Egy-egy növénygyűjtő akár arra is alkalmas, hogy sajátos szempontból örökítse meg egy-egy kirándulás emlékét. Elkészítése alkalmat ad a közös munkára – legyen szó családról vagy tanulócsoportról. Sőt, különböző korosztályok együttműködésére is, akár már óvodás kortól.
Figyelem! A kirándulás előtt mindenképpen fel kell készülni a növénygyűjtésre, elsősorban a következő szempontok alapján:
- A növénygyűjtés kapcsán két alapelvnek kell érvényesülnie: legfontosabb a növény védelme és a gyűjtők egészségének, életének védelme. Ehhez pedig annyira van szükség, hogy biztosan felismerjük és tudjuk, milyen más növényekkel téveszthető össze. Elengedhetetlen tehát az előzetes tájékozódás!
- Tisztázzuk, hogy mi lesz a „gyűjtőkörünk” (természetesen figyelembe véve a földrajzi, egészségügyi és környezet- és természetvédelmi szempontokat)! a szempontjaink között a gyerekek életkorától függően akár a következők is:
…szúrós növények
…kék virágú növények
…ehető vadnövények
…egy-egy irodalmi műben, versben előforduló növények
…gyógynövények
stb.
- Tájékozódjunk arról, milyen eszközökre van szükségünk, ha szükséges, szerezzük is be ezeket!
- Tervezzük meg a kirándulást abból a szempontból is, hogy mennyi (plusz) időt és tárolóhelyet vesz igénybe a gyűjtés!
- Tisztázzuk, hogy pontosan hogyan is zajlik majd a gyűjtés (kitérve olyan szempontokra is, hogy a növénygyűjtés miben különbözik a virágszedéstől, legyen-e munkamegosztás, hogyan lehet sérülésmentesen kiemelni egy növényt a megszokott környezetéből, stb.)
A begyűjtött növények mellé már a gyűjtés helyén érdemes (akár közös munkával) jegyzeteket készíteni. Elsősorban a következőket érdemes feljegyezni:
- A növény nevét.
- A növény termőhelyét.
- A gyűjtés dátumát.
Az összegyűjtött, hazaszállított növényeket a következő munkamenet szerint készítjük elő:
- A gyűjtött növények megtisztítása a földmaradványoktól.
- Ha túl sűrű a gyökérzet vagy a levélzet, meg is ritkíthatjuk – de ügyelni kell arra, hogy ne nagyon változzon a növény eredeti jellege.
- A növények elhelyezése egy vagy több réteg újságpapír közé.
- Nyomaték helyezése a fenti módon előkészített növényekre. (Az első időszakban naponta cserélendő az újságpapír!)
- A növények felragasztása a növénygyűjtő lapra. (Akár előregyártott formában is vásárolható!)
Az otthoni munka során akár a következőket is feljegyezhetjük:
- A növény latin nevét.
- A növény népi nevét (ha van).
- Vannak-e más (például más színű) változatai?
- Egy-egy dalt, mesét, verset, stb., amelyben szerepel a növény.
Érdemes megszívlelni Szabó Zoltán egyetemi tanár gondolatait: „Jól jegyezzük meg magunknak, hogy a növénygyűjtés célja […] az, hogy gyűjtéseink és megfigyeléseink révén mélyítsük a növényvilágról való tudásunkat, egy-egy adattal hozzájáruljunk a növényvilág földrajzi, élettani, fiziológiai ismeretéhez.”
Mindezek mellett készíthetünk „szubjektív növénygyűjteményt” is. Egy-egy növényről feljegyezhetjük például, hogy:
- Miért tetszik? (Színe, illata, formája stb.)
- Milyen volt a környezete? (Erdőben, folyóparton stb.)
- Hogyan emlékszünk vissza a gyűjtés körülményeire? (Az utolsó osztálykiránduláson történt, a testvérem segítségével azonosítottuk stb.)
- Mire kellett különösen ügyelnünk a begyűjtése során? (Szúrós, sérülékeny, apró, stb.)
Más szempontból is készíthetünk személyes élményekre különösen támaszkodó herbáriumot (főleg hosszabb kirándulás esetén): pl. kiválasztunk öt olyan növényt, amely különösen meghatározó volt a túra szempontjából és ezek tükrében jegyezzük le pár mondatban az eseményeket. (Pl. „térdig gázoltunk a fűben”, „elhaladtunk egy búzatábla mellett”, „a réten pipacsok nyíltak” stb.)