Kezdőlap hírmozaik

    Nemzetközi körkép: Szükség van-e hazafias nevelésre az oktatásban?

    "Mit jelent a hazafiasság?"; "Tanítható-e a hazaszeretet, mint érzelem?"; "Milyen objektív okokat tudunk szolgáltatni a hazaszeretetre?"- Ilyen és ehhez hasonló oktatási/metodikai/erkölcsi kérdések merülhetnek (és merülnek is) fel a hazafias és honvédelmi nevelés témájában. A téma hazánkban is kiemelt jelentőséget nyert Simicskó István kormánybiztosi kinevezése óta. A pedagógusokban megfogalmazódó kérdések kapcsán érdemes lehet tenni egy gyors nemzetközi kitekintést is. Mi a helyzet a világ más pontjain? Fontos-e még a hazafiság kérdése globalizálódó világunkban és milyen formában valósítják meg külföldi oktatási intézményekben a hazafias nevelést?

    Jelenleg tesztelik hazánkban a honvédelmi ismeretek tantárgyat középiskolai oktatásban. (A tantárgy leírásának részletei ITT.) Mindeközben a hazafias és honvédelmi nevelés kiemelt jelentőséget nyert Simicskó István kormánybiztos munkája révén.

    „Nagyon kevés olyan hely van a világban, ahol konkrét tantárgy a hazafias nevelés vagy a honvédelmi nevelés. Ahol létezik, alapvetően közismereti tantárgyakban, történelemórák keretében, földrajzórán, állampolgári ismeretek és egyéb más tantárgyak között helyezik el ezeket. Ott viszont, ahol a tantervben ezek a szempontok is jelen vannak, meggyőződésem, hogy erősebb és egészségesebb nemzettudatú fiatal emberek hagyják el az iskolákat. […] Gyermekeinket egészséges nemzettudatra kell nevelni, de ehhez tisztában kell lennünk saját nemzeti közösségünk értékeivel.”

    – hangsúlyozta Simicskó István a hazafias és honvédelmi nevelésért, illetve az ezzel összefüggő beruházásokért felelős kormánybiztos a Magyar Időknek adott 2018-as interjújában. 

    • „A katonai alapismeretek tananyag elsajátítása során a diákoknak képesnek kell lenniük többek között a katonai terminológia szakszerű alkalmazására, a különböző források felhasználásával gondolatmenetük írásban és szóban történő összefüggő kifejezésére, kiselőadások színvonalas megtartására, a problémafelvetés, a magyarázat, a következtetés, az érvelés gyakorlati alkalmazására. Ennek érdekében a tananyag az alábbi tanítási stratégiákat alkalmazza: a hasonlóságok és különbségek bemutatása, azonosítása és kerestetése; a lényeges információk kiemelése és összefoglalása; rendszeres ismétlés és megerősítés; otthoni feladatadás és gyakorlás; vizuális ismeretforrások alkalmazása; kooperatív tanulásszervezés; a tanulási célok és követelmények előzetes meghatározása; a lényegre történő orientáció kérdések segítségével.”
    Miközben hazánkban vegyes fogadtatásban részesült a hazafias és honvédelmi nevelés fókuszba kerülése, kevés információ érhető el arról, mi is a helyzet más országokban, sőt, a magyar törekvések is sok esetben félreértés áldozataivá estek. A téma a globalizációs trendek ellenére igenis jelen van a legtöbb nyugati országban, a megvalósításra azonban egészen sokszínűek a példák.

     

    Hazafias nevelés az oktatásban – Pró és kontra
    „Mit jelent a hazafiasság?”; „Tanítható-e a hazaszeretet, mint érzelem?”; „Milyen objektív okokat tudunk szolgáltatni a hazaszeretetre?”
    – Ilyen és ehhez hasonló oktatási/metodikai/erkölcsi kérdések merülhetnek fel a témában. A felmerülő kérdések megválaszolása nem könnyű, már-csak azért sem, mert mindkét oldalon rengeteg érv sorakoztatható fel.
    Amennyiben a hazafiságot egyenlőnek tekintjük az ország szeretetével, az iskolákban való népszerűsítési kísérletét az érzelmi oktatás egy formájának kell tekintenünk. Az érzelmi oktatás létjogosultsága megvédhető, amennyiben a diákoknak jó indokokat tudunk szolgáltatni bizonyos érzelmek előmozdítására vagy elnyomására. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e a tanulóknak megfelelő indokokat nyújtani országuk szeretetére. [3]
    „A pedagógusok felelőssége, hogy a hazafiságról folytatott diskurzusban ne álláspontot közvetítsenek, hanem a tanulókat a lehető legsokszínűbben ismertessék meg a hazaszeretet különböző nézőpontjaival, így bátorítva őket arra, hogy maguk döntsenek arról, hogyan kezelik érzelmi életüknek ezen aspektusát.”
    – vonja le a következtetést „Kell-e népszerűsítenünk a hazafiságot az iskolákban?” című tanulmányában Michael Hand nevelésfilozófiai professzor. [3]
    Fotó: pexels.com

     

    Egyesült Államok

    Az USA-ban lefolytatott közvélemény-kutatások jó ideje tartósan azt mutatják, hogy az amerikaiak mintegy háromnegyede büszke nemzeti hovatartozására. Az amerikai családok mintegy fele díszíti otthonát a nemzeti zászlóval, a járművezetőknek pedig mintegy 15-20%-a helyez amerikai zászlót az autóikra. Tízből kilencet büszkeséggel tölt el, amikor hallja az állami himnuszt (a Washington Profile által szolgáltatott információk szerint). Mindezek után talán meglepő, de nincsen jelenleg meghatározott állami program a hazafias oktatás fejlesztésére az Egyesült Államokban.

    Ebben a tekintetben jelentős szerepet ruház a kormány
    a civil társadalmi intézményekre. A hazafias életérzést, az ország iránti büszkeséget az amerikai állampolgárok korai életkortól tanulják a szülőktől, az iskoláktól, az egyetemektől és mindezt az egész társadalom folyamatosan erősíti. Nagy szerepet játszik továbbá a tömegkommunikáció az állami szimbólumok aktív promotálásában.

    A legtöbb amerikai ismeri és énekli a nemzeti himnuszt nemzeti ünnepek alkalmával. Az amerikai zászló jelenléte magánotthonokban és állami intézményekben egyaránt megszokott az amerikai polgárok számára. A nemzeti szimbólumokkal rendelkező termékek kiemelt népszerűségnek örvendenek országszerte.

    Az amerikai filmipar, Hollywood is a nemzet hazafias szellemének megőrzését szolgálja. A cserkész szervezetek is sokat tesznek a hazafias nevelési célok megvalósításában: Az Amerikai Cserkészszövetségnek több mint 4 millió tagja van. Az ifjúsági szervezetek is fontos szerepet játszanak a hazafias oktatásban, úgymint: The Association of Young Americans (Fiatal Amerikaiak Szövetsége); Young Americans for Freedom (Fiatal Amerikaiak a Szabadságért).  [1]

    Fotó: pexels.com
    Japán

    A második világháborúban elszenvedett vereségét követően, 1947-ben vezették be Japánban „az oktatás alapjoga” nevű oktatási törvényt. A „hazafiság” kifejezés alkalmazását ekkoriban gondosan kerülték. 2002-ben a japán kormány kidolgozott egy tantervet, amelyben „Az ország iránti mély hazaszeretet érzésének felkeltése”, mint a középiskolák hatéves képzési programjának fő célja került megfogalmazásra.

    2003-ban a kormány „A szólásszabadságról és a hazafiságról Japánban” című állásfoglalásában bevezette a patriotizmus értékelésére szolgáló rendszerét az iskolákban. 11 éves kortól kezdődően minden tanuló „hazafiság” ismeretei osztályozásra kerültek. A gyermekek jegyei szerepeltek bizonyítványaikban. 2006-ban a japán parlament alsó háza egy olyan csomagot fogadott el, amely az alapoktatási törvény felülvizsgálatát szorgalmazza. Az oktatásról szóló új törvény kötelezi a tanárokat a „hazafiság és a nemzeti méltóság érzésére”, és az általános iskolai tanulók hasonló érzelmeinek felkeltésére [1].

    Fotó: pexels.com
    Kína

    Az utóbbi időben a tömegkommunikáció és az internet Kínában különös figyelmet fordított a hazafias kérdésekre, a fiatalok számára hazafias üzeneteket közvetítő politikai kiadványokra. A Kínai Kommunista Párt, a A Kínai Kommunista Ifjúsági Liga (CYLC) meglehetősen figyelemre méltó munkát végeznek e tekintetben, kiemelve az All-China Youth Federation (ACYF), a kínai ifjúsági szervezetek szövetségi szervének tevékenységét.

    Ennek eredményeképpen a fiatalok jól ismert
    tényként kezelik, hogy a nyugati demokrácia ellentmond a kínai kulturális értékeknek és az ország leginkább megoldást sürgető problémája a nemzet fizikai túlélése és sikeres gazdasági reformok végrehajtása, amik mellett eltörpül a szólásszabadság kérdése. A kínai fiatalok nagy érdeklődést tanúsítanak Kína hatalmi pozíciójának erősödése iránt. A kommunista párt tagságának kérelmezése is egyre népszerűbb, mivel nagy előnyökkel jár a foglalkoztatásban [1].

    Fotó: pexels.com
    Németország

    Németországban a katonai szolgálat kivételével az ifjúságnak többféle állami szabályozott szolgáltatása is van. A legnépszerűbb szolgáltatások között szerepel a „Önkéntes Szociális Év” és az „Önkéntes Ökológiai Év”. Ezek a programok arra lettek létrehozva, hogy bevonják a tanulókat a társadalmi és ökológiai tevékenységekbe, miközben önkéntesek fizetést is kapnak részvételükért. A „szociális év” tapasztalatai után a fiatalok előnyöket élveznek a középiskolákba való belépéskor. Feltételezhető, hogy az ifjúság bevonása ilyen jellegű programokba segíti őket a polgári tudatosság és a hazafiság fejlesztésében, illetve abban, hogy jobban átérezzék az ország társadalmi légkörét.

    A másik alternatív polgári szolgálat (Zivildienst) Németországban olyan fiatal férfiakat foglal magában, akiknek kora meghaladja a katonai szolgálatosokét (150 000 fő). A szolgáltatás általában a szociális munka, az egészségügy és a környezetvédelem területeit foglalja magában. A Zivildienst 2 hónappal tovább tart, mint a katonai szolgálat, azaz mindösszesen 12 hónapos. [1].

    Fotó: pexels.com
    Franciaország

    Franciaország nemrégiben csatlakozott azon egyre növekvő számú európai országokhoz, amelyek újra bevezetik a kötelező nemzeti katonai szolgálatot. Emmanuel Macron elnök választási ígéreteit követően a kormány két fázisú  sorkatonaságot vezetett be a 16 évesek számára.

    Az első szakasz kötelező, és egy hónapos kihelyezéssel jár, amely a civil kultúrára összpontosít. A fiatal francia állampolgárok kipróbálhatják magukat a tanítás, jótékonysági szervezetekkel való együttműködés területein, vagy részt vehetnek a rendőrség, a tűzoltóság vagy a hadsereg hagyományos katonai képzésében.

    A második szakasz egy három hónap és egy év közötti választható szolgálat, ahol a fiatalok a nemzetvédelem, nemzetbiztonság, szociális ellátás, környezetvédelem, vagy nemzeti örökség területeihez kapcsolódóan tudnak dolgozni.

    A nemzeti szolgálat visszavezetésével a francia kormány reméli, hogy előmozdítja a társadalmi kohéziót, és elősegíti és fenntartja az erőteljesebb állampolgársági érzetet. A program 2019-ben kezdődik, és a becslések szerint 1,6 milliárd euró (1,8 milliárd dollár) lesz a megvalósítás költsége.

    Franciaországnak jó oka van a nemzeti szolgálat bevezetésére: az országban az egyik legmagasabb a fiatalok munkanélküliségi rátája Európában, a francia fiatalok egynegyede pedig munkanélküli. A növekvő elégedetlenség következményeként pedig sok fiatalokat támogathatja a populizmust és a szélsőjobboldalt [6].

    A Franciaországi hazafias nevelésre további megnyilvánulási formájára, hogy az ország olyan állami programot alkalmaz, amely támogatja a nemzeti filmművészetet [1].

    Fotó: pexels.com
    Svédország

    Svédországban 2016-ban 9813 óvodát jegyeztek, melyből 2708 magán üzemeltetésű intézmény. A privát intézményeknek az állami intézményekkel azonos tantervet kell követnie, mely inkább pedagógiai értékrendet vázol, mintsem konkrét tudáscélokat. Elsődleges a gyermekek demokratikus értékrendnek megfelelő nevelése, a kulturális sokszínűség elfogadtatása, ugyanakkor a svéd nemzeti hagyományok ápolása is fontos szerepet kap. [8].

    A hazafias nevelés fontos mérföldköve volt az ország életében, mikor a svéd kormány – az ország képviselőinek támogatásával -nemrégiben elhatározta, újra bevezetik a sorkatonaságot.

    A döntés azt jelenti, hogy 2018 január 1-jétől 4000 férfit és nőt hívnak katonai szolgálatra. Az 1999-ben születettek közül (mintegy 13 000 fiatal) választják ki azokat, akiket végül sorozásra alkalmasnak ítélnek. Nem titok, Svédország döntésének hátterében az áll, hogy aggódik az orosz balti katonai gyakorlatok miatt. A katonai szolgálatban résztvevő 13 000 fiatal civil önkéntesek és sorkatonák keverékéből áll majd össze. Az előzetes tesztek elvégzését követően a bekerülő férfiak és nők egyenlő bánásmódban részesülnek.

    „A hatóságok azokat választják ki, akik hajlandóságot, érdeklődést és motivációt mutatnak a katonai szolgálat iránt.”

    A szolgálat ideje 9-12 hónapig fog tartani, de a résztvevőket igyekeznek arra ösztönözni, hogy katonai szakemberekké váljanak, vagy később csatlakozzanak a tartalékos katonasághoz.

    [7].

    Fotó: pixabay.com
    Oroszország

    A nemzeti oktatási program Oroszországban a felzárkózás és modernizáció időszakában alakult ki. Az első orosz egyetemeket a német és a francia egyetemek modelljei alapján alapították. Az orosz egyetemi oktatás azonban az orosz mentalitást és nemzeti identitást illetve hagyományokat is erőteljesen magán hordozza.

    Az egyik pre-szovjet hagyomány az volt, hogy az egyetemet olyan társadalmi intézményként képzelték el, amelynek fő feladata a nemzeti szellemi elit kitermelése, és nem csak a társadalom igényeinek megfelelő szakemberek képzése.

    Egy másik tipikus orosz oktatási hagyomány a kultúrán alapuló megközelítés. Az A.A. Zapesotsky által bevezetett „kulturális alapú oktatási modell” a szabad művészetek kultúrájára összpontosít. Ez magában foglalja az erkölcsre, a vallásra, a filozófiára és a kreativitásra összpontosító figyelmet, és a „kulturális alapú oktatást” a jövő oktatásának tekinti.

    A korai szovjet korszak óta az orosz oktatás komoly változásokon ment keresztül, amelyet a demokrácia felé vezető radikális elmozdulás határoz meg (a munkásosztály megjelenése, azaz a „proletariátus”, a vidéki fiatalok tanulóvá válása stb.). A szovjet érában ezt kiegészítette a marxista-leninista ideológia és a nemzetköziség érzésének népszerűsítése a fiatalok körében. A radikális változások ellenére a pre-szovjet oktatás hagyományai nem teljesen tűntek el, hanem inkább gazdagodtak az új szovjet hagyományokkal, az oktatás tekintetében meglehetősen kettős helyzetet szülve.

    hazafias oktatás az oktatási folyamat fontos része volt mind a pre-szovjet, mind a szovjet Oroszországban. 2015-ben az Orosz Föderáció kormánya jóváhagyta az Orosz Föderáció oktatási stratégiájának 2025-ig történő kidolgozását, amely az „Orosz Föderáció Oktatása” nevű szövetségi törvényen alapul. Utóbbi biztosítja, hogy az erkölcsi iránymutatás az oktatás szerves részét képezze a tanulmányoknak, de független tevékenységként is elvégezhető.

    A stratégia meghatározza az orosz kulturális történelem során kialakult erkölcsi értékrendszer prioritásaitaz emberiség iránti szeretetet, az igazságosságot, a becsületet, az őszinteséget, a személyes méltóságot, a jóhiszeműséget és az állampolgároknak önmaguk és az anyaország irányába tanúsított erkölcsi kötelességtudatát.

    Sok orosz kutató a hazafias nevelést nem csak egy módszernek tekinti az orosz társadalom széttöredezettségének leküzdésére, de a terrorizmus és a szélsőségességes politikai nézetek terjedése elleni küzdelem hatékony eszközének is látja [5].
    Fotó: pixabay.com
    A Kazah Köztársaság

    A Kazah Köztársaságbanban a civil tevékenység fejlesztésének kísérletéért felelős szervezetek az Ifjúsági parlament – 16 ifjúsági képviselő, „Ifjúsági Maslikhat”, az ország minden régiójában létrejött szervezetektől. Valamennyi képviselő bead törvényekre vonatkozó javaslatokat amelyek közvetlenül, vagy közvetve érintik a fiatalok érdekeit. Továbbá a Maslikhat tagjai előrevetítik javaslataikat a Mazhilis számára. Ezáltal a fiatalok aktívan részt vehetnek saját problémáik megoldásában.

    Az oktatási és nem oktatási szervezetek számos olyan nemzeti ünnepet vezetnek be, amelyek célja az állami szimbólumok népszerűsítése. Az iskolai tanterv tartalmazza a „Polgári tanulmányok” szakterületet. Számos kampányt vezettek be az egészséges életmód és a szexuális nevelést témaköreiben, annak megakadályozása céljából, hogy a fiatalok különböző rossz szokásokat vegyenek fel és annak érdekében, hogy mielőbb elismerjék a család szerepét.

    Kirándulásokat szerveznek a kórházak kábítószer-függőket kezelő osztályaira és börtönökbe, árvaházakba, mindezeket a prevenció nevében. A katonai-hazafias nevelést a fejlesztés biztosítja paramilitáris sportok, katonai egységekkel és háborús veteránokkal való találkozások.

    A média szintén aktívan részt vesz a hazafias és a humanista oktatás fontosságának hangsúlyozásában társadalmi eseményekről szóló fejlesztések aktív bemutatásával. A tömegtájékoztatási eszközök legalább 30% -át a hazafias kérdésekre kívánják összpontosítani.

    Az állami program a hazafias oktatás érdekében változásokat dolgozott ki a munkaszüneti napokra vonatkozóan is és új egységes nemzeti ünnepek kerültek bevezetésre, melyek megünneplésére egységes forgatókönyv áll rendelkezésre [1].

    Fotó: pixabay.com
    Források:
    1. Zhengisbek Tolen, Slushash Tulenovab, Elnura Assyltaevac, Nurken Aitymbetovd: Formation of Civil and Patriotic Education of Youth in Kazakhstan(2014)
    2. Cody Dodge Ewert: Lessons in Loyalty: American Patriotism and Education in the Progressive Era (2012)
    3. Michael Hand: Should We Promote Patriotism in Schools? (2011)
    4. Michael Hand, Joanne Pearce: Patriotism in British Schools: Principles, practices and press hysteria (2009)
    5. Shafranov-Kutsev G.F., Yarkova E.N.: NATIONAL VALUES OF THE RUSSIAN EDUCATION UNDER THE INTERNATIONAL INTEGRATION (2018)
    6.  Aamna Mohdin: European countries are quietly bringing back the draft (2018)
    7. BBC News: Sweden brings back military conscription amid Baltic tensions (2017)
    8. Eriksson Zsófia: A gyerekek olyanok, mint a spagetti – Egy svéd óvoda mindennapjai (2017)
    Előző cikkÜNNEPI RAJZ- ÉS ESSZÉPÁLYÁZAT a magyar címer és zászló megünneplésére 2019. március 16.
    Következő cikk„Hol tanuljak tovább?” Tudatosabb pályaválasztási döntéseket célzó játékot csináltak középiskolásoknak