Mikor, mit és hogyan érdemes olvasni nekik és mikor jönnek el azok a pontok, amikor megérnek a kicsik szellemileg és érzelmileg arra, hogy „szintet lépjünk” az általunk olvasott könyvek tartalmát ill. illusztrációit tekintve?
A következő pár gondolatot azok alapján a kérdések alapján jegyeztem le, amelyek gyakran felmerülnek a „Neveljünk olvasókat!” csoport közös agyalásai, ötletelései során. Hiszen a babaváró kismamáktól és kispapáktól kezdve a több unokás nagymamákig és nagypapákig sokan szeretnék látni, hogy mi is a folyamata az olvasóvá nevelésnek. Vagy talán helyesebb úgy fogalmaznom: szeretnék látni, hogy van folyamata az olvasóvá nevelésnek!
Sok éves tapasztalatom azt mutatja, ha rendszeresen mondókázunk, mesélünk, ha időben észrevesszük a gyerekünk változó igényeit vagy éppen azt, ha egy kis „toporgásra” van szüksége az addig elért szinten (de azt is igyekszünk változatos, érdekes történetekkel megoldani), akkor szépen haladhatunk addig a pontig, amikor már a közös olvasások mellett megérkeznek az első önálló olvasmányok és a kis molyunk egyre inkább a saját maga irodalmi ízlése alapján kezd el válogatni.
De azoknak a szülőknek is van jó hírem, akiknél már ovis, kisiskolás vagy kamasz a gyerek de még nem sikerült a mesét, a könyveket a a család életébe beilleszteni: soha nem késő! Nem egy olyan, ma már művészetekkel, irodalommal foglalkozó hazai hírességet hallottam mostanában nyilatkozni, akik 10-14 koruk táján leltek rá a könyvekre. Meggyőződésem, hogy mindenki számára létezik az az egy könyv, ami beszippantja és onnantól nem lesz megállás. Ezért benneteket is arra biztatlak, fussátok át az olvasóvá nevelés állomásait és csatlakozzatok hozzánk! 😀
A cikk megírásához óriási segítséget kaptam Bakó Katalintól, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Gyermek -és Ifjúsági Irodalmi Különgyűjteményének referensétől, könyvtárostól, aki jómaga is 3 olvasót nevelő anyuka! 😀

A teljes blogbejegyzés és a korszakok szerinti javaslatok az Égigérő blogon olvasható el.


