- Lányi Mariettával hamarosan élőben is találkozhatnak – további izgalmas előadók mellett – a “Modern Óvoda – Óvodapedagógusok Országos Találkozója és Óvodai Jó Gyakorlatok Fóruma” című ingyenes konferencián 2019. május 23-24. között. A konferencia részleteivel kapcsolatban információk ITT.
- RÉSZLETES PROGRAMLEÍRÁSÉRT KATTINTSON IDE!ONLINE REGISZTRÁCIÓS FELÜLET
A Gyermekek Háza (GYH), mind finanszírozási hátterét, mind pedagógiai programját tekintve egyedülálló oktatási intézmény Magyarországon. Mely tulajdonságai különböztetik meg leginkább a GYH-t más, alap-és középfokú oktatási intézményektől?
Bevezetésként érdemes egy kicsit visszaugranunk az időben, és pár szót szólni az alapításról. A Gyermekek Háza tulajdonképpen egyidőben indult az összes alternatív általános iskolával, a rendszerváltás után. Azon kevés alternatív iskolák közé tartozunk, amely állami fenntartású keretek között kezdett el működni, és működik mind a mai napig.
Egyik legfőbb törekvésünk, hogy az iskola valóban legyen általános, és minden diák számára biztosítson elfogadást és egyéni tanulási utakat. A kezdetektől szakítani próbáltunk az addig nagyon jellemző frontális oktatási gyakorlattal, azzal, hogy az egész osztály ugyanazt tanulja, mindent egyszerre csinál.
A Gyermekek Háza egy olyan alternatív iskola, amely az egységes tananyag helyett a sokszínű gyermeket helyezi a középpontjába. Ma már tudjuk, hogy ezt „személyközpontú iskolának” hívjuk. A mai napig markánsan különbözünk abban, hogy nem a gyerekeket igazítjuk a tananyaghoz, hanem a tanananyagot a gyerek aktuális lehetőségeihez.
Ezek a legjellemzőbbek a Gyermekek Háza szemléletére.
A május 23-24-én megrendezésre kerülő „Modern Óvoda – Óvodapedagógusok Országos Találkozója és Óvodai Jó Gyakorlatok Fóruma” című konferencia előadásának egyik témája az integráció, inklúzió lesz.
Abban a pillanatban, amikor azt mondjuk, hogy az iskola alkalmazkodni tud a gyerekek sajátosságaihoz, máris megnyílik az út az inklúzió előtt. Ez azt jelenti, hogy tudunk igazodni egy bármilyen sérüléssel küzdő gyermekhez, legyen ő tanulásban akadályozott, vagy éppen értelmi sérült. És ugyanebben a tanulási környezetben tudjuk megvalósítani a tehetséggondozást is. Összességében a differenciált tanulásszervezés és a differenciált tananyagelrendezés mindennek a kulcsa.
A Gyermekek Háza volt az első Magyarországon, aki fogadott sajátos nevelési igényű gyerekeket. Pontosan azért, mert az iskolai létünk alkalmas volt arra, hogy a gyerekek egyéni sajátosságaihoz igazodjunk.
Fontos kiemelnünk, mit is takar az, hogy személyközpontú iskolának tartjuk magunkat.
Egészen másfajta iskolai környezetet eredményez, mint az én régi iskolám, ahol a tanítónak nem volt ideje és lehetősége valójában megismerni minket.
Hogyan látja, nem fogják vissza a fejlődésben, és valóban inkább szolidaritást és empátiát tanulnak a gyerekek sérült társakkal történő kooperáció során? Milyen a GYH-ban diáknak lenni?
Több kutatás is bizonyította már, hogy a heterogén csoportösszetétel nemhogy visszafogja a teljesítményt, hanem előbbre viszi. Képzeljünk el egy olyan tanulási folyamatot, ahol nem mindenki ugyanazt csinálja!
Mondok egy példát. Most elsős osztályom van, ahol vannak olyan kisgyerekek, akiknek folyamatos, hosszú meséket, feladatokat hozunk, mert ők azokat már el tudják olvasni, meg tudják oldani. Aztán vannak olyan gyerekek is az osztályomban, akik szótagolt szöveget olvasnak biztonsággal. Akkor ők olyan szövegekkel találkoznak. Rajtuk kívül tanulnak olyanok is az osztályban, akik még a betűket tanulják. Nem siettetjük az ő betűtanulásukat, csak akkor tanulnak új betűt, ha az előzőeket már biztosan tudják. És lehet olyan kisebb gyerekcsoport is, aki a betűtanulást később kezdi, mert előtte háttérképesség fejlesztésre van szüksége.
Egy egészen más fajta tanulási környezetet kell elképzelnünk, mint amiben mi felnőttünk. Akkor mindenki egy időben ugyanazt csinálta.
Azért tudjuk megvalósítani, hogy tehetséges, vagy épp tanulási zavarral küzdő, középsúlyosan értelmi sérült gyermek is tanul a Gyermekek Házában, mert nem ugyanazt a feladatot kérjük tőlük.
Az együtt tanulásnak húzóereje van.
Kooperatív tanulásnál heterogén csoportban együtt dolgoznak különböző adottságú, képességű, előzetes ismeretekkel rendelkezdő gyerekek. Részfeladatokkal lehet differenciálni, hogy kinek milyen nehézségű feladatot adunk, hogy végül összeálljon egy közös alkotás. Meg tudjuk valósítani, hogy mindenki a szintjéhez mért feladatokkal tanuljon, fejlődjön, és azt is meg tudjuk oldani, hogy közben figyeljenek egymásra. Empátiakészségük, érzelmi intelligenciájuk, toleranciájuk borzasztóan sokat fejlődik ezekben a helyzetekben. Arról nem is beszélve, hogy a páros tanulási helyzetben, egy nagyobb gyerek segíteni tud egy lassabban haladó, vagy nehézséggel küzdőnek. Ők nem visszafejlődnek, hiszen a magunk példájából is tudjuk, ha valamilyen ismeretet átadunk, vagy rendszerezünk, az a mi gondolkodásunkra is fejlesztő hatással van.
Egyébként nagyon érdekesek a kompetencia mérés eredményeink. Azt mutatják, hogy nagyon nagy szórás van nálunk a gyerekek között. A legjobbak, akik valamilyen tárgyban tehetségesek, ők nagyon elhúznak, az országos, budapesti átlagtól is. Akik pedig lassabban haladnak, ők is szépen haladnak, nem teljesítenek a többi osztály lassabban haladó gyermekei mögött. Viszont a tehetséggondozó szintünk szignifikánsan magasabb értéket ér el. Ezek alapján is kijelenthető, hogy a heterogén környezet pozitív hatással van a tanulásra.
Sok iskola integrál ma már, de olyan szempontból talán mind a mai napig egyedülálló a Gyermekek Háza, hogy mi nem indítunk osztályt anélkül – és ez a gimnáziumi osztályunkra is igaz -, hogy abban ne legyen 3-4 sajátos nevelési igényű gyerek, fiatal. Mi ebben találtuk meg azt, amitől szakmailag és emberileg egyaránt jobbak lettünk.
Sokan keresnek minket, hogy fogadnánk-e a sajátos nevelést igénylő gyermekét, jóval többen, mint ahányukat fogadni tudjuk. Nagyon kell vigyázni az arányokra. Maximum 3-4 sérült, sajátos nevelési igényű gyermek lehet egy 24-25 fős osztályban. Ez a 10% nagyjából a társadalmi arányokkal van összhangban. Ha ez az arány felborul, nagyon könnyen válhat a helyzet kezelhetetlenné. Nem szabad abba a hibába esni, hogy csak sajátos nevelési igényű gyerekeket vegyünk föl, hiszen akkor egy fordított integráció valósulna meg.
Inkább arra biztatnánk minden iskolát, hogy nyissa meg az ajtajaikat sajátos nevelési igényű gyermekek előtt is. Viszont nagyon-nagyon fontos, hogy ehhez személyre szabott tanulási környezetet kell biztosítani. El kell felejteni az egységes, frontális tanítást, amiben mi felnőttünk. Elég nehéz a váltás, hogy irányító jellegű tanítói szerepből koordináló, több szinten tanulásszervező pedagógussá váljunk.
2019 szeptemberétől gimnáziumi osztályt indít a Gyermekek Háza. Mekkora volt a túljelentkezés? Milyen kritériumok alapján kerültek be a jelentkezők? Külsősöket is fel tudtak venni, vagy a helyek nagy részére az általános iskolásaik pályáztak?
Gimnáziumunk, a Gyermekek Háza Alternatív Gimnázium, a GYH-ra épül teljesen, tehát módszereiben, szemléletében az általános, alapozó szakasznak a folytatása. Ugyanúgy akkreditáltattuk a kerettantervét, mint az alapozó szakasznak. Tulajdonképpen kimondhatjuk, az első állami alternatív gimnázium Magyarországon. A középfokú oktatásban nem találkoztunk olyan alternatív iskolával, amely ne alapítványi fenntartásban lenne.
Saját gyerekeinket visszük végig ebben a gimnáziumban. 22-23 fős osztály volt a 8. osztályunk. Aki nem a szakgimnáziumot választotta, és nem szakmát tanulni megy tovább, ők 90%-ban maradnak nálunk a gimnáziumban. 12 külsős helyünk lett idén, mivel alacsonyabb osztálylétszámokkal dolgozunk, és az ősztől induló gimnázium 30 fővel indul majd. Ezt a 12 helyet hirdettük meg hivatalos úton. Mi sem tudtuk pontosan bemérni, hogy mekkora érdeklődés lesz, hiszen egy frissen induló gimnáziumról van szó, ráadásul alternatív. A legnagyobb megdöbbenésünkre 60 felett volt a jelentkezők száma erre a 12 helyre, amit mi egy jó számnak találunk, és ami valószínűleg még a továbbiakban emelkedni fog. Ebből a több mint 60 főből kellett a szokásos felvételi eljárással rangsorolnunk a bekerülőket. A saját gyerekeinktől nem kértünk központi felvételit, hiszen ismerjük őket, nem tartottuk reálisnak, hogy egy kétszer egy vagy másfél órás felvételi alapján döntsünk, hanem az átlag alapján kerültek a gimnáziumba. A külsősök esetében kénytelenek voltunk a tanulmányi átlag, a központi felvételi, és a szóbeli alapján dönteni. A szóbelik során nagyon jót beszélgettünk klassz és értelmes fiatalemberekkel. Az induló gimnáziumi osztály számára minél több közös programot, közösségi foglalkozásokat, kirándulásokat, gólyatáborokat igyekszünk szervezni. Hiszen fontos, hogy összerázódjon ez a csapat. Inkluzív iskolaként a gimnáziumunkban is lesz autista és hallássérült fiatalember, és a módszereink is ugyanazok, mint alapfokon, úgyhogy ez tényleg a Gyermekek Háza folytatása lesz.
Miért gimnázium? Miért nem óvoda…?
Már évekkel ezelőtt megjelent egy erős igény ballagó nyolcadikosaink részéről, hogy szeretnének nálunk maradni, vagy esetleg más alternatív iskolát választanának. Sajnos szűkös a kínálat, mert kevés alternatív gimnázium van, és ahogy említettem, mind alapítványi fenntatásban van, amit nem minden család tud vállalni. A diákjaink szeretik a Gyermekek Házát, nehezen mennek el tőlünk… A szülők körében is végeztünk felmérést, hogy lássuk, szeretnének-e gimnáziumot. Nagyon erős támogatást kapott a szülők részéről is ez a kezdeményezés.
Óvodai részről – és ez az óvodai konferenciájukon érdekes lesz -, azt gondolom, hogy
a hazai óvodák jelentős része nagyon jó, személyiségközpontú, gyermekekre figyelő.
Jó kapcsolataink vannak a környező óvodákkal, és örömmel fogadjuk az onnan érkező gyerekeket. Megmondom őszintén, volt már arra irányuló kezdeményezés, hogy óvodát is indítsunk. Így 3-20 éves korig lefednénk a nevelési-oktatási feladatokat. Egyelőre ez elég nagy falatnak tűnik, de a jövőben nem tartom kizártnak.
A Gyermekek Háza első osztályában nagyon szépen kidolgozott az óvoda-iskola átmenet. Amikor megérkezik egy kis elsős, ő sem a padban ül, és „osztály vigyázz!”, hanem szabad játékkal kezdünk, ugyanúgy, mint az oviban, előkerülnek a játékok, beszélgetünk, és azután kezdünk csak el nagyon személyre szabottan tanítani, tanulni. Egy tanévben közel 200 szándéknyilatkozat érkezik arról, hogy szeretnének a Gyermekek Házába járni, nagyon sok óvoda is ajánl minket. Sok esetben élő kapcsolatot alakítunk ki óvodákkal. Természetesen nem tudunk minden óvodával szoros kapcsolatot fenntartani, de vannak olyan intézmények, ahonnan rendszeres ajánlások érkeznek. Azt erősen érzékelem, hogy a szülők nagyon vágynak erre az elfogadó, biztonságot adó iskolai létre, tehát valamennyi alternatív iskolában nagyon nagy a túljelentkezés, ez a mi esetünkben is szinte már kezelhetetlen. Ugyanakkor azt is látom, hogy nagyon sok iskola van, aki vált, és gyermekközpontúvá válik.
Többször is találkoztam Önnel és pedagógus kollégáival véletlenszerűen különféle kulturális eseményen (nem, nem csak pedagóguskonferencián!). Feltűnt, hogy mindig mosolyogva, jókedvűen beszélgetnek, és azonnal a társaságukba invitálnak egy-egy színre lépő közeli vagy éppen távolabbi ismerőst. Az egésznapos iskola után hogy van erre kedvük/energiájuk a szabadidejükben? Nagyon jó csapatnak látszanak. Milyen a GYH-ban tanítónak lenni?
Ez is egy jó visszaigazolás, köszönöm szépen, hogy megjegyezte! Nagyon erős közösség a Gyermekek Háza tanári kara. Sok, az iskolától független, közös programot szervezünk. Iskolán belül pedig az a gyakorlat, hogy minden két hétben, háromórás időtartamban, esetmegbeszélést, értekezletet tartunk. Minden döntésünk közösen születik. Az iskolai programokat is közösen szervezzük, tervezzük. Próbálunk arra törekedni, hogy mindenkinek megjelenhessen a gondolata és a tudása. Így kvázi tulajdonosaikká válunk a programoknak, tehát nem utasításokat hajtanak végre a tanárok, hanem közösen hoznak létre helyzeteket. Tulajdonképpen ugyanazt tesszük, amit gyermekekkel.
Kooperációban dolgozunk együtt, aztán elfogadjuk a különbözőségeket.
Valaki abban ügyes, hogy előkészítsen egy erdei iskolát, másvalaki abban, hogy egy konferencián képviseljen bennünket. Így kissé tehát szét is osztódnak a feladatok, és mindenki a saját erősségeinek megfelelően választhat és vállalhat feladatot. A másik, ami még mindig egy kicsit egyedülálló az iskolai gyakorlatban, hogy minden fejlesztésünk, anyagunk, vagy differenciált feladatsorunk közkincs. Fent van a számítógépen, elérhető az adott mappákban, átadjuk egymásnak.
A frissen hozzánk kerülő új kollégák választanak maguknak egy úgynevezett segítőpárt, akivel együtt tudnak felkészülni, problémás helyzeteket megbeszélni. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk a diákjainktól és a szülőktől is, és ez egy borzasztóan motiváló erő mindannyiunk számára. Ha valaki elfárad, akkor azt mondjuk neki, hogy „most egy kicsit dőlj hátra, csináljuk helyetted, aztán ha jól vagy, beállsz te is majd újra a sorba!” Hiszen szabad néha elfáradni, úgy érezni, hogy ez most egy kicsit sok… Az évek során ez kiegyenlítődik.
Hatalmas dolog, hogy az alapítók mind a mai napig itt vannak, senki sem ment el közülünk. És vannak fiatal kollégák, akikkel nagyon jól tudunk együtt dolgozni, csodás lendületet hoznak. A közös gondolkodás és a közös cél nagyon sok mindenen átlendít minket.
Idén először, május 23-24. között kerül megrendezésre a „Modern Óvoda – Óvodapedagógusok Országos Találkozója és Óvodai Jó Gyakorlatok Fóruma” című konferencia, amelynek Ön az egyik plenáris előadója. Mire számíthatnak a konferenciára ellátogatók?
Nagyon gyakorlatias előadásra számíthat a hallgatóság. Egy videóvetítéssel készülök arról, amit mi csinálunk, hogy mindez, amiről beszélünk, látszódjék is. Továbbá egy rövid összefoglalót viszek arról, hogy mi mindent kellett nekünk anno máshogy gondolnunk, ahhoz, hogy az iskola valóban minden gyermek számára hatékony és elfogadó környezetet biztosítson. A tanulómegismeréstől kezdve a tanulásszervezésen át az egésznapos iskoláig, a mi szerepünk, pedagógusszerep, diákszerep és a segítőink szerepének a végiggondolásával.
