Kezdőlap heti kitekintő

    Ünnepeljük meg a fényt!

    A decemberi időszakhoz számos szokás kapcsolódik. Luca napjának (december 13.) megünnepléséről már írtunk – a következőkben az ehhez a naphoz ugyancsak kapcsolódó „fényes” ötleteket adunk, melyek akár az osztálykarácsonyokon is „bevethetők”.

    Forrás: Pixabay

    Luca napjához számos népszokás kapcsolódik. A Modern Iskola oldalain is adtunk már erre vonatkozó ötleteket. A Gergely-naptár bevezetése előtt ez volt az év legrövidebb napja (eltérően a mai téli napfordulótól, ami december 21-re, esetenként 22-re esik). A Luca, Lúcia nevek a latin eredetű lux, vagyis fény szóból származnak. E két okból sok hasonló tartalmú szokást ismerünk (a magyar néphagyományban ekkor faragtak gyertyával világított sütőtökfejeket, és közismert a svédek gyertyakoszorús Szent Luciája is). Ezért összeállításunkban az ünnepkör más napjaihoz is köthető, fénnyel kapcsolatos ötleteket adunk.

     

    Forrás: Pixabay

    Készítsünk fényjátékot!

    Különböző hangulatú zenéket és világítóeszközöket (asztali lámpa, elemlámpa, telefon, gyertya karácsonyi égősor, lampion, stb.) az osztályterem adottságaira alkalmazva. Kísérletezhetünk különböző színhatásokkal, falra vetített formákkal, fény és sötét váltogatásával.

    Rajzoljunk gyertyával!

    Keressünk egy vékony gyertyát (késsel meg is faraghatjuk a végét) és azzal rajzoljuk a rajzlapra. Miután ezzel a munkafázissal elkészültünk, a rajzot fessük át vízfestékkel vagy temperával – a viaszról lepereg a festék. (Különösen szépek e módszerrel a téli hangulatú, „havas”, fehér ábrák.)

    Dramatizáljunk árnyjátékkal vagy árnyékszínházzal! 

    Az árnyékszínházhoz alapvetően három dolog szükséges: fényforrás, vászon (fehér lepedő), és valamilyen tárgy vagy test, amely árnyékot hoz létre. Nem mindenki tudja, hogy az árnyjáték és árnyékszínház nem ugyanaz: az árnyjáték előadása alkalmával a szereplők síkbábokkal mesélnek el történeteket úgy, hogy a hátulról megvilágított vászon közelében báboznak. Az árnyékszínház élőszereplős előadás. Egy-egy osztálytermi árnyjátéknak vagy árnyékszínháznak nem kell bonyolultnak lennie: akár „kézfejbábokból” (liba, kakas, stb.) és mókás dalokból is állhat egy-egy produkció!

    Gyűjtsünk „fényes” műveket!

    Gyűjtsünk fénnyel (gyertyával, nappal, holddal, csillagokkal, sötétséggel) kapcsolatos verseket, dalokat, szólásokat! („Ég a gyertya ég…”, „A szeleknek fényes szárnyán…” „Ugy vigyáz rá, mint a szeme fényére.” „A napnál is világosabb.”) Keressünk fény és árnyék ellentétére épülő képeket, műalkotásokat!

    Forrás: Pixabay

    Forgassunk vers(részlet)klipet!

    A fényről szóló verseket, dalokat elénekelhetjük, dramatizálhatjuk – sőt, a nagyobbak akár telefonjaikkal versklipet is forgathatnak a különböző versekre, versrészletekre. Ez utóbbi természetesen hosszabb távú feladat (vagy akár projektmunka), de Luca napon „meghirdetve” karácsonyi előkészületnek is kiváló: az elkészült művek emlékezetessé tehetik az osztálykarácsonyt vagy akár az iskolai ünnepséget is.

    Néhány – témához kapcsolódó – versrészlet:

    „Billió mérföldekről jött e fény,
    Jött a jeges, fekete és kopár
    Terek sötétjén lankadatlanul,
    S ki tudja, mennyi ezredéve már.

    Egy égi üzenet, mely végre most
    Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
    S boldogan hal meg, amíg rácsukom
    Fáradt pillám koporsófödelét.

    Tanultam én, hogy általszűrve a
    Tudósok finom kristályműszerén,
    Bús földünkkel s bús testemmel rokon
    Elemekről ád hírt az égi fény.”

    (Tóth Árpád: Lélektől lélekig)

    „csönd
    béke
    csönd
    béke
    fény
    csönd fénye
    béke csöndje
    fény békéje csönd
    fényes csönd béke
    csönd béke fény
    béke csöndes fénye
    fény csöndje
    csönd csöndje fény fénye béke
    csönd fény”

    (Weöres Sándor: Dob és tánc)

    „Ég a villany,
    ég.
    El ne aludjék!
    Amíg minden kisgyereknek
    álom nem jön a szemére
    kis szobában
    nagy szobában
    szépen ragyogjék!”

    (Tamkó Sirató Károly: Ég)

    „S amikor reggel palotája
    kristálytermében fölébredt a fény,
    s hosszan nyújtózva éledezni
    és emelkedni kezdett – hirtelen
    olyan ujjongás fogadta a földön,
    nagyobb, mint az első nap öröme.

    Mert akkor már tudhatták mindenek,
    hogy azután az éjszaka csak álom,
    amit a fénylő valóság követ.”

    (Pilinszky János: A Nap születése)

    Előző cikkSTEM tudásmegosztás és motiváció: V. Innovatív Pedagógus Konferencia
    Következő cikkÉlményszerű tartalmak 3D-ben: Corinth