajelzések, dicséretek, versenyfelkészítés, ismeretbővítés, konstruktív feladatok létrehozása stb.
Az látható, hogy viszonylag nehéz szétválasztani az iskolához való értelmi és érzelmi viszonyt. Az iskola (tantárgyak, pedagógusok, programok, oktatással és nem azon kívüli tevékenységek) flow élmény képzése, érzelmi hatáskeltő szerepe jelentős. (Megjegyzés: a kognitív képességeket és a tanulás viszonyát a vizsgálat nem kívánta mérni, s az eredményekben sem értelmezi azokat.)
Az iskolához tartozó motivációs skála több részre tagolható. A legerőteljesebb motiváló elemeket a 3. ábra szemlélteti.


A diák már korán (általános iskola 6-7. osztályában) felméri, hogy mi fontos számára a jövője és az én-fejlődés szempontjából. Hogy a diákok mennyire látják ezt reálisan, az nem lényeges ebből a szempontból. A pedagógusok (a szülők is) ezzel a személyiségalakító erővel, tudatossággal helyezkednek szemben.
Ez a két táblázat így nagyon sarkalatos képet nyújt. Mintha az iskola egésze lenne a motiválatlanság fő okozója. A motivációs különbségek abból adódnak. hogy a diákok erőteljesen én-központúan (másképpen: tudatosan) értelmezik az iskola szerepét, az intézményhez, a tantárgyakhoz való viszonyulásokat.
Amennyiben a motivációt iskola és egyén oldaláról tekintjük, megállapítható, hogy az iskola sokkal erőteljesebben képes motiválni a diákokat a szülőktől, a barátoktól vagy az osztálytársaktól.
A motivációs kutatás helye
Pintrich* szerint három nézőpont elfogadható a motiváció terén: a feladat-specifikus (adott feladatok eléréséhez a tanuló értékeli teljesítményét a célkitűzésben), a tartalmi központú (a lehetséges célokat akarja feltárni), és a célorientációs elmélet (a kettő közötti, bár nem fókuszál a konkrét célokra és tartalmakra, inkább az okokra és az eszközökre– miért és hogyan kívánja a tanuló céljait elérni) (Lásd: Fejes 2011.). Jelen mérés konkrétan egyiket sem támasztja alá, mindhárom megtalálható benne.
Knausz Imre** a kompetencia szerkezete kapcsán a rövid és hosszú távú célok megkülönböztetésével él. Jelen kutatás alapján a diákok nagyon céltudatosak, erőteljesebben előre tekintők.
Hivatkozott Irodalom:
*Pintrich: An achievement goal theory perspective on issues in motivation terminology, theory and research. Contemporary Educational Psychology, 25. 1. 2000. 92-104.
**Knausz Imre: A kompetencia szerkezete és a kompetencia alapú oktatás. Iskolakultúra, 2009. 7-8. 1-13.)
A szerző bemutatkozása:

“Oláh Tibor vagyok, magyar nyelv és irodalom szakos általános és középiskolai tanár (Budapesti Fazekas Gyakorló), alkalmazott nyelvész (Ph.D), mesterpedagógus, jelenleg kutató tanár.
Tanárként vallom, hogy a diákok ne csak tanulják a tananyagot, hanem értsék, alkalmazzák annak elemeit, építsék be különféle struktúrákba, ábrázolják; nyelvészként pedig hogy a nyelv kultúránk legfőbb alkotója, felhasználjuk azt a mindennapi élet számos területén, gondolataink kifejezője, érvényesülésünk eszköze. Tanóráimon fontosnak tartom a diákok véleményeinek előhívását, a szakmai vita többféle formáját, a nyelv mint eszköz valódi applikációját – tananyagon innen és túl. Magam is osztom Heather Wolpert-Gawron véleményét a vita oktatási alkalmazásáról, személyiségalkotó szerepéről.”
A szerző korábbi cikkei a Modern Iskola portálon:
Életre kel az (irodalom) tudomány – ” a kisebbségi létbe zárt ember „- dr. Oláh Tibor írása

