Lőrinc László 25 szelfi az Árpád-korból című, Kolibri Kiadónál megjelent könyvét joggal tarthatjuk figyelemfelkeltőnek, olvasmányosnak és szórakoztatónak (egy – vélhetően kamasz olvasókhoz szóló – könyvértékelő blogban a következők olvashatók róla: „olyan poénosan tolja a pofidba az Árpádok profilját, hogy tutira eldobod tőle az agyad”). Ez már önmagában sem kevés, hiszen joggal vélelmezhetjük, hogy humorba oltva a könyvben tárgyalt történelmi események könnyebben az olvasó memóriájába vésődhetnek a morvamezei csata jelentőségétől kezdve az ősmagyarok táplálkozási szokásain át a szabolcsi földvárig. Arról az „üzenetről” nem is beszélve, hogy a történelem szórakoztató és érdekes tudományág.
A kötet tehát szórakoztató és figyelemfelkeltő – de pontosan rögzíti, mi az, amit tudni érdemes az adott történelmi témakörben középiskolás fokon. Pedagógiai célja ugyanis korántsem mellékes – az alkotók korántsem csupán egy vicces és érdekes könyv létrehozására törekedtek (bár ez sem volna kevés). Minden fejezet három részből áll: egy-egy egész oldalas, jól megrajzolt, részletgazdag szelfiből, az ehhez tartozó kommentekből, illetve a témakörre vonatkozó, magyarázatokat rögzítő Hogy volt – hogy nem volt című részből.
Bertóthy Ágnes és Rátkai Kornél illusztrációi igen szoros összhangban állnak a rögzíteni szándékozott történettel – számos részlettel járulnak hozzá a könyv sikeréhez. A kommentek struktúrája lehetőséget ad arra, hogy számos szempontból ráláthassunk egy-egy „szelfi” történelmi jelentőségére. A magyarázó részben kötet szerzője pontosan rögzíti, hogy mi az, ami a leírtakból a fantázia terméke, és mely adatok valóságosak – sőt, az új kutatási eredményekről is számot ad! Vagyis a kiadvány egésze pedagógiai tudatossággal komponált: strukturáltan és jól áttekinthető formában rögzíti az átadni kívánt ismereteket.
Első ránézésre talán nem is gondolnánk, de ez a „hármas szerkezet” a tanulás rendkívül érdekes dimenzióját nyitja meg: egy-egy vicces képet követően a kommentek révén számos szempontból megvizsgálhatók a korszak sajátosságai – sőt, az olvasó könnyűszerrel bele is helyezkedhet egy-egy akkori szituációba. „Ma már nehezen tudjuk elképzelni azt a hatalmas társadalmi átalakulást, amely a 11–12. században játszódott le a Magyar Királyságban” – fogalmazódik meg az egyik magyarázó fejezetből. A szelfi és a kommentek nyomán pedig komolyan elgondolkodhatunk azon, milyen tragédiákba sodródhat Zajta – csupán azért, mert illegálisan marhát „vadászott” magának. (A korábbi gyakorlat alapján joggal hihette, hogy büszke lehet zsákmányára, László törvényei nyomán viszont rá kell döbbennie, hogy komolyan veszélyezteti magát és hozzátartozóit is.) Természetesen semmi szükség rá, hogy ezen elkeseredjünk – a kötet elgondolkodtat a korszak ma már elképzelhetetlen történésein, de humora átlendít a témától idegen borongáson. Ebben az esetben ugyanis nem az a cél, hogy az olvasó Zolta sorsán szomorkodjon, sokkal fontosabb, hogy megértse a korabeli hétköznapok „mozgatórugóit” – és ebben természetesen komoly alapot ad a már idézett Hogy volt – hogy nem volt rész.
A hasonló szempontú, komplex és szórakoztató ismeretátadás szerencsére nem ritka a hazai gyakorlatban. László Gyula Ötven rajz a honfoglalókról című, 1982-es könyve bevallottan azért jelent meg, hogy vizuális elemei révén bárki számára könnyen befogadható ismereteket adjon a korszakot érintő régészeti kutatásokról. A 25 szelfi… esetében – úgy tűnik – a szórakoztató ismeretterjesztés mellett pedagógiai szempont a döntő. Érdemes belelapozni!
