
A memória a tág értelemben vett információ elraktározását és szükség szerinti előhívását jelenti. FEjlesztésében elsősorban a szervezettség segít. Ez nem feltétlenül az ismétlést jelenti, hanem sokkal inkább különböző technikák, módszerek kitalálását, elsajátítását És alkalmazását. (Ilyen technika a figyelem, a társítás, az ismétlés, a megőrzés-frissítés lépéseinek alkalmazása.) Ezeket segítheti a hagyományos memóriajátékok alternatív alkalmazása is.
Kicsikkel (3 év felett)
Hagyományos memóriakártyákkal a megszokott módon (lefordított lapokkal) játszunk, ám a játék kezdete előtt a játékos(ok)nak papírt és ceruzát adunk, és elmagyarázzuk nekik, hogy bármit lerajzolhat, ami segíti (őket) a játékban. Kezdetben természetesen szokatlan ez az elfoglaltság a gyerekeknek – sokszor rajzolnak véletlenszerűen, sőt, akár az alapfeladattól függetlenül bele is feledkeznek a rajzolásba. Ám ha időről időre elővesszük ezt a módszert, megfigyelhetjük, hogy egyre többször készülnek spontán segítő ábrák. (Például a gyerekek rájönnek, hogy hogyan készíthetnek négyzetrácsos „tervrajzot”, illetve körülbelül, a papíron elhelyezik a kiválasztott ábrákat, szín/forma szerint csoportosítanak stb.) A tapasztalatok szerint bizonyos idő elteltével már csak a jegyzeteikre támaszkodnak, illetve tudatosan törekednek a különféle hatékony rendszerek kidolgozására. Érdemes az így készült „jegyzeteket” rajzokat eltenni és időnként összehasonlítani a korábban készültekkel. Jól érzékelhetővé válik, hogy a gyerekek így megtanulnak jegyzetelni, illetve tudatosan törekednek különböző működőképes stratégiák kidolgozására.
Nagyokkal
A memóriajátékot természetesen több személy is játszhatja, akár „nehezített” körülmények között is. Ez utóbbi esetben (3-4 játékost számítva) körülbelül 80-100 db 6×6-os, egyik oldalán színes papírnégyzettel játszunk.
Első lépésként meg kell terveznünk (akár a közreműködők bevonásával) megfelelő fogalmakat, személyeket, eseményeket stb., amelyek a kártya hátoldalára kerülnek. A párosával összeállított négyzetek egyikére kerül a fogalom, személy, esemény stb., a párjára pedig a meghatározás, a névhez fűződő alkotás vagy dátum. Nézzünk két alappéldát: „Szent István király” párja lehet az „első magyar király” felirat, vagy „1526” párja „a mohácsi vész”.
A tervezés során érdemes külön is figyelni az egyértelmű megfogalmazásra: pl. a „szabadságharc” kártyához a „II. Rákóczi Ferenc” is és az „1848-49” felirat is párosítható, ha tehát mindkettő megtalálható a pakliban, az vitához vezethet. Tehát fogalmazzuk meg pontosan: „1703-1711 -es szabadságharc”. A játék menete a továbbiakban megegyezik a hagyományos memóriajáték szabályaival.
Forrás: Amber Ankowski – Andy Ankowski: Így jár a kisgyerek agya

