Négy diák képviselte Magyarországot a Szegeden rendezett 30. Nemzetközi Biológia Diákolimpián. Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola diákjai, Buzafalvi Dénes és Vizkeleti Péter, Kozma Csaba a Bonyhádi Evangélikus Gimnázium és Hunyadi Marcell Dávid a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium tanulói 72 ország diákjaival mérték össze tudásukat.
A magyar csapata óriási sikert ért el: a résztvevő 73 ország között, Kína mögött a második legeredményesebb országnak bizonyult.
A négy (egyéniben) aranyérmes diák három hazai iskolát képviselt: Buzafalvi Dénes és Vizkeleti Péter az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolába jártak, Kozma Csaba a Bonyhádi Evangélikus Gimnáziumban, míg Hunyadi Marcell Dávid a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban érettségizett idén. A magyar csapat vezetője Erős-Honti Zsolt (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) volt.
A versenyen a nemzetközi zsűri döntése alapján 31 arany-, 55 ezüst- és 87 bronzérmet, továbbá 30 dicséretet osztottak ki. Az abszolút első és második helyet kínai, míg a harmadikat egy, az Amerikai Egyesült államokból érkező versenyző szerezte meg. A tudományos megmérettetésen 73 ország 285 középiskolás diákja indult.
Az IBO a legrangosabb nemzetközi biológiaverseny a világon. A megmérettetésen az országok négyfős, középiskolai jogviszonnyal rendelkező nappali tagozatos, húszévesnél fiatalabb diákokból álló csapatokkal indulhatnak. A csapat tagjai önállóan versenyeznek, azaz csak egyéni eredményt hirdetnek.
Az elméleti feladatok mellett ebben az évben újításként jelent meg a gyakorlati feladatok között a neurobiológia, az alternatív biológiai alapú energiaforrások témaköre, illetve a bioinformatika.
Az egyik fordulóban két egyenként háromórás tesztet írtak a résztvevők, egy másik napon pedig gyakorlati feladatokat oldottak meg több mint tíz órán keresztül. A feladatokat mindenki anyanyelvén kapta meg, a fordítás az egyeztetett angol szöveg alapján a versenynapokat megelőző éjszaka történt.
Magyar diákok 2010 óta vesznek részt a Nemzetközi Biológia Diákolimpián.
A következő versenyt Japán rendezi Nagaszakiban, 2020. július 3. és 11. között.
B.D.: Legjobban a molekuláris genetika érdekel jelenleg, nem kizárt, hogy a későbbiekben is azzal szeretnék foglalkozni. Egyszerűen lenyűgöz, hogy mekkora a kapcsolódó tudományterületek és alkalmazási módok száma.
Buzafalvi Dénes még nem döntötte el, hogy itthon vagy külföldön kezdi meg a tanulmányait, hiszen csak jövőre érettségizik, de nagy valószínűséggel a biológia mellett fog maradni.
Hunyadi Marcell kedvenc témája a genetika, molekuláris genetika. Marcell szeptembertől a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Karán kezdi meg tanulmányait.
H.M.: A Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium hatosztályos, speciális matematika tagozatán érettségiztem idén. Biológiával viszonylag későn, csak 11. osztályban kezdtem el foglalkozni, amikor a fizika mellett a biológiát vettem fel fakultációra. A biológia számomra azért rendkívül kedves, mert számos olyan ismerethez nyúl vissza, amelyeket matek, fizika- vagy kémiaórán tanultunk, ám ezeken felül még valami plusz is van benne: a biológiai folyamatok összetettsége, az azok megértéséhez szükséges gondolkodásmód számomra újdonság volt.
Kozma Csaba mindig is nagyon kedvelte a biológiát, más természettudományos tárgyakkal együtt. Szülei mezőgazdasággal foglakoznak, ezért gyermekkora óta a természet közelségében él, szeret a természetben lenni. Hobbi szinten növényekkel foglakozik. Továbbtanulásban is marad a biológia a fő irányvonal, idén ősszel kezd biológia alapszakon a Szegedi Tudományegyetemen, aztán szintén a biológia valamilyen területén szeretne később is tanulni, dolgozni.
A fiúkat elsősorban gimnáziumi szaktanáraik biztatták a jelentkezésre, akiknek az órái nagy hatást gyakoroltak rájuk, és fenntartották érdeklődésüket mindvégig a biológia iránt. Dénes és Péter felkészülését heti rendszerességgel segítette egy korábbi aranyérmes, Hajnal Benjámin, radnótis diák, akiknek a budapesti “páros” bevallása szerint sokat köszönhet.
V.P.: Mindemellett az Erős-Honti Zsolt tanár úr által tartott hivatalos felkészítés során is volt alkalmunk összerázódni. Bármikor kérdezhettünk egymástól biológiai jellegű kérdéseket is, de a közös ebédeknél és vacsoráknál rengeteg más téma is terítékre került. Sok tekintetben hasonlóak az érdeklődésünk, azonban van bőven eltérés is, így mindig volt miről beszélgetni.
A csapat negyedik tagját, Vizkeleti Pétert, akit a mindenki csak “Petyának” szólít, elsőként az informatika ragadta meg, majd a fizikába ásta bele magát, végül pedig a biológiában találta magát igazán otthon. Azóta is maradt a biológia a fő csapásirány, a cambridge-i egyetem természettudományok szakán kezd tanulni szeptembertől.
V.P.: A sorsfordító pillanat az volt, amikor biológia órán elkezdtük tanulni a molekuláris biológiát. Mind a mai napig lenyűgözőnek találom, hogy szemmel nem látható parányi makromolekulák ilyen komplex rendszereket tudnak képezni, és hogy végső soron én is ezekből épülök fel. Minden bennem zajló anyagcserefolyamatot enzimek visznek véghez, és minden felépítésemhez szükséges információ megtalálható a 46 kromoszómám közt megosztott DNS-emben. Azóta is ez a terület a kedvencem, és egyelőre, itt is tervezek majd elhelyezkedni mint kutató.
Szeretném megérteni a láthatatlan mozgatórugóinkat,
amelyek a fizikai és kémiai törvényszerűségeknek engedelmeskedve valami teljesen újat, biológiai rendszereket hoznak létre.
Az AKI Kíváncsi Kémikus nyári kutatótáborban Tantos Ágnes és Murvai Nikoletta felügyelete mellett Petya egy laborban dolgozott.
V.P.: Amit abban a pár napban tapasztaltam, az számomra meghatározó volt: a labor teljes atmoszférája és az eszközök tárháza teljesen magával ragadott. Mintha egy molekuláris játszóházba csöppentem volna, ahol kartávolságban volt minden, ami tanórákon megragadta az érdeklődésem, sőt annál sokkal több is: számomra teljesen új, felvillanyozó koncepciók, amelyek elsajátítása gyerekjáték volt, hisz saját kezemmel dolgozhattam velük! Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Lendvayné Győrik Gabriellának, a tábor szervezőjének és összetartójának.
Az International Biology Olimpiad (IBO) egyéni verseny. Ez azt jelenti, hogy a csapat mind a négy tagja külön-külön elérte az aranyéremhez szükséges helyezést. A magyarországi válogatóverseny is egyéni volt, egymástól független kerültek be a „csapatba” mint a négy legjobban teljesítő diák. Viszont a csapat kiválasztását követően sokat dolgoztak együtt, egymást támogatva az egyéni munka mellett. Ez hozzájárulhatott egy kellemes, barátságos légkör kialakulásához, ami saját bevallásuk szerint pozitívan befolyásolta a teljesítményüket.
Dénes részletesen elmesélte, hogyan nézett ki a megmérettetés hete.
B.D.: A verseny 7 napos, de ebből csak kettő telt versenyzéssel, egyik nap a gyakorlati, másik nap az elméleti feladatokkal. Erre egyrészt szükség is van, hiszen a versenynapok előtt a csapat szakmai, felkészítő és egyéb, nem versenyző tagjai (együttesen „jury”) a feladatlapok fordításával foglalkoznak, hogy mindenki a saját nyelvén írhassa azokat. Utána pedig a javítás, a pontszámok véglegesítése zajlik, ami szintén sok időt vesz igénybe. Másrészt viszont ezalatt a versenyzők ismerkedhetnek egymással, barátságokat köthetnek, és megismerhetik a rendező ország történelmét és kultúráját, különböző programokon keresztül.
A fiatal versenyzők részt vettek egy Szegedet bemutató városnéző vetélkedő-túrán, de ezen kívül ellátogattak Ópusztaszerre, ahol a külföldi diákok megismerkedhettek a magyar őstörténettel, hagyományokkal. Elmaradhatatlan részét képezte a programnak a “gulyás-party” és az aquaparkban töltött délután is. A fiatalok Budapesten a Városligetet és a Budai Várat nézték meg.
B.D.: Ez is célja a versenynek, hogy összehozza a tehetségeket szerte a világból. Hiába ismertem a programok helyszíneit, hiszen itthon voltam, mégis rengeteg élménnyel gazdagodtam. Szerettem a többi ország versenyzőivel beszélgetni, kicsit betekinteni a gondolkodásmódjukba, biológiáról beszélni, arról, hogy ők hogyan jutottak el idáig, és még sok másról. Az elmélet és gyakorlat napja rendkívül stresszes és kimerítő volt, próbára tette az embert szellemileg és fizikailag egyaránt. Nemzetközi bizottság állította össze a feladatsorokat, és a korábbi évekhez hasonlóan meglehetősen nehézre sikeredtek. A négy gyakorlat egyenként másfél óráig tartott, a két elméleti feladat pedig 3-3 óráig, így összesen a két versenynapból 12 óra telt feladatmegoldással. Szünetekkel és kisebb-nagyobb csúszásokkal ezek az egész napot kitöltötték, a gyakorlatot este fél tízkor fejeztük be. Az eredményhirdetést és az éremosztást a végső pontszámok pontos egyeztetése késleltette, de megérte várni. Éjjel 1 óra körülre mind a négyőnk nyakában aranyérem lógott, és hihetetlen boldogok voltunk tőle. Egyáltalán nem számítottunk négyből négy aranyra, ilyen jó eredmény még nem született magyar részről biológiából. Mindenki elégedetten térhetett haza, a rengeteg munka meghozta gyümölcsét.
V.P.: A nagybetűs Biológia egy rengeteg teljesen különböző területet felölelő természettudományi ág, így lehetetlen egy embernek minden területén szakértőnek lennie. Amit az IBO elvár a diákoktól az egy átfogó és felületes tudás, amit természettudományos gondolkodásmóddal és a problémamegoldó képességgel kell kiegészíteni.
A diákolimpián szerzett gyakorlatot valószínűleg a jövőben is tudjuk majd kamatoztatni, tehát nem „csak” a verseny érdekében készültünk: mind a gyakorlati készségek, mind a kritikus gondolkodás, mind az időbeosztás jól fog még nekünk jönni a továbbiakban. Arról nem is beszélve, hogy Dénes jövőre is indulhat a válogatón, és lesz esélye kijutni a jövő évi, Nagaszakiban rendezett IBO-ra.
Az már világos, hogy egy nemzetközi versenyre nem elég a gimnáziumi tankönyv, és jól látszik, mások az elvárások mint például egy Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (OKTV).
H.M.: A nemzetközi diákolimpiákon (nemcsak az IBO-ra igaz ez, hanem minden más diákolimpiára is) fontos követelmény a feladatösszeállító bizottság irányában, hogy a feladatok megírása során vegye figyelembe, hogy nem minden országban azonos a tanterv és a követelményrendszer. Emiatt létezik egy hivatalos IBO sillabusz, amely rögzíti a versenyen elvárt ismeretanyagot. Nemhivatalosan a Campbell’s Biology című tankönyv anyaga az elvárt ismeretanyag az IBO-n, ez a könyv a legtöbb ország csapatánál valamilyen formában (papíron vagy digitálisan) ott volt a felkészülésen, illetve a versenyen. Azt viszont fontos látni, hogy a feladatok sem a gyakorlati sem az elméleti fordulókban nem a versenyzők tárgyi tudását mérik fel elsősorban, sokkal inkább a gondolkodásukat, deduktív képességeiket.
Egy érmes helyezés egy nemzetközi diákolimpián természetesen sok esetben jelenthet előnyt: bizonyos országokban megkönnyítheti az egyetemre való bejutást (Magyarországon ez nincs így, egyetlen pluszpont nem jár semmilyen nemzetközi diákolimpián elért eredményért sem), bizonyos pályázatokra és ösztöndíjakra nagyobb eséllyel pályázhat az ember, de egy ilyen eredménynek a jelentősége véleményem szerint önmagában kisebb, mint egy ilyen rendezvényen kialakított kapcsolatok, barátságok potenciális értéke, jelentősége, kihatása egy ember jövőjére.
“Neurobiológia” „alternatív biológiai alapú energiaforrások”, “bioinformatika”… E szavak és kifejezések hallatán talán legtöbben megilletődünk, talán azt sem tudjuk pontosan, mit jelentenek, miről is szólnak…
Kozma Csaba így foglalta össze számunkra.
K.Cs.: Ezek a területek igen nagy területet fednek le. A neurobiológia az idegrendszerrel foglakozó tudományterület, ide tartoznak az idegrendszer egyedfejlődéséhez, működéséhez és felépítéséhez kapcsolatos ismeretek. A versenyen konkrétan itt egy kísérleti elrendezésben kellet azonosítani a mozgáshoz és a tájékozódáshoz kapcsolatos idegsejt típusokat. A bioinformatika a biológiának az egyik határterülete, a nagy információ tartalmú molekulák pl. fehérjék, DNS elemzése és az ezekkel való munkához szükséges a különböző informatikai programok használata, a versenyen is egy ilyen software-rel kellett dolgozni. Az alternatív biológiai alapú energiaforrások csak egy összefoglaló név a bármilyen biológia alapú energiaforrásra, ami igen sokféle lehet, nekünk konkrétan egy galváncellát kellet összeállítani az élesztő és a metilénkék nevű festékanyag között fellépő reakcióból kiindulva.
