Ostorcsapó
Csapónak az ostorszíj végére kötött kóc-, rafia- vagy szőrcsomót hívjuk, ezzel lehet nagyokat durrogtatni, csapni, hegyeset csettinteni. Ezt utánozza a játék is. Sokan játsszuk és lehetőleg füvön, gyepen. Kiolvassuk azokat a gyerekeket, akik az ostor nyele és a csapó lesznek. A többi a szíj. A nyél és a csapó a sor két végére áll. Az ostor nyele elindul az egymás kezét fogó sorral, körbe fut, kanyarog, tekereg, majd hirtelen visszafordul, az a célja, hogy a csapó a sor végéről leessen, kivágódjék. Ha mégsem szakad le a csapó, akkor helyet cserélnek a következő futásra: egyszerűen megfordulnak, most a csapó húz, s a nyél csapódik. Ha a csapó leszakad, a következő játékos lesz a csapó. (Vagy a harmadik, vagy ahányat az ostor nyele mond vagy kiszámol!)
Bakugrás
Bemelegítő játék, jól megmozgatja az izmokat. Annyian játszhatjuk, ahányan vagyunk, csak legyen elég helyünk az ugráshoz. Az első játékos bakot áll, vagyis derékban lehajol, az egyik lábát rugózva előreteszi, s két kezével rátámaszkodik. Így jó erős lesz a bak! A következő játékos átugorja, mégpedig úgy, hogy ugrás közben két tenyérrel a bak hátára támaszkodik. Amikor átugorta, ő is rögtön bakot áll, lehetőleg egy kicsit távolabb, hogy legyen helyük a többieknek. S ugranak sorban, eggyel mindig több bakot, mert ugrás után mindenki bakot áll. Ha elfogyott az ugró, az utolsó bak feláll, és végigugrálja a sort. Így ugrálnak, ha van hely, egyenesen, vagy ha kevesebb hely van, körbe – míg el nem fáradnak.
Sótörés
Izmokat bemelegítő játék, jól megropogtatja a gerincet. Egymásnak háttal állunk, könyökünket jó erősen összekulcsoljuk. Az egyik játékos előrehajol, s felemeli a hátára a társát. Egy-kétszer lengeti, emelgeti, majd leereszti, és most a másik emel, lenget. Nevezik még harangozásnak is, és ezt szokták közben mondani: „Nézz az égre, mit látsz?” (Akit emelnek, jól nyúljon el, felemelheti a lábát is. De ne nevessen közben, mert sérvet kaphat.)
Ágyú
Egy játékos hasra fekszik, a másik fölötte előrehajol: a fejét s két kezét a fekvő hátára teszi. (Mintha bukfenchez készülne, a feneke meg fent van.) Két másik játékos a golyónak kinevezett harmadikat kétoldalt a kezénél és a lábánál fogva lengeti, fenékkel az előrehajló játékosnak. Lengetik, lóbálják, s ha már elég nagy a lendület, meglökik a golyóval az előrehajló játékost. Az a lendülettől előrebukfencezik. A lövés után cserélnek, s újra lőnek. (Kiolvashatjuk az egyes szerepeket, de lehet önként is jelentkezni, hiszen ha sokáig játsszuk, mindenkire sor kerül.)
Hordódöngetés
Két egyenlő létszámú csapatot alakítunk. Utána kisorsoljuk, hogy melyik csapat lesz a hordó, és melyik a döngető. A hordó középre állítja legerősebb játékosát, a többiek egymás kezét fogva szorosan rátekerednek, mint a csiga. Mikor készen vannak, és erősen állnak, elkiáltják magukat: Lehet döngetni! A döngetők erre nekiindulnak, s megpróbálják feldönteni a hordót. (Nyomják, tolják, vagyis legjobb, ha a hordó háttal állva tekeredik fel. Lábuknál fogva is felemelhetjük a játékosokat, vagy a hónaljuk alá fészkelődve.) Ha sikerül feldönteni a hordót, helyet cserél a két csapat. Ha sokáig nem sikerül feldönteni, új csapatokat választunk, hogy jobban eloszoljanak az erők.
Sánta róka
Sokan játszhatjuk. Az egyik játékos lesz a sánta róka (kiolvassuk), a többi a nyúl. Húzunk egy jó nagy kört. Ha teremben játszunk, krétával, ha szabadban, a földre, egy ággal. A sánta róka a körben áll. A nyulak a szélén guggolnak, s csúfolódva hívják: „Sánta róka, gyere ki! Jobb dolgod lesz ideki!” A sánta róka nekiiramodik, s igyekszik elfogni a nyulakat. Azonban a körön kívül csak fél lábon futhat, ugorhat. A nyulak pedig guggolva, békaügetésben vagy négykézláb menekülhetnek. Amelyik nyulat megérintette, azt a körbe viszi. Ha két nyúl megfogja egymás kezét, és párban ugrálnak, nem lehet őket megfogni. Ha elengedik, vagy valakinek nem jutott pár, szabad a vadászat. Addig játsszuk, míg minden nyulat el nem fogott a sánta róka. Ekkor új rókát sorsolunk, s kezdődhet elölről a játék.
