Zenéljünk!
Gyűjtsünk minél több március 15-höz (és a forradalomhoz, szabadságharchoz) kapcsolódó zenét (akár csoportmunkával)!
Mutassuk is be: énekelve, zenélve, táncolva (koreográfiával), installációval, átdolgozással, stb. (Bevonhatunk művészeti csoportokat is: iskolai zenekart, néptáncszakkört, rajzkört, stb.)
Példák:
- Toborzók (Kossuth nóta, Huszár gyerek, Süvegemen nemzetiszín rózsa, stb.)
- Indulók (Klapka-induló, Kossuth-induló, Jászkun induló, stb. Az indulókról bővebben: itt.)
- Pop- és rockdalok: Cseh Tamás: Petőfi halála, Koncz Zsuzsa: Egy fiatal költő emlékére, MHV Trió: Ébredj!, Kormorán: A költő visszatér, stb.)
- Megzenésített Petőfi-versek (a Hangzó Helikon sorozatban: Ferenczi György, Fonográf: Nemzeti Dal, Európa csendes, stb.)
Kiránduljunk!
Március 15-ét kirándulással is ünnepelhetjük. Számos emlékhelyet látogathatunk meg ilyenkor országszerte. Mivel a forradalmi események elsősorban a fővárosra koncentrálódtak, érdemes meglátogatni azokat az intézményeket, amelyek szorosan az eseményekhez kapcsolódnak – ezek többnyire külön kiállítással és programokkal is készülnek az ünnepre.
- Budai Vár (Táncsics börtöne, a Hadtörténeti Múzeum állandó kiállítása)
- Nemzeti Múzeum
- Petőfi Irodalmi Múzeum (állandó kiállítás Petőfi Sándorról, Landerer-nyomdagép, stb.)
Kirándulhatunk „virtuálisan” is: készíthetünk térképet/útvonaltervet a márciusi események nyomán (például Petőfi naplója nyomán), és felkereshetünk 48-as mini-emlékhelyeket is, például a következő leírás alapján: https://konyves.blog.hu/2008/03/15/setald_ma_le_petofi_eletet
„Gondold el, ha most is élne…”
2013-ban hangos sikert aratott az a „Facebook-esemény”, amely a március 15-i eseményeket dolgozta fel számos szempontból (Pató Pál úr kommentjétől kezdve Szendrey Júlia megjegyzéséig). A fentiekből kiindulva számos hasonló (rövidebb) feladatot készíthetünk a kommunikáció hagyományos és újabb formáinak segítségével:
- sms-váltás
- Messenger-üzenet
- naplórészlet
- dramatikus jelenet (párbeszéd)
- Instagram-kép
- levélváltás
- mém
Az egyes anyagok szereplői lehetnek a márciusi ifjak, de akár a következő (az aznapi, vagy a későbbi eseményekhez kapcsolódó) személyek is: Balta Mózsi, Gábor Áron, Laborfalvi Róza, Teleki Blanka, Lebstück Mária, stb.
Ha a forradalom más, névtelen hőseinek sorsát képzeljük el, két „klasszikus” szövegre hívjuk fel a figyelmet, amelyben a szerzők igen sokrétűen dolgozzák fel az eseményeket.
- Az alábbi (az eredetiben összefüggő) szöveget érdemes egy kiválasztott szemszögből elemezni: végiggondolni az egyes történeteket (eljátszani, párbeszédet írni, stb.).
„A földmíves elhagyta ekéjét, a tanuló elhagyta iskoláit, a családapa boldog tűzhelyét, s ment a zászlók alá.
Tizenhárom-tizennégy éves gyermekek csoportja emelte a nehéz fegyvert, mely alatt még válla meggörnyed, és hetvenéves galambősz férfiak álltak a gyermekekkel egy sorba. (…)
Úri családok elkényeztetett fiai, mágnások, nemesek jöttek önként, s együtt sanyarogtak a parasztfiúkkal esőben, zivatarban, sárban, szemétágyon, rongyban és dicsőségben!
Egy ügyvéd itthagyta irodáját, kardot kötött, s a legelső csatában maga vitte a zászlót legelöl Pahrendorfnál a kartácszáporral szemközt. A végén ezredes lett. Sohasem tanulta a háborút.
Egy fiatal földesúr menyegzőjét megtartotta ma, másnap csatába kellett mennie; a római sáncokat ostromolták; ott első volt, ki zászlója élén felhatolt; lelőtték; még menyasszonya csókja meg sem hűlt ajkain.
A cisztercita barátok kolostorából három növendék kivételével minden kispap elment honvédnek. A prior maga látta el őket úti élelemmel, mikor szekérre ültek. Amint a refektóriumba visszatérve a honn maradt kegyeseket megpillantá, sírva monda nekik: „Ti gyávák, minek maradtatok itthon?”
Elmentek az ügyvédek; nem akart most pörlekedni senki. Elmentek a bírák; hisz nem volt senkinek panasza.
A mérnökökből lettek tüzérek, utászok. Az orvosokbul tábori sebészek. Ágyban meghalni nem volt most divat.
Híres korhelyekből híres hősök lettek. Csöndes jellemekből oroszlánok.
Még a rablók is megtértek. Egy hírhedt rablóvezér amnesztiát kért magának és társainak, s százhatvan lovast állított ki a csatamezőre, kiknek nagy része a hazát védve nyerte el a halált, mit a haza rontásáért elébb megérdemelt.
Egy főúr maga egész huszárezredet szerelt fel; másik huszárezredet két hét alatt állított ki a jászkun főkapitány.
Nem volt fegyver. Vettek el az ellenségtől. Elébb kaszával, puszta kézzel kellett kicsikarniok a harc eszközét, hogy aztán küzdhessenek vele.
Egy közönséges székely földész kitalálta, hogyan kell ágyút önteni, fúrni, és ellátni népét csatalövegekkel. Vashámorok átalakultak golyóöntödékké. Elfogyott s nem volt kapható a gyutacs a puskához. Voltak gyógyszerészek a csapatoknál, kik papirosbul készítettek gyutacsokat, s azok is jók voltak a harcban.”
(Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)
- Kosztolányi Dezső Petőfi Sándorka című (több részből álló) írásában Petőfi születésének körülményeit írja le (illetve azt, hogy későbbi életének egy-egy szereplője mit csinált a költő születésének éjszakáján). Régi, titkos éj I-XII. címen itt is elolvasható. Érdekes feladat feldolgozni (akár csoportosan), hogy melyik szereplő mit is csinálhatott március 15-én.
Beszélgessünk az ünnepről, ünneplésről!
Például arról, hogy mi mit gondolunk az ünnepekről, ünneplésről, vagy éppenséggel a március 15-i események jelentőségéről. Segíthetnek ebben a következő versek is. (Itt jegyzendő meg, hogy Molnár Krisztina Rita nyerte meg a Bárka című folyóirat ünnepi versekkel kapcsolatos pályázatát 2019-ben. Hivatkozott verse a Mondani-valók című antológiában is megtalálható.) Természetesen felhasználhatók az ünnepségeken is!