Kedves András, mesélnél egy kicsit arról, honnan jött a Debreceni Egyetem és a Modern Iskola együttműködésének ötlete?
Az őszi félévben a neveléstudományi mesterszakos hallgatóknak azt a feladatot adtam, hogy olyan fejlesztő oldalakat hozzanak létre, amelyek feladatai a tanulók különböző részképességeit fejlesztik. Ezek az oldalak meglehetősen sikeresek voltak, számos pozitív visszajelzést, több száz lájkot kaptak. Ez adta az alapötletet, melyet szerettem volna továbbfejleszteni, hiszen legtöbbször olyan tantárgyat oktatok a Debreceni Egyetem tanár szakos hallgatóinak, melynek középpontjában a digitális technológia oktatási alkalmazása áll. Ezen belül a tematika egyik fontos eleme az oktatásban használható applikációk, programok interneten elérhető oldalak megismerése. Az órákat úgy szervezem, hogy ne csak tőlem tanuljanak ilyeneket, hanem egymástól is. SZERETTEM VOLNA AZONBAN, HOGY A HALLGATÓK MUNKÁJA NE CSAK A TÖBBIEK SZÁMÁRA LEGYEN HASZNOS, HANEM SOKKAL SZÉLESEBB KÖRBEN IS ELÉRHETŐ LEGYEN. Ezért kerestem meg a Modern Iskola főszerkesztőjét, Tóth Évát, akivel egy továbbképzésen ismerkedtem meg évekkel ezelőtt és tartottunk is együtt továbbképzést pedagógusoknak. AMIATT FORDULTAM HOZZÁ, MERT ÚGY GONDOLOM, HOGY A MODERN ISKOLA SEGÍTSÉGÉVEL NAGYON SOK PEDAGÓGUSHOZ JUTHAT EL A HALLGATÓK MUNKÁJA. ÍGY EGYRÉSZ SOKAN PROFITÁLHATNAK BELŐLE, MÁSRÉSZT A HALLGATÓK IS MEGTAPASZTALHATJÁK MUNKÁJUK ÉRTÉKÉT.
A tapasztalataid alapján milyen a hallgatók hozzáállása a digitális eszközökhöz? Ők már teljesen digitális bennszülöttek? Egyáltalán te hiszel ebben a teóriában?
A hallgatók nyilvánvalóan digitális technológiával gazdagon felvértezett környezetben nőnek fel, de a digitális bennszülött – bevándorló megkülönböztetést a magam részéről nem nagyon kedvelem. AZ UGYANIS, HOGY KI MILYEN INTENZÍVEN, MILYEN GYAKORISÁGGAL, MILYEN MÉLYSÉGBEN HASZNÁLJA A DIGITÁLIS TECHNOLÓGIÁT, AZ EGYÁLTALÁN NEM AZ ÉLETKORÁTÓL FÜGG. A fiatalok sem használják ki teljes körűen az eszközök által biztosított lehetőségeket és közülük sem mindenki örül annak, hogyha egy másik, ismeretlen számítógép elé kell leülnie vagy egy másik mobiltelefonon kell valamilyen bonyolultabb feladatot megoldania. TEHÁT AZ, HOGY A HALLGATÓK MÁR DIGITALIZÁLTKÖRNYEZETBEN NŐTTEK FEL AD NEKIK ELŐNYT, DE EZ NEM JELENTI AZT, HOGY ENNEK A GENERÁCIÓNAK MINDEN TAGJA DIGITÁLISAN PROFI LENNE.
Hogyan viselik a hallgatóid a digitális oktatást?
A tavaly tavaszi digitális átállás után a félév végén volt egy felmérésem a tanárszakos hallgatókat célozva és akkor még nagyon negatív tapasztalatokról számoltak be. Kértem például, hogy írjanak erről az időszakról három jelzőt, de ritkán szerepelt a válaszok között pozitívum és nagyon-nagyon kevesen írtak három pozitív jelzők. Elsősorban a SZEMÉLYTELENSÉGaz, ami a legjobban zavarta őket. Bár ez az elem nem változott, a mostani időszak már mégis sok tekintetben más: senkit nem ért meglepetésként a távolléti oktatás megvalósulása, illetve mind a hallgatók, mind az oktatók felkészültebbek.
Tudunk valamit profitálni ezekből a nehéz hónapokból?
NEM CSAK HOGY TUDUNK, HANEM KELL IS HOGY PROFITÁLJUNK! Egy évvel ezelőtt hatalmas digitális eszközhalmazból pillanatok alatt kellett mindenkinek megpróbálni kihalászni azt, ami számára megfelelő. Akik a digitális technológiát, megoldásokat már jól ismerték, azok számára ez könnyebben ment, de sokan szinte a nulláról indultak. Egy év alatt viszont nagyon sok tapasztalatot szereztek a tanulók és a tanárok is, így már az őszi félévben sokkal gördülékenyebben mentek dolgok.A DIGITÁLIS OKTATÁS SORÁN MEGISMERT LEHETŐSÉGEKBŐL PEDIG NAGYON SOK MINDEN ÉRDEMES ÁTVÉTELRE A JELENLÉTI OKTATÁSBA ÉS SOKAN ÁT IS FOGJÁK VENNI AZOKAT. Az oktatás minden szintjére igaz hogy már számos – a pandémiás időszak alatt megismert – digitális megoldás beépült a tantermi órákba. Ezt egyrészt maguk az olvasók is igazolni tudják, másrészt az egyetemi oktatókat célzó kutatásunkban is ezt jelezték meglehetősen magas arányban a kérdezettek. De hogy konkrét, egyszerű, ugyanakkor általános példát is mondjak: eddig a valamilyen betegség miatt otthon maradó tanuló döntően a társaira támaszkodva tudta követni a leckéket, az iskolai történéseket. Úgy gondolom, a távolléti oktatás egyik következményeként sok intézményben fogják megoldani, hogy a távolmaradók online be tudjanak majd kapcsolódni a tanórák menetébe.
Az IKT eszközök elnevezésű órád keretén belül mesélnél kicsit, mivel ismerteted meg a pedagógusnak készülő hallgatókat?
Alapvetően a jelenléti oktatásra próbáljuk a leendő tanárokat felkészíteni, éppen ezért a kurzus egyik alapfeladatának gondolom például a helyes szemléltetés megtanítását. Alap kell hogy legyen egy jó bemutató elkészítése, mert hiszem, hogy A FORMA HATÁSSAL VAN A TARTALOMRA, ARRA, HOGY AZ MENNYIRE ”MEGY ÁT” A DIÁKOKNAK. Nagyon könnyen el lehet veszíteni a figyelmüket az olvashatatlan diákkal, mint ahogy az sem jó, ha valaki másolási feladattá redukálja a tanítást. A szemléltetés mellett fontos az oktatásra használható appok, programok, oldalak megismerése. Ezek közül elsősorban azokkal foglalkozunk, melyek a különböző szakos hallgatók számára is hasznosak lehetnek. Foglalkozunk a szavazórendszerekkel, az internetes keresés különböző trükkjeivel, az elektronikus napló szolgáltatásaival, a szerzői jogokkal, de ha idő van rá, akkor megjelenik a témák között a digitális biztonság vagy valamilyen speciális eszköz is. A kurzus óráin kiemelt szerepet kap az interaktív táblák használata. Több különböző programmal a gyakorlatban is megismerkednek a hallgatók és a beüzemelés, működtetés problémáinak lehetséges hibáit is megtanulják megoldani. Ugyanakkor az elmúlt időszak nekünk is tanulságos volt, a kurzus tematikájába be kell majd vonni a távolléti oktatás megoldásait is. Éppen ezért a jelenlegi a időszak alatt már másabb témák is szóba jönnek, például a mémek, vagy digitális szabadulószoba készítése.
Aktívan részt veszel konferenciák szervezésében. Mennyiben változott ez meg a digitális átállás alatt?
A pandémia kezdeti időszakában a legtöbb konferencia elmaradt, nem voltak kialakult forgatókönyvek az online megvalósításra. Az őszi félévtől kezdve azonban már több konferencia került a világhálón keresztül megrendezésre, az intézetünk az Országos Neveléstudományi Konferenciát és az Oktatás – Informatika – Pedagógia 2021 Konferenciát is így rendezte meg. Úgy gondolom, hogy a lehetőségekhez képest jól sikerültek. Az előbbi látogatottsága megegyezett a jelenléti konferenciák számadataival, utóbbin pedig jóval többen vettek részt, mint 2020-ban. Az online konferenciák nagy előnye ugyanis az utazási idő és költségek megtakarítása, ezért tudtunk a kollégáimmal mi is részt venni egy azerbajdzsáni konferencián vagy tudunk majd szerepelni áprilisban egy dél-afrikai konferencián. De ezek hangulata, eredményessége sokkal másabb, mint a jelenléti rendezvényeké, az online platformokon sokkal körülményesebb, sőt általában lehetetlen pl. a szünetben zajló beszélgetéseket lebonyolítani.
Mennyire marad időd a saját digitális eszköztárad frissítésére?
Nem kérdés, hogy marad-e, EGYSZERŰEN SZÜKSÉGES RÁ IDŐT SZAKÍTANI, FŐLEG A TÁVOLLÉTI OKTATÁS ÚJDONSÁGAI MIATT. Én is szembesültem olyan platformokkal amelynek alkalmazását a hallgatók kérték, vagy azért kellett megismernem programokat, mert konferenciákon, megbeszéléseken azt használták a szervezők. Ezen kívül természetesen folyamatosan keresem az olyan megoldásokat, melyekkel új színt lehet vinni az oktatásba. Éppen ezért remélem, hogy a most induló rovat számomra is feltár majd újdonságokat.
Az interjút készítette Tóth Éva főszerkesztő.
