Kezdőlap hírmozaik

    Elindult a PIM pedagógusokat célzó programsorozata – Ady volt az első állomás

    A Petőfi Irodalmi Múzeum rendezvényei iránt érdeklődő pedagógusoknak 2019 tavaszától rendszeres programokat ajánl a PIM. A Pedagógus programsorozat első állomásaként Ady Endre halálának 100. évfordulójáról emlékeztek meg az Ady Emlékmúzeumban és a frissen nyílt Ady42 kiállításban. A kiállításról és a múzeum pedagógusokat célzó programsorozatának friss tapasztalatairól kérdeztük a PIM múzeumpedagógusait, Sóki Diánát és Kodolányi Juditot, akiknek a 28-i Mag hó alatt rendezvény sikere köszönhető.

    Ady Endre sírja a Fiumei úti sírkertben, ahol megemlékezést tartottak a költő halálának 100. évfordulója alkalmából. Fotó: MTI/Mónus Márton

    Eriksson Zsófia: A múzeum rendezvényei iránt érdeklődő pedagógusoknak 2019 tavaszától a PIM rendszeres programokat ajánl. Mik ezek a programok és milyen igény hívta életre az ötletet?

    Kodolányi Judit: A PIM Múzeumpedagógiai és Felnőttképzési Főosztályán rendszeresen dolgozunk együtt pedagógusokkal, hiszen ők azok, akik a diákcsoportokat elhozzák a kiállításainkra és a foglalkozásainkra. Nagyon fontos nekünk éppen ezért, hogy megismerjük az ő igényeiket, tudjuk, hogy milyen módon tudják ők beilleszteni az éves tanrendbe a múzeumlátogatást, akár tematikusan, akár praktikusan, megszervezhetően. Azt is épp ilyen lényegesnek tartjuk, hogy mi tájékoztassuk őket a nálunk található lehetőségekről, és a terveinkről, hiszen a céljaink közösek, szeretnénk az irodalmi kultúrát, a múzeumlátogatást a diákok számára elérhetővé, érdekessé tenni.

    A kommunikációban, együttgondolkodásban látjuk tehát a célunkat, és erre hívjuk meg pedagógus kollégáinkat.

     

    Eriksson Zsófia: Ezt egészen pontosan hogyan valósítják meg?

    Kodolányi Judit: Rendszeres, tematikus programokat szervezünk kéthavonta, amelyek mindig egy aktuális kiállításhoz, évfordulóhoz kapcsolódnak majd. Ezek során megtekintjük a kiállításokat, vezetéseket, előadásokat hallgatunk meg, és szeretnénk megmutatni, mit csinálunk mi a foglalkozások során, milyen elméleti háttérrel, gyakorlati módszerekkel dolgozunk. Célunk, hogy beszélgetés, eszmecsere alakuljon ki ezeken az alkalmakon, ahol mi is képet alkothatunk a tanárok igényeiről, nehézségeiről, tapasztalatairól. Ezek segítségével a foglalkozások, múzeumi programok tervezhetőbbé, hatékonyabbá válnak.

     

    Eriksson Zsófia: Milyen pedagógusokat várnak a rendezvényekre?

    Kodolányi Judit: Elsősorban magyartanárokat, általános és középiskolákból egyaránt. De várjuk azokat az érdeklődő pedagógusokat, pedagógus hallgatókat is, akik keresik az új lehetőségeket vagy csak szeretnének töltődni egy kicsit. Múzeumunkba sok vidéki iskolából érkeznek csoportok, természetesen nem csak a budapesti, hanem a vidéki tanárokkal is keressük az együttműködést.

     

    Eriksson Zsófia: Pedagógus programsorozat első állomásaként Ady Endre halálának 100. évfordulójáról emlékeztek meg az Ady Emlékmúzeumban és a frissen nyílt Ady42 kiállításban. Hogyan sikerült a rendezvény?

    Kodolányi Judit: Egyértelműen az volt a benyomásunk, hogy a rendezvény jól sikerült. A kellemetlen, rossz idő ellenére sokan regisztráltak, és el is jöttek hétfő este hozzánk. Hegyi Katalin kurátor asszony tartalmas és élvezetes vezetése nekünk is tartogatott újdonságokat. Ezt követően Ady Endre tanításának lehetőségeiről beszélgettünk egy kicsit, valamint bemutattuk az évfordulóhoz és Adyhoz kapcsolódó portfóliónkat is. Nagyon örültünk, hogy a pedagógus kollégák megosztották velünk tapasztalataikat, de elhatároztuk, hogy legközelebb több interaktivitást viszünk az estébe, és a tematikához kapcsolódó feladatokat, játékokat is kipróbáljuk majd.

    Eriksson Zsófia: Mik voltak az első alkalom tapasztalatai a pedagógusok aktivitásának terén?

    Sóki Diána: Az első alkalmat informáló jellegűnek szántuk, s kifejezetten az érdekelt bennünket, hogy három perspektíva: a kurátoré, az iskolai pedagógusé és a múzeumpedagógusé hogyan jelenik meg egy írói életút és életmű kapcsán. A megjelent pedagógusok számából egyértelműen azt olvashattuk ki, hogy felkeltette a kollégák érdeklődését az alkalom. Lehetőségünk volt arra, hogy beszéljünk eltérő tapasztalatokról megtaláljuk a közös kapcsolódási pontokat.

     

    Eriksson Zsófia: Sikerült-e a résztvevőknek olyan kérdéseket felvetni ami esetleg önöket is meglepte, született-e valamilyen konkrét szakmai diskurzus és ha igen milyen kérdéseket járt körül?

    Sóki Diána: Számunkra fontos az a szempont, ami alapján egy bennünket látogató pedagógus kolléga tervezi óráit, vagy szemlél egy írói életművet, életutat, vagy akár tárgyegyüttest. Egy fontos célunk, hogy kapcsolódni tudjunk a tanár által működtetett tanítási folyamatokhoz, s mégis valami olyat nyújthassunk, ami eltér az általa ismert gyakorlattól. Ez a mi esetünkben a gyűjtemény és a kiállítás egyes elemeinek múzeumi bemutatása. Ezért voltunk kíváncsiak arra, hogy ők hogyan terveznek Ady Endréhez, vagy a korszakhoz kapcsolódó tanórákat, foglalkozásokat, akár ünnepségeket. Érdekelt bennünket, mi az, ami érdeklődésük középpontjába kerül, s melyek azok a tananyagrészek, amelyeket kihívásként élnek meg. Válaszaikból kiolvashattuk azt a különbséget, ami az iskolai és a múzeumi tanulási folyamat között megragadható.

    Egy kiállítás mindenképp tárgy-szöveg együttállásokban gondolkodik, s véleményem szerint ezért sokkal inkább a recepciótörténetet, az életút egyes részeit, vagy egy írói identitás alakulásának folyamatát érthetjük és ismerhetjük meg belőle. A pedagógusok válaszaiból pedig inkább egyfajta szövegek felőli megközelítést feltételezhetünk, amely során fontos részükről a szöveget és életet összekapcsoló referenciapontok kijelölése, a szöveg és életút közti egyensúly megtalálása.
    A rendezvényen résztvevő pedagógusok és Hegyi Katalin kurátor. Fotó: PIM
    Eriksson Zsófia: Milyen különlegességei/büszkeségei vannak az Ady42 kiállításnak?

    Sóki Diána: A feltámadás szomorúsága című kiállítás kifejezetten arra fókuszál, hogy ez egyéni és közösségi emlékezés különböző formái hogyan jelennek meg Ady Endre halálát követően. Felveti azt a kérdést, melyek azok a tárgyi emlékek, események, amelyek hordozzák a róla kialakult képet, vagy azt a képet, amit egy adott korszak képvisel. Felveti a kérdést, hol érhető tetten a róla kialakuló beszédmód megnyilvánulása, vagy épp változása?

    A kiállítás beszél például az egymás mellé helyezett kötetborítók vizuális világának alakulásán keresztül arról, hogyan válik valaki már életében az irodalom(történet) meghatározó szólamává? A halál pillanatában készült felvételek, rajzok, vagy épp a halotti maszk az élet lezárulásának pillanatáról készít érzékeny lenyomatot. Ez egy olyan pillanatot jelent, amelyből lehetővé válik egy eltávolító perspektívából reflektálnunk az egész életműre. A temetés megszervezéséből és lezajlásából a korszakot ismerhetjük meg, azt a koordináta-rendszert, amibe belekerül egy lezáródó életmű. Az emlékműavatás pedig már a különböző korok reflexióit, a soha le nem záruló, s mindig újra alakuló író képének egy változatát mutatja be számunkra.

     

    Eriksson Zsófia: Önök szerint mi teszi Ady Endre életművét a mai diákok számára is releváns tartalommá?

    Sóki Diána: Kiállításainkon keresztül az lehet számukra érdekes, hogyan alakul a XX. század elején egy magyar író élete, milyen kontextusban keletkeznek egyes művei, milyen események hatására, milyen helyszíneken alakul a korszak irodalmi élete. Nagyon fontos kérdésünk, hogyan tehetjük a használt tereken és tárgyakon keresztül megérthetővé azt, mit jelentett Ady Endre a kortársak számára, illetve mit jelentett egy irodalmi szöveg, publicisztika, vagy levelezés akkor és mit jelent számunkra ma mindez.

    Az a célunk, hogy a diákok megtalálják saját Ady-képüket és meg tudják érteni akár különböző korok, szövegek Ady-képeit is. Ezen keresztül pedig ők maguk is megfogalmazhatják véleményüket, megszólaltathatják kritikai énjüket.

    A különböző korokból ránk maradt emlékek, szövegek mind egyéni kérdéseinkre, létezésünkre mutatnak, amit megismerve, tudatosabban szemlélhetjük saját válaszainkat és döntéseinket. Elgondolkodhatunk azon, hogy saját életünket hogyan őrzik az egyes tárgyak, szövegek, terek. Így, csak egy példát említve, az emléklakásban láthatjuk azt, hogy a negyvenes éveinek elején járó, már ismert, de betegséggel küzdő költő milyen körülmények között éli napjait. Megtudhatjuk, hogyan alakította Csinszka, azaz Boncza Berta a lakás tereit, berendezését. És mindebből kiolvasható két ember kapcsolata, elképzeléseik, terveik és lehetőségeik is.

    Fotó: Gál Csaba / PIM

     

    Eriksson Zsófia: Mi lesz a következő pedagógusoknak szóló rendezvényük témája?

    Kodolányi Judit: Következő programunkat előre láthatólag a még nyár elejéig nyitva tartó Arany János Emlékkiállítás köré szervezzük, a félév harmadik programja pedig egy kicsit exkluzívabb, az új Csáth Géza kiállításhoz kapcsolódó este lesz.

     

    Eriksson Zsófia: Az első rendezvény tapasztalatai alapján mi az amit mindenképpen ugyanúgy csinálnak majd mint a mostani alkalommal és mi az amin esetleg változtatnának a jövő alkalmakkor?

    Sóki Diána: Mindenképpen egy olyan programot szeretnénk a továbbiakban is nyújtani, amelyben a pedagógus kollégáknak lehetőség van a múzeumpedagógia mellett megismerni a velünk dolgozó szakemberek nézőpontját, hogy ezen keresztül bepillanthassanak a kiállítás kialakulásának folyamatába, s láthassák azt, hogy mi az a komplex tér, ami a mi tervezési munkánkat meghatározza. Emellett fontosnak tartjuk, hogy megismerhessék az újdonságokat, az új lehetőségeket, ezek között pedig új programjainkat, amelyeket a kiállításainkhoz, gyűjteményeinkhez készítünk. Szeretnénk lehetőséget adni számukra, hogy ők is véleményezhessék ezt a munkafolyamatot, párbeszédre léphessenek velünk. Ezáltal pedig az ő tervező munkájukat szeretnénk segíteni. Ahogy már utaltunk rá, a következő rendezvényeken mindenképp szeretnénk az ismertetések mellett interaktív módon beavatni az érdeklődőket konkrét példákon és feladatokon keresztül módszertanunkba, elképzeléseinkbe. Szeretnénk lehetőséget adni arra, hogy ők maguk is kipróbálhassák foglalkozásaink egyes részeit.

     

    További információk:

    https://pim.hu/hu/tanulas/iskolaknak/tarlatevezetesek-foglalkozasok

    Előző cikk„Szeretnénk érzékelhető módon fejleszteni az iskolákat.” – Interjú Dr. Révész Lászlóval, a Komplex Alapprogram,szakmai vezetőjével
    Következő cikkÖtödik jubileumát ünnepli a PÉNZ7