A személyiség kibontakoztatása
Kovács Gáborné egy korábbi írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskolai szavalóversenyek célja nem feltétlenül a tehetségkutatás. Természetesen lehet szerencsés (és akár váratlan) hozadéka az ilyen megmérettetésnek ez is, de a pedagógus szerint „a szavalóverseny – mint közel fél tanéven át tartó folyamatos műhelymunka – a személyiségfejlesztésnek egészen sajátos, egyénre szabott, komplex nevelési lehetősége.” Vagyis a tanárnő a folyamat lényegét korántsem a versengésben látta – és nem is korlátozta funkcióját az irodalmi és/vagy művészeti nevelés hatáskörébe. És korántsem egy-egy kiemelt alkalomra történő „edzésnek”, hanem folyamatnak, műhelymunkának tekintette a felkészülést és a versenyt is csupán e folyamat egyik állomásának.
Készségfejlesztés
Tény, hogy leglátványosabban az irodalommal kapcsolatos tárgyi tudás bővül ilyenkor, hiszen a felkészülő diákok versekkel és azok szövegével ismerkednek. Ugyanakkor a fiatalok „rákényszerülnek” arra is, hogy elmélyüljön olvasási kultúrájuk, akár a megszokottól eltérő szövegekkel foglalkozzanak. Ezáltal szövegértésük is jelentős mértékben fejlődik – erre pedig bármelyik órán, bármilyen típusú feladatmegoldásnál elengedhetetlen szükségük lesz.
Hasonló a helyzet az emocionális készségekkel is, hiszen az előadandó művek – legalább minimális szintű – érzelmi azonosulást is kívánnak egy-egy versmondótól. A különböző élethelyzetek, személyiségtípusok, érzelmek és hangulatok ilyenformán történő „kipróbálása”, átélése jelentős mértékben fejleszti az empátia készségét és az érzelmi intelligenciát. „Erre tudatosan törekedve olyan érzelmek átélésére és hiteles tolmácsolására is képessé tehetjük tanítványainkat, amelyeket életkorukból eredő kevés tapasztalatuk miatt ők maguk még nem élhettek meg” – fogalmazta meg Kovács Gáborné, hozzátéve, hogy ez ahhoz is hozzásegítheti a diákokat, hogy „másokat ill. önmagukat is jobban megismerjék, megértsék és kifejezzék”.
Értékelés
Talán kevéssé gondolnánk, hogy a szavalóverseny a diákok elismerésének, illetve a pedagógusok diákok iránti megbecsülésének fontos terepe is lehet. És nem csupán a produkció, a teljesítmény értékelése révén. Kovács Géza a következőképpen nyilatkozott arról, miért indított el – csaknem negyven évvel ezelőtt – általános iskolájukban szavalóversenyt nevelőtestületük. A zsűri tagjai eldöntötték, megbeszélték a helyezettek körét, és azon belül döntöttek a helyezésekről. Ilyenkor elsősorban a konkrét mezőnyt, vagyis a gyerekek teljesítményét értékelték, és csak kisebb mértékben hagyatkoztak előre meghatározott szempontrendszerre. (Vagyis nem adtak külön pontszámot a versválasztásra vagy a tiszta beszédre, de igyekeztek tanácsot adni a verseny előtt és után ezekre vonatkozóan is.) „Tudtuk, hogy ez utóbbinak is van létjogosultsága és ezzel egyet is értettünk, de »házon belül« olyan versenyt szerettünk volna, ahol az értékelésnél ilyen szempontok is szerepet játszanak. Ebből a mentalitásból következett az is, hogy rengeteg helyezést osztottunk ki. Valószínűleg megmosolyogtató lehetett külső szemszögből az, hogy négy első, három második és négy harmadik helyezettünk van egy huszonöt fős mezőnyben – a számtalan dicséretben részesült indulóról nem is beszélve… De nekünk az számított leginkább, hogy a gyerekek érezze azt, hogy értékeljük, elismerjük munkáját, adott esetben tehetségét.”
Forrás: https://agostonalapitvany.hu/index.php?rst=bm&rid=bmbmrnkg&rff=6
