A Debreceni Egyetem képviseletében Buda András számolt be arról a vizsgálatról, melyben a távolléti oktatás befejezésekor a Debreceni Egyetem tanárszakos hallgatóinak véleményét, tapasztalatait gyűjtötték össze egy nyitott és zárt kérdéseket is tartalmazó, online elérhető kérdőív segítségével. A 143 fő válaszait tartalmazó anyag fontos tanulsága, hogy a hallgatók számára a személyes találkozások elmaradása jelentette a legnagyobb negatívumot, a kérdezettek közel kétharmadának hiányoztak a társak és a tanárok. „Sokan tették szóvá azt is, hogy az online előadások, webináriumok alkalmával problémaforrást jelentett a használt program, felületet elégtelen ismerete. A válaszok alapján ez az oktatók 54,1 illetve a hallgatók 49,6 százalékára igaz. A meglehetősen magas érték különösen a hallgatók esetén meglepő, a távolléti oktatás időszakának elejére visszagondolva ők ugyanis nagyon jónak minősítették saját digitális felkészültségüket.”
Lázár László, Biró Fanni (Budapesti Corvinus Egyetem; Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar) 2020 májusának végén átfogó kvantitatív vizsgálatot indított el a digitális távtanulás jellemzésére a munkatársak, a szülők és a diákok körében. A vizsgálat célja az volt, hogy elemezze a kiadott piarista digitális pedagógiai alapelvek beágyazódottságát, ismeretét, feltárja a digitális távtanulás jellemzőit, nehézségeit és lehetőség szerint javaslatokat fogalmazzon meg a jövőre nézve. A kérdőíveinket 307 munkatárs, 1425 szülő és 1436 diák, összesen 3168 válaszadó töltötte ki. A vizsgálat tanulsága: „általában elmondható, hogy az oktatási intézményeink a távtanulás időszakában is akkor tudták legjobban betölteni a szerepüket, ha a személyes odafigyelés, tanulástámogató kísérés és a valódi találkozás helye tudtak lenni.”
Kolosai Nedda, Rádi Orsolya Márta, Bajzáth Angéla, Aggné Pirka Veronika és Golyán Szilvia (Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar) kutatásai számos jövőre vonatkozó tanulsággal szolgáltak: „A pedagógusképzésnek szükséges támogatnia a hallgatókat abban, hogy képesek legyenek rugalmasan alkalmazkodni váratlan helyzetekhez. […] A technológia nemcsak a tanítási és tanulási módszerekben hozhat változást, de a pedagógusok szerepét is átformálhatja. A hagyományos képpel szemben a tudás közös létrehozóivá, a tanulás mentoraivá és az eredményesség értékelőivé válhatnak. A technológia segítségével az oktatók és a hallgatók a tankönyveken messze túlmutató, specializált tudáshoz is hozzáférhetnek a legkülönfélébb formákban, áthidalva a térbeli és időbeli akadályokat.”
