Kezdőlap hírmozaik

Egy könyv, amely másként láttat

Mitől lehet érdekes egy múzeum (irodalmi múzeum!) egy 9-12 éves gyerek számára? Például attól, hogy szakszerűen és érdekesen elmagyarázzák neki, mit is, hogyan is érdemes nézni egy ilyen létesítményben. Ezt teszi Kádár Anna Titkos átjáró című – sok-sok szeretettel és még annál is több ötlettel készült – múzeumi mesekönyve.

Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum
Illusztráció: Fatér Anna

A 2019-ben megjelent kiadvány gyerekeknek szól, de rendkívül izgalmas olvasmány tanári segédkönyvként is. Főként azért, mert rávezet arra, hogy milyen szemlélettel érdemes közelíteni egy-egy múzeumhoz, kiállításhoz: rávilágít arra, miért érdekes és hasznos megismerni az egyes tárgyak történtetét és miként vehetjük elejét az „ilyen otthon is van, minek kellett ezért idejönni” és az „azt se tudom, mi ez és nem is érdekel” megnyilvánulásoknak. A kiadvány tehát meggyőzően mutatja be, milyen érdekes egy kiállított nyakkendő, a Nemzeti dal kézirata – de még az intézmény szomszédságában, a Károlyi-kert udvarán álló eperfa is. (A kertben díszelgő, belga óriásnyulat ábrázoló szoborról nem is beszélve!)

Mitől lehet izgalmas egy múzeum? Például attól, hogy kiváló gyűjteményei, izgalmas kiállításai vannak és olyan tárgyakat őriznek benne, amelyeket érdemes személyesen is megtekinteni. A Petőfi Irodalmi Múzeum anyagához tartozik például Petőfi híres dagerrotípiája, a Nemzeti dal kézirata – de még Landerer és Heckenast-féle nyomdagép is. (Nem véletlen, hogy az intézmény a március 15-i osztályprogramok kedvelt „célpontja”.)

De miért, mitől is ébredhet érdeklődés a gyerekekben mindezek iránt? Például attól, hogy Kádár Anna könyvének segítségével egy ló szemszögéből gondolhatják végig (egy kapcsolódó mesén keresztül) a forradalmi eseményeket. Nem akármilyen paripáról van szó: alakját Petőfi iskolai „firkájáról”, nevét Petőfi Arany Jánosnak adott becenevéből – Dzsenkó – kapta… A könyv meséi fordulatosak, izgalmasak, önmagukban – a kerettörténettől függetlenül – is jól érthetők, könnyen befogadhatók. Szerencsésen ötvözik a mesék és a kalandregények tulajdonságait – újabb és újabb fordulatokkal örvendeztetve az olvasót.

Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum
Illusztráció: Fatér Anna

Éppen ezért most mi sem áruljuk el, hol is van, hová is vezet a titkos átjáró. Érdemes viszont szót ejteni a könyv ötletgazdag humoráról (ami igencsak megkönnyíti az ifjú múzeumlátogatók figyelmének fenntartását): szó esik például arról, hogy miért gyűjt a múzeum nyakkendővégeket és miért olyanok a Károlyi-palota (a Petőfi Irodalmi Múzeum lakhelye) ablakai, mint a citrommal kirakott sorminta. A kötet szemléletét hűen tükrözi az a leírás is, amelyből világossá válik, hogy a szerző nem ájult és mindenekfeletti tiszteletre, hanem nyitottságra, kreativitásra sarkallja az olvasókat, múzeumlátogatókat. Őszintén beszél a például egyes műtárgyak vitatható esztétikai értékéről (például Madarász Viktor Petőfi-festménye kapcsán): „világos, hogy egy torta lehet túl édes, de vajon milyen az, ha valami túl finom?” Ugyanakkor megmagyarázza azt is, mivel gazdagodhatunk a festmény megismerésekor: „Az idősödő festőnek nem ez a legjobban sikerült munkája, de nehéz érzelemmentesen pillantani rá.”

A kiadványban szereplő történeteket szakértői gárda (múzeumpedagógusok, gyerekpszichológus) gondozta – és belesűrítették az intézmény nyári táborainak vonatkozó tapasztalatait is. (A titkos átjáró című projektjével a Petőfi Irodalmi Múzeum elnyerte a 2019-es Múzeumpedagógiai Nívódíjat!) Nem mellesleg egy szórakoztató, figyelemfelkeltő trailer is készült a kötet színes, ötletgazdag illusztrációi felhasználásával, melyek Fatér Anna munkáját dicsérik.

Előző cikkKi legyen az első? A mobilunk eldönti 📱
Következő cikkA meséből sosem lehet elég – interjú Pásztohy Panka íróval, illusztrátorral