E. Zs.: Nagyjából egyidősek vagyunk, ami azt jelenti hogy te is a 2000-es évek elején voltál tinédzser. Akkoriban a legtöbb fiatal lány Britney Spears akart lenni, te meg bárd. Ki a “hibás” azért, hogy ilyen korán a mesemondói sorsot választottad?
Z. Cs.: Britney Spears.
Viccet félretéve, a családomból hoztam magammal a mesemondást. Rengeteget meséltek nekem a szüleim és a nagyszüleim is, és már egészen kicsi koromban szerettem szerepelni, történeteket kitalálni, visszamondani a meséket, amiket hallottam. Korán elkezdtem olvasni is, és kamasz koromra nagyon megszerettem a mitológiát és a mindenféle hőslegendákat. Konkrét dalnoki ambícióimért Lady Gregory Istenek és Harcosok című kötete a felelős, amit először angolul bogarásztam végig. Ott szerettem bele az ír hősökbe.
E. Zs.: Végül aztán régész lettél. Az így szerzett tapasztalatokat hasznosítottad a mesemondás során?
Z. Cs.: Persze, nagyon sokszor. Az egyetem után sohasem dolgoztam régészként, de egyáltalán nem bántam meg, hogy megszereztem a diplomát. Múzeumi mesemondásnál hatalmas segítség, hogy úgy tudom alakítani a meséket, történeteket, hogy azok hűen tükrözzenek egy adott korszakot vagy kultúrát. Ezek a kedvenc fellépéseim közé tartoznak: Van római műsorom, szkíta-szarmata, germán, honfoglaláskori magyar, középkori, meg még egy rakat másik. Vannak jelmezeim is, római, szarmata, germán, honfoglaló, ezeket szeretem felvenni, amikor múzeumban vagy történelmi fesztiválon mesélek. Abban is segített a régészet, hogy megtanuljak forrásokat olvasni, tudományos publikációkat használni, és megkülönböztetni a megbízható információt a kétségestől. Az ELTE BTK-n felvettem egy csomó közismereti tantárgyat (90 kreditnyit, egészen pontosan), amik között szép számmal akadt olyan téma, amit a mesemondáshoz is használni tudok.
E. Zs.: Több ízben is nyertél ösztöndíjakat melyek segítségével különböző amerikai egyetemeken képezhetted mesemondói tudásodat. Beutaztad a fél kontinenst, részt vettél mesemondó fesztiválokon, konferenciákon és tanfolyamokon is. Mi az a legfontosabb dolog amit “odaát” tanultál a mesemondásról és mi az amit itthonról vittél ki a külföldi előadótársaidnak “cserébe”.
Z. Cs.: A legfontosabb tanulság számomra leginkább az, hogy a mesemondás nem csak művészet, hanem nemzetközi szakma is. Akárhol járok a világban fesztiválokon vagy konferenciákon, mindig azokat a mesemondókat csodálom a legjobban, akik tisztelettel bánnak a saját szakmájukkal: folyamatosan fejlesztik a tudásukat és repertoárjukat, tisztán tudják kommunikálni azt, amit csinálnak, és jól működnek együtt szervezőkkel és közönségekkel mindenféle helyzetben. A profizmushoz hozzátartozik, hogy jól tudunk mesét választani az adott hallgatóság számára, és ha kell, rugalmasan alkalmazkodunk váratlan változásokhoz. Azt is megtanultam, hogy a mesemondás nagyon sokféle lehet, és egyik műfaja sem kevésbé értékes a másiknál.
Amit szívesen vinnék itthonról külföldre, az talán a néprajz és a mesemondás összefonódása. A hagyományőrző magyar mesemondók sokat foglalkoznak a mesék néprajzi hátterével, ami olyan tudás, ami a gyakorló mesemondóknak javára válik. Külföldön én is sokszor tartottam mesekutatásról szóló műhelyeket.
E. Zs.: Mit jelent, hogy valaki “nemzetközi mesemondó” és nem mondjuk csak simán “mesemondó”?
Z. Cs.: Az én értelmezésemben egyszerűen azt, hogy nem csak itthon mesélek, hanem külföldön is, és nem csak magyar népmeséket mondok, hanem mindenféle történetet a világ különböző kultúráiból.
E. Zs.: Mesterdiplomád, sőt doktori értekezésedet is mesemondásból írtad. Itthon ez még kissé furcsán hangzik. Milyennek látod a mesemondás jelenét és jövőjét hazánkban?
Z. Cs.: Én tizenhárom éve kezdtem el aktívan mesélni, és az elmúlt bő egy évtized alatt sokat változott itthon a mesemondás helyzete. Egyre ismertebbé válik, egyre több helyen megjelenik a mesélés, és ezzel együtt egyre többen választják a mesemondói pályát, ami nagyon jó érzés. Kevésbé érzem magam egyedül, mint kezdő koromban, amikor főleg a nemzetközi mesemondó közösségre támaszkodtam. Remélem, hogy a jövőben még több mesemondó, és még többféle mesemondás jelenik majd meg itthon is.
E. Zs.: Idén a Könyvhétre két új könyvvel is előrukkoltál. Hogy bírod ezt a munkatempót és mit csinálsz a mesemondás mellett?
Z. Cs.: Szerencsére elég lelkiismeretes vagyok, amikor írásról van szó. Beosztom magamnak, mennyi a napi adag, és azt becsülettel meg is szoktam csinálni (erre jó a bullet journal, egyébként). Jelenleg a Világszép Alapítványnál dolgozom, ahol segítek önkéntes mesemondókat képezni, mesetárakat válogatok össze a számukra, és részt veszek az alapítvány rendezvényein és táboraiban. A fennmaradó időmet a saját fellépéseim és a hobbijaim teszik ki. Nemzetközi mesemondóként sokat utazom, amit nagyon élvezek; legközelebb például az Európai Mesemondó Szövetség konferenciájára repülök majd Németországba, ami után az aacheni dómban fogunk mesélni.
E. Zs.: Hősök és pimaszok: Mit és hogyan meséljünk kamaszoknak? című könyvedet ha jól tudom pedagógusok is használ(hat)ják. Kiknek írtad és mik az eddigi visszajelzések?
Z. Cs.: Az előző, PONT Kiadónál megjelent kötetemhez hasonlóan (Mesemondók márpedig vannak, 2016.) pedagógusoknak és mesemondóknak szól a könyv, illetve mindenkinek, aki eddig feltette nekem a kérdést: Kamaszoknak lehet mesélni? Nekem a kamasz korosztály „hazai terep”, nekik meséltem először kezdő koromban, és azóta is nagy kedvenceim. Természetesen nem akartam úgy kiadni egy mesemondásról szóló könyvet, hogy nincsenek benne mesék, így végül 21 kedvenc történetem került a kötetbe, magyarázatokkal és háttérinformációkkal együtt. Remélem, hogy eljutnak magukhoz a kamaszokhoz is, vagy a könyvből, vagy pedig olyan felnőttektől, akik ki akarják próbálni a mesemondást. Legtöbbjük a repertoárom régi darabja, és többször előfordult már, hogy gimnazista diákok ezeket vitték magukkal angol vagy magyar nyelvű prózamondó versenyre. Amikor mesélem őket, mindig nagy sikerük van.
A könyv az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg, a bemutatója május 16-án lesz az Írók Boltjában.
E. Zs.: Blogodon nagy sikerrel futott Feminista Magyar Népmesék sorozatodból idén könyv kerekedett. A Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek 39 népmesét tartalmaz. Mi alapján válogattad össze ezeket a meséket és kiknek ajánlod őket?
Z. Cs.: Eleinte olyan magyar népmeséket kerestem, amiknek női hőse van. Ahogy alakult a gyűjtemény, elkezdtem kiterjeszteni olyan feminista értékekre is, mint a fontos férfi példaképek (pl. gondoskodó apák), szabad párválasztás, az elfogadás különböző formái. A blog olvasói egyre többször kérdezték, lesz-e könyv, amiben a mesék egyben is megtalálhatóak, így végül, amikor lehetőség adódott rá a Móra Könyvkiadó jóvoltából, leültem megírni a kedvenceimet. Szerettem volna, ha a könyv nem csak lányos szülők érdeklődését kelti fel, így kerültek bele bőven fiú/férfi hősök is. A könyv mesegyűjtemény, 9-12 éves korosztálynak ajánlott (vagyis inkább kilenctől felfelé, a népmeséknek nincs felső határa), Herbszt László csodaszép illusztrációi díszítik.
Ez a kötet is az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg, és vele együtt újraindul a blogsorozat is, ahol a kötet meséiről közlök majd érdekes „kulisszatitkokat.”
E. Zs.: Idén először, május 23-24. között kerül megrendezésre a „Modern Óvoda – Óvodapedagógusok Országos Találkozója és Óvodai Jó Gyakorlatok Fóruma” című konferencia, melynek során te tartod a Mese szekció egyik előadását. Mire számíthatnak a konferenciára ellátogatók?
Z. Cs.: A műhelybeszélgetés során arról fogok mesélni, hogyan dolgozik egy mai mesemondó, itthon és nemzetközi viszonylatban. Szó esik majd róla, hol találhatunk új meséket, hogyan válogassuk őket, és természetesen arról is, mit és hogyan szoktam mesélni óvodás korosztálynak. Igyekszem sok gyakorlati információt belesűríteni, ami az óvodapedagógusok segítségére lehet a mindennapi mesemondásban.
E. Zs.: Minden korosztálynak máshogy kell mesélni. Mi a “jó” az óvodásokban?
Z. Cs.: Azt szeretem bennük, hogy végtelenül lelkesek. Imádják a meséket, az első szóra odagyűlnek meghallgatni őket, és szeretnek aktívan részt venni mindenben, ami történik. Velem együtt csinálják a gesztusokat (akkor is, ha nem szólítom fel őket rá), és hangosan nyilvánítanak véleményt, valahányszor izgalmas dolog történik a mesékben. Imádom megnevettetni őket. Nekik vannak a legjobb beszólásaik. Mindig élmény óvodában mesélni, teljesen felvillanyozva szoktam hazamenni egy-egy ilyen alkalom után.
- Zalka Csenge Virággal hamarosan élőben is találkozhatnak – további izgalmas előadók mellett – a “Modern Óvoda – Óvodapedagógusok Országos Találkozója és Óvodai Jó Gyakorlatok Fóruma” című ingyenes konferencián 2019. május 23-24. között. A konferencia részleteivel kapcsolatban információk ITT.
- RÉSZLETES PROGRAMLEÍRÁSÉRT KATTINTSON IDE!ONLINE REGISZTRÁCIÓS FELÜLET
