Sok konfliktus könnyebben megoldódna a szakértők szerint, ha bele tudnánk helyezkedni mások nézőpontjába. Az ehhez kapcsolódó készségeket természetesen nem egy-egy heves vita közepén érdemes begyakorolni: különösen hasznosan lehetnek e tekintetben a szerepcserés helyzetek, játékok. A gyerekeknél egészséges személyiségfejlődés esetében ez a beleélési képesség – az úgynevezett decentrálás – szemléletmódja nélkül elképzelhetetlen a közösségi beilleszkedés.
Vagyis önmagában az a helyzet is fontos mérföldkő lehet e tekintetben, amikor egy rövid verset vagy házi feladatot kölcsönösen elmesélnek egymásnak a padszomszédok, hiszen ilyen módon „szimmetrikus helyzetek” állhatnak elő: a gyerekek számára észrevétlenül válik természetessé az a helyzet, hogy miután ő beszélt, meg kell hallgatnia a tárását.
A szerepcserés játékok során az addig háttérbe szoruló, félénk gyerek is domináns helyzetbe kerülhet. Ez új tapasztalatot jelenthet neki is és hangadó társainak is – annál is inkább, mivel utóbbiak számára is hasznos, pihentető lehet ha neki is van kire „támaszkodnia” és nem mindig rá hárul a „hangadói szerep”.
A szerepcserés játékok szituációi lehetőséget adnak arra, hogy a résztvevők áttörjék szokásos reakcióik korlátáit, ezáltal tét és súlyosabb következmények nélkül próbálhatnak ki új viselkedésmódozatokat. A szakértők szerint ezáltal különböző, bennük rejlő tendenciák válhatnak tudatossá, így ez a módszer – a szerepcserével járó társas helyzet viselkedésszabályozó, és hozzájárulhat a kudarctolerancia fokozásához.
Tippek az osztálytermi szerepcseréhez
- Egy-egy feladat ellenőrzése során ki-ki a padszomszédjának mondja el a saját megoldását.
- Szerepcserés bemutatkozás/véleménykifejtés: a feladat végrehajtására párokat alakítunk ki, akik néhány percet kapnak, hogy egymásnak bemutatkozzanak (illetve kifejtsék a véleményüket valamiről). Ezt követően nagycsoportban (körben) helyezkedünk el. A párok egyik tagja leül, a másik mögé áll, a vállára teszi a kezét, és az ő nevében mutatkozik be, vagy beszél.Figyelem, ez a „játék” különös kihívást is jelenthet, célszerű utána közösen megbeszélni a tapasztaltakat.
- „Vakvezetős” játékok: a párok egyik tagja behunyja a szemét, a másik játékos mögötte haladva, vállra helyezett kézzel irányítja a közös mozgást. Ez a játék minden alkalommal szerepcserével történik.
- Hasonló a helyzet a korábban ismertetett tükörjátékokkal is.
- Improvizációra épülő játékok során is hasznos az ilyen típusú váltás. Perényi Balázs megfogalmazása szerint: „a szerepcsere bármilyen improvizációnál bevethető, fejleszti a színjátszók eszköztárát, növeli a figurateremtés, szerepbe lépés képességét, feltölti feszültséggel az enervált jeleneteket, de pedagógiai haszna is van, mivel empátiára, megértésre nevel.” Nem véletlen, hogy ezt az eszközt a pszichodrámában is használják, még pedig azért, mert „A szerepcsere fontos hozadéka, hogy a jelenet szereplőinek ’bőrébe bújva’ és velük rövid időre azonosulva azok érzés- és gondolatvilágát, valamint motivációit is mélyebben megérthetjük.”
Forrás: Marlok Zsuzsa – Martos Tamás: Pedagógushivatás – személyiségfejlesztés, Iskolakultúra, 2006; Perényi Balázs: Improvizációs gyakorlatok
