Kedves Dorottya, mesélj kérlek kicsit a szakmai hátteredről. Honnan jött a rajzolás, a művészet az életedbe?
Tudom klisés, de kicsi korom óta szeretek különböző eszközökkel kísérletezni, ehhez otthon a szüleim megteremtették a megfelelő lehetőséget. Már nem emlékszem olyan pici voltam, de az első firkáimat rajzolhattam például a falra. Volt a kezünkben (a testvéreimre is utalok) ceruza, szén, vízfesték, tus, gyurma, agyag, pasztell- és zsírkréta, mindenféle… Nem jártam művészeti általános iskolába, csak otthon kedvem szerint foglalkozhattunk az „alkotással”.
Később, mai nevén a Képző- és Iparművészeti Szakgimánziumba jártam az akkori játék- és animációkészítő szakra, emellett Kopek Rita festőművésznél fejlesztettem tovább rajzi tudásom a legidősebb húgommal külön rajzórákon 5-6 éven át. Kisképzős éveim alatt ismerkedtem meg Cakó Ferenccel aki felajánlotta, hogy tanulhatok a stúdiójában, így rengeteget jártam hozzá. Főleg a szakma iránti szeretetet és kreatív gondolkodást máig neki köszönhetem. Később amikor már a Moholy-Nagy Művészeti egyetem vizuális kommunikáció/ animáció szakán tanultam, együtt is dolgoztunk. Egyetemi mesteremnek Richly Zsoltot tartom, akihez szoros kötődésem máig megmaradt. Amikor tehetem kikérem szakmai véleményét 1-1 komolyabb munkámról, illetve dolgoztunk is együtt hosszú éveken át a Luther Márton életéről szóló sorozatában. 2010-ben diplomáztam, rá egy évre pedig a viuzális- és környezetkultúra tanár szakon is végeztem (2011). 2008 óta tanítok a volt szakközépiskolámban animációt, de jelenleg két kisfiúval vagyok itthon és szabadúszóként folytatom tovább az alkotói tevékenységeim. A férjem zenész, az apósom fotóművész, a 4 húgommal is együtt alkotunk, így a művészet amolyan családi jelenlét.
Eddigi tapasztalataid alapján kik a munkáid célközönsége?
Legutóbb a közösségi oldalon robbantál be azzal, hogy a Trónok Harca sorozat szereplőit rajzoltad le népmesei köntösben. Miért pont népmese és miért pont Trónok Harca?
A Trónok harca egy korszakalkotó sorozat, amit egészében – a világra gyakorolt hatását – szerettem volna feldolgozni valami magyaros vicces formában. Negatív szájízzel végződött, ezt kívántam feloldani illetve feldolgozni a karaktereit a regény írójának tiszteletére. Rengeteg ősi népmesei motívumot fedeztem fel benne, a Hét királyság, a 3 sárkány, a rossz és jó harca, vagy akár az „életfa”. A Magyar népmesék formavilágához viszont nem újkeletű hozzányúlni, pár éve ott volt a remek Márton Ádám grafikus sorozata a Star Warsról, illetve az átszinkronizált „Dandó Zoltán- Babi nénije” is mély nyomott hagyott a magyar közönségben. Egyből utánanéztem, hogy valaki készített-e már hasonlót, hiszen a Trónok harca rajz feldolgozások a sorozat vége után még jobban elszaporodtak. 😀 Nem találtam, így egyértelmű feladatnak, küldetésnek éreztem, hogy az ebben rejlő megtalált humort valahogyan másoknak is meg tudjam mutatni. Leszögezném, hogy ezt a munkáim mellett szorítottam be, saját magam szórakoztatására is, nem pedig életem „főművének” tekintem őket. Picit van benne ami én vagyok és ami a magyar népmese is, hiszen azt úgymond mindenki ismeri és tovább asszociál valamire.
Mi az, amivel a népmesei világ meg tudja fogni a mai fiatalokat? Hogy látod, fogékonyak még erre a kultúrára?
Igen abszolút és bízom benne, hogy még ismerik sokan a népmeséket (és régi magyar animációkat). Valamilyen szinten szüksége is van a magyar fiataloknak erre a kultúrára is, nemcsak pl. a Cartoon network animációkra. Rengeteg a magas színvonalú új mese is, de azt, hogy a mi kultúránk miből épül, hogy kik vagyunk mi, azt nem kapjuk meg sok meséből már. A kis falvak még körülvesznek, a szülők még mindig mesélnek meséket a piciknek amiket a már 32 éves sorozat is feldogozott valaha. Divatosabb most táncházakban szórakozni mint 20 éve, népszerűek a magyaros gasztro ételek, eszembe jut még az a sok „bajszos mém”, szóval igen, van erre igény.
És a kamaszok, akik együtt élnek a digitális kütyükkel? Hiszen sok esetben a digitális kor és a népmese kicsit mintha két teljesen más világ lenne.
Azt hiszem az előző válaszomban részben ez is benne van. A generációk és azok igényei változnak, az eszközök terjednek és megújulnak, de mi akkor is itt vagyunk és egy olyan kultúrában élünk ahol a történelem körülvesz, akár ha az utcán járunk vagy csak meg akarunk valamit jobban érteni. A magyaroknak mindig lesz egy sajátos humora, kreatív gondolkodása, ami csak egymás közt érthető. Szerintem.
Képeidet nézegetve sok ötlet eszembe jut, hogyan lehetne őket használni az oktatásban, Kezdve azzal, hogy a szereplőknek szöveget írhatnának, régies szóhasználattal megszólaltatni őket, videót vagy gifeket készíteni hozzájuk, akár tanórai vagy projektalapú oktatás keretében.. Te gondoltál már erre? Volt már erre példa esetleg?
Köszönöm. 🙂 Nem erre még így egy az egyben nem volt példa, de dolgozom én is pár dolgon a sorozatom kapcsán ami az utóéletét erősíti. (Persze még be is kell fejeznem.)
Mik a terveid a jövőre?
Röviden az, hogy továbbra is szabadon alkothassak, össze tudjam egyeztetni a munkáimat a gyermekneveléssel és az otthoni teendőimmel. Szeretnék majd újra tanítani és szabadúszóként is dolgozni. Elárulom, hogy saját márkám is nemsokára debütál, amely vagány felnőtteket és vadóc gyerkőcöket céloz a saját mintás textil termékeimmel. Ebben lesz „trónokharcás” is, de nem ezen lesz a hangsúly.
Ha a cikkünket követően egy pedagógus kolléga kedvet kap a képeid felhasználásához az oktatásban, hogy ezt a kulturális világot népszerűsítse, a szerző és a forrás pontos feltüntetésével használhatják a munkáidat?
Természetesen igen, ha felkeres és akár együtt kitaláljuk mit és hogyan szeretné ezt tenni. 🙂
Dorottya facebook oldalának elérhetősége: https://www.facebook.com/szert.szabo.dorottya/
Kedves Dorottya, nagyon szépen köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk!
