Balatoni József, író és tanár”. Vagy inkább, „tanár és író”? Kérlek, tedd a megfelelő sorrendbe! Már majdnem annyit könyvet írtál, ahány éve tanítasz.
Hetedik éve tanítok és most írom a hatodik könyvemet, úgyhogy igen, lassan egálba kerül az arány. Ettől függetlenül én azt vallom, hogy elsősorban tanár vagyok, és utána jön a többi: író, előadó, influencer, szakértő, tréner. Ha azt kérnéd, hogy ezeket állítsam sorba, akkor már sokkal nehezebb dolgom lenne. Mindegyiket nagyon szeretem, mindegyik teljesen más.
Hogy fogadták legutóbbi regényedet, az Osztályharcot a diákjaid? Íróként is népszerűségnek örvendesz a köreikben? Kapsz tőlük kritikát vagy teljesen elfogultak?
A diákjaim elsősorban a Kamaszharc című regényemet olvassák, mert az az első, és annak hívogatóbb számukra a címe. Sokszor hiszik azt, hogy ez igazából rólam szól, és nagyon vicces helyzeteket szül, mire letisztázódik, hogy ez nem egy önéletrajzi regény. Nagyon pozitívak a visszajelzések a diákok felől a könyveimről. Sokszor ezek kapcsán bátorodnak fel, hogy egy-egy témát felhozzanak és beszélgessünk róla. Szerencsére kritikusak is velem, amit el is várok tőlük, így azt is megmondják, ha valami nem tetszik nekik: legyen az egy bejegyzés, cikk, fénykép vagy éppen a könyvek egyes részei.
Neked hogy alakult a tanulói pályafutásod? Szerettél iskolába járni? Jó osztályaid voltak? Ismét vannak a regényedben személyes élményeken alapuló sztorik vagy több a fikció?
Nekem általános iskolában, Papkeszin átlagos osztályom volt. Elkönyveltek stréber diáknak, pedig csak annyi volt a bűnöm, hogy kitűnő tanuló voltam. Pedig nem sokat tanultam. Ettől függetlenül szerettem az osztályomat, mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot egymással, ha találkozunk, akkor jókat beszélgetünk. Gimnáziumban pedig egy szuper osztályom volt: mindannyian kollégiumban laktunk Pápán, így sokkal erősebb kötelék alakult ki köztünk. Mind a mai napig nagyon szoros kapcsolatban vagyunk, mindig tudjuk egymásról, kivel mi történik. Időnként pedig szervezünk közös hétvégéket, amikor mintha el sem repült volna ez a tizenpár év, mióta leérettségiztünk. A könyveim történetei pedig részben személyes élmény, részben a diákjaimmal közös pillanatok és részben fikció. De hogy melyik melyik, azt fedje jótékony homály. Mindenkinek jobb ez így.
Elsődlegesen milyen céllal készülnek a könyveid, kiket akarsz velük megszólítani?
Kamaszokat és felnőtteket egyaránt szeretnék megszólítani. A Kamaszharc egy napló, amit egy 17 éves srác kendőzetlen őszinteséggel ír. 31 évesen megtalálja a saját naplóját, amit aztán elkezd olvasni, gondolatban pedig beszélget a kamaszkori énjével. Mindenki tud azonosulni, meg tudja találni a hozzá közel álló életkort, az eseményeket, amik vele is megtörténtek. A visszajelzések alapján sokat ad kamasznak és felnőttnek egyaránt. A Tanulj szabadon, taníts szabadon című könyvem célközönsége pedig egyértelműen a pedagógusok, gyermekekkel foglalkozók, de a nem szakmabelieknek is érdekes olvasmány: iskolai történeteket tartalmaz, pedagógiai jegyzetekkel, gondolatokkal megtűzdelve, tanulási, tanítási tippek is olvashatóak benne. És egy kicsit engem is jobban meg lehet ismerni mint embert, tanárt.
Ahogyan a Kamaszharcnak, lesz kvázi folytatása az Osztályharcnak is?
Az Osztályharc a kamaszkori én történetének folytatása, az osztály utolsó éve az évnyitótól az érettségi bankettig. A most készülő, várhatóan június elején megjelenő könyvem, ami jelenleg Ön(h)arckép címen készül, a felnőttkori én történtének a folytatása. Mindegyik más miatt érdekes, izgalmas.
Sokan, sokféleképpen jellemeztek téged az elmúlt évek során. Voltál már „celebtanár”, „élménypedagógus” és még sok minden más. Hol tart most „Jocó bá'”? Mit érzel a hozzád legközelebb álló szerepnek ebben a pillanatban?
Mindegyik más miatt áll közel hozzám. Először a Modern Iskola hasábjain, Fegyverneki Gergő szóhasználata nyomán nevezett celebtanárnak az akkori főszerkesztő, Fülöp Hajnalka. Aztán ez elterjedt, rajtam maradt. És talán mára a negatív felhangot is sikerült leszedni róla. A munkám másik része pedig az élmény alapú oktatás, ezért az élménypedagógus megnevezést is nagyon szeretem. Sokféle nevet, jelzőt kaptam már a médiában. Hogy én hol tartok? Haladok előre: mind szakmailag, mind magánéletileg. Nincs megállás.
Sokan követnek a közösségi oldalakon, szerepelsz a médiában, hallatod a hangod, markáns véleményed van. Pedagóguskörökben hogy érzed magad? Irigyelnek vagy inkább elismernek a kollégák?
Én nagyon jól érzem magam pedagógusok között, rengeteget tudunk tanulni egymástól. Szerencsére mára már sokkal többen vannak, akik elismerik a munkámat, felnéznek rám, szakmailag meghatározó szereplőnek tartanak a magyar oktatás területén. Mutatja ezt a rengeteg felkérés, szakértői munka és a számtalan teltházas előadás is. Irigykedni pedig csak arra lehet, aki elért valamit. Így az irigység egyfajta elismerése a munkámnak. Eleinte nagyon bántott, most már igyekszem nem foglalkozni ezekkel a hangokkal, mert úgy gondolom, ha valaki irigy, az az ő problémája, nekem ezzel nincsen dolgom.
Hangot adtál már véleményednek a családban együtt töltött minőségi idő fontosságáról, viselekedésmintáról, a Tropikáriumban szelfiző szülő tipikus esetén keresztül. Ha 3 nevelésbeli jótanácsot kellene megfogalmaznod gyakorló szülők számára mint pedagógus, mik lennének azok?
- Bízzanak a gyerekükben!
- Hagyják meg nekik az önfeledt gyerekkort!
- Bármit is ér el a gyermekük, bármi is az álmuk, támogassák, legyenek mellette és szeressék.
Most éppen ez a három dolog jutott eszembe, de tudnék még írni párat.
Mik a következő évek szakmai célkitűzései számodra? Merre tart „Jocó bácsi világa”? Mit gondolsz, 2025-ben is fogsz még tanítani?
Szeretnék a megkezdett úton tovább haladni. Nagyon szeretem a munkámat, szeretek tanítani, színpadon állni, írni, vagy egy kampányban szakértőként dolgozni. Szerencsére nincs okom panaszra, már az őszi naptáram is telik, tavaszra pedig már alig van szabad időpontom. Hogy 2025-ben mi lesz, azt pedig csak a Jóisten, a Sors tudhatja. Én szeretnék tanítani továbbra is, mert minden más munkámnak az az alapja. Aztán majd kiderül, merre visz az utam. Könyveim biztos lesznek még addig. Szóval ha minden igaz, izgalmas hat év elé nézek. És akkor térjünk vissza erre a kérdésre.
