Kezdőlap hírmozaik

    A tanulás jövője – Alakítsuk együtt a jövőt! – élménybeszámoló

    A Tempus Közalapítvány szervezésében került sor A tanulás jövője - Alakítsuk együtt a jövőt! konferenciára 2022- július 01-02. között Budapesten. Tóth Éva főszerkesztő pedagógusként, korábbi díjazottként, valamint a Modern Iskolát képviselve vett részt a rendezvényen és számol be mai cikkünkben a tapasztalatairól, kiemelve néhány gyakorlatban is használható ötletet, feladatot.

     A tanulás jövője kezdeményezéskövetkező állomásaként egy tudásmegosztó-közösségépítő rendezvényen vehettünk részt, ahova a Digitális Módszertár elmúlt években díjazott pedagógusait kaptak meghívást annak 10 éves évfordulójára. A szervezők kiemelt célja volt, hogy a közös szakmai munka mellett közösségépítésre és közös élményszerzésre is szánjunk időt ezzel a kiváló csapattal. A konferencia és workshopok egyik fő témája a tanárok közötti tudásmegosztás jövője és az ezzel kapcsolatos igények, szolgáltatások voltak. A rendkívül sokrétű és inspiráló programból nehéz volt kiemelni a legérdekesebb mozzanatokat, de a teljesség igénye nélkül nézzünk pár érdekes feladatot, gondolatot.

    Bevezető gyakorlatok

    • Rajzolj felhőt rólam! – irányított kérdések alapján bemutatkozik az adott személy, a többiek pedig 5 kulcsszót kiemelve (az első szó mindig a személy neve) szófelhőt készítenek róla mentiben
    • Rapidrandi- folyamatosan párt váltva 3 percben elbeszélgetnek a felek aktuális, oktatást érintő kérdésekről (2×1,5perc)

    A tanárok közötti tudásmegosztás trendjei

    • A csapatokra osztott pedagógusok a digitális alapú oktatás diákokat és tanárok érintő jövőbeli trendjeit vizsgálták, osztályozták hatás és valószínűség alapján és helyezték azokat egy mátrixba
    • Gartner Hype-görbéje: minden trend leírható ezzel az elmélettel, hogyan kap lendületet egy trend, majd a kiábrándulási szakasz után válik természetessé
    Fotó: Tempus Közalapítvány

    Kerekasztal beszélgetés 

    Téma: a projektpedagógia kihívásai és szépségei egy posztpandémiás korban, Moderátor: Farkas Bertalan Péter, Tempus Közalapítvány, Panelisták: Kiss Mónika, Szőke Johanna, Tóth Éva, Dr. Vincze Beatrix

    A beszélgetés alapvető felvetése: „A projektpedagógia – ahhoz képest, hogy pedagógiai-didaktikai-módszertani leírása már igen régre nyúlik vissza – máig nem tudott teljesen beépülni a mindennapok pedagógiai kultúrájába.  Sokan állítják – akik már kipróbálták és konzekvensen alkalmazzák a módszert –, hogy az egyik legsikeresebb, legeredményesebb módszer, mert egyaránt jó hatással van a tanulásszervezési elvekre és gyakorlatokra (csoportmunka, kollaboráció, közös felelősségvállalás), tevékenykedtetésre és ezáltal önálló tanulásra, önszabályozásra sarkallja a tanulókat, a pedagógust egy korszerű tervező-facilitátor szerepbe helyezi. Az ellenzői, kritikusai azonban gyakran felvetik, hogy a projektpedagógia nem illeszthető a tantervi szabályozóinkhoz, a taneszközök (pl. tankönyvek, munkafüzetek) nem vagy alig támogatják a módszer alkalmazását.  A helyzetet tovább tetézte a világjárvány, amely az elmúlt 2 évben összesen több mint egy tanévnyi időben az otthonaikba kényszerítette a tanulókat és a pedagógusokat is. Mi a helyzet most? Mi a projektpedagógia „titka”? Mitől eredményes a módszer és mikor borítékolható a tanulási eredmények elmaradása? Mi a szerepe ebben a digitalizációnak?” ( Farkas Bertalan Péter)

    A beszélgetés során nem csak különböző intézménytípusokból érkezett tapasztalatokat is meg tudtunk osztani egymással, két igen érdekes pedagógiai jelenség is megfogalmazása került:

    • dr. Vincze Beatrix beszélget a „pedagógus drogja”-ról, azokról a mozzanatokról, élményekről, amelyekből táplálkozunk mi tanárok
    • Farkas Bertalan Péter fogalmazta meg a „zero to hero” folyamatot, hogy mennyire nagy szükség van arra hogy a névtelen pedagógus hősök teret kapjanak és széleskörben megismerjék munkájukat

    A konferencia második napja az élménypedagógiát helyezte középpontba, ahol Dénesné Szak Andrea és Kiss Mónika facilitátorok készültek feladatokkal a résztvevők számára: Andrea szekciójának témája a jövő tanára volt, Mónika pedig egy képzeletbeli nyomozásra hívta a pedgaógusokat, hogy elindulhasson végre a vakáció.

    Andrea fantasztikus energetizáló feladatai közül mindenképpen érdemes kiemelni az alábbit: a Használati útmutató Önmagukhoz önreflexióra késztetett minket, hogy megvizsgáljuk, a 2050-es énünkhöz vajon milyen útmutatót adnánk.

    Készítette: Dénesné Szak Andrea

    Mónika amellett, hogy nyomozásra invitálta a résztvevőket, fantomképet készítettet az elkövetőről, a műhelymunka végén offline módon is elérte a kapcsolati háló építését – a résztvevők egy fonalgombolyagot egymásnak dobva válaszoltak irányított kérdésekre.

    A fényképet készítette Kiss Mónika
    A fényképet készítette Kiss Mónika

    A konferencia zárása után a házigazdákkal, Farkas Bertalan Péterrel és Györgyi-Ambró Kristóffal beszélgettünk:

    – A véleményetek és tapasztalaitok szerint miben változtak meg a pedagógusok tudásmegosztó trendjei a pandémia hatására?

    Az egyik tendencia egy sokkal szélesebb tanári réteg bevonódása az online tudásmegosztásba. A felívelés üteme egy ideje kicsit alábbhagyott, de rengeteg pedagógus ismert meg ebben az időszakban új tereket, offline és online helyszíneket, ahol tudást szerezhet és oszthat meg, beszéljünk akár tanári Facebook csoportokról vagy éppen a Digitális Módszertárról. A másik tendencia az intézményen belüli együttműködések erősödése. A legjobb tanári munkaközösségek egyből nagyon aktívan kezdtek bele ebben az időszakban a problémamegoldásba és nemcsak remek ötleteket láthatunk általa, hanem számtalan jó együttműködésnek is lefektették a kollégák az alapjait. Kíváncsian várjuk, hogy milyen további értékes tartalmakat hoznak ezek a most kialakult kapcsolatok, ismeretségek!

    – A 2 napos rendezvény hívószava a szakmai közösségépítés volt. Mit vártatok ettől és mennyire váltotta be a reményeiteket?

    A célunk kettős volt, egyrészt a Tempus Közalapítvány leendő programjainak tervezéséről és a meglévő kezdeményezések fejlesztéséről szóló párbeszédre szerettük volna bevonni a résztvevőket, másrészről szerettünk volna közöttük a Digitális Tér Konferencia díjátadójánál szorosabb kapcsolatot teremteni.

    A rendezvényen a résztvevő pedagógusok mind a gyakorlatok során, mind az programok közti szabadidőben rendkívül aktívak voltak. Aki eljött, tudta, hogy válogatott társasággal van lehetősége találkozni és kihasználta ezt legalább ötletek merítésére. Bízunk benne, hogy több közös pályázat és projekt alapja lesz majd a rendezvény. Azt gondoljuk, hogy a jelenlevő pedagógusok mindannyian értékesnek találták az együttöltött időt, így következő rendezvényünkön már régi ismerősként köszönthetik egymást!

    – Berci, te mit viszel haza magaddal a projektpedagógiai hátizsákodban a kerekasztal-beszélgetésről?

    A kerekasztal-beszélgetések gyakran egy-egy rendezvény kulcspillanatai, hiszen jó kérdésekkel és jó szereplőkkel egy pezsgő, izgalmas, vitákat is generáló beszélgetést lehet facilitálni. Úgy érzem, ez a beszélgetés is egy fontos pont volt a rendezvény során, amikor is a már összeszokottabb, a projektpedagógia témájáról széleskörű, de nyilván nem teljeskörű ismeretekkel és tapasztalatokkal bíró közönség felé további, külső szakértők, akadémiai szcénából érkezett szakemberek hazai és nemzetközi tapasztalatait tudtuk közvetíteni. Személyesen is nagyon élveztem a beszélgetést, és bevallom, a beszélgetés végén – mint a moderátorok gyakorta, ha jó a beszélgetés – már becsuktam a forgatókönyvem, mert annyi érdekes és izgalmas gondolat jött szembe, amelyre nagyon szerettem volna, ha reflektálnak a résztvevők és kinyithatjuk a beszélgetőkört a teljes résztvevői gárda számára.

    Ami számomra revelatív volt, az maga a projektpedagógiai megközelíthetősége vagy éppen megközelíthetetlensége volt – mivel nincs egységes definíció, nincs egységes kánon a projektpedagógia kapcsán, a projektet módszerként és folyamatként egyaránt emlegetjük, és a tanárképzésben is – úgy fest – rétegtémaként kerül elő, számomra rendkívül izgalmas volt, mennyire egyedi is a téma, annak függvényében, ki és hogyan kutatja, alkalmazza, vagy éppen beszél róla.

    A beszélgetés adott pontján szóba került, hogy mi lehet egy tanár „kapudrogja”, ha szeretné elkezdeni alkalmazni a projektpedagógia eszköztárát, de még nem fogott bele vagy nincs, akinek a kezét megfogja. Azaz, mi az a téma, lökés, támogatás, amely szükséges egy pedagógusnak ahhoz, hogy el tudjon indulni és sikereket érjen el. Ebben a körben annyi hasznos gondolat, tanács és fontos ötlet hangzott el, amelyet felsorolni sem lehet. Hogy mi került a hátizsákomba ezekből? – a megközelítések változatossága, a projektpedagógiához fűződő nagyon változatos kötődések és az, hogy az osztályterem sikerességének kulcsa még mindig a lelkes, elkötelezett, felhatalmazott és szakmailag felkészült pedagógus.

    – Kristóf, milyen megvalósítható ötletekkel gazdagodtál a tanárok digitális kompetenciafejlesztésének támogatásáról?

    Nem titkolt célja volt az alkalomnak, hogy ötletet merítsünk a legjobbaktól a Digitális Módszertár és A tanulás jövője MOOC fejlesztéséhez. Itt a feltöltési felületet érintő javaslatoktól, a konkrét pedagógiai, didaktikai témákon át a tanári célcsoport eléréséig rengeteg értékes ötlettel, javaslattal gazdagodtunk!

    Amellett, hogy elkötelezett, tudásukat aktívan megosztó pedagógusok vettek részt az alkalmon, olyan embereket ismerhettünk meg, akiknek saját szektorukon túl is átfogó képe van a magyar oktatásról, annak jövőjéről. Mindent meg fogunk tenni, hogy a rengeteg ötletből minél többet, a pedagógus-társadalomnak a lehető leghasznosabb módon valósítsuk meg és a továbbiakban is fenntartsuk a párbeszédet a programokról az érintett pedagógusokkal!

    ————————————–

    Köszönjük a meghívást, az interjút és a résztvevők, valamint a Tempus Közalapítvány engedélyét a fényképek használatához.

    Előző cikkTartalom és forma
    Következő cikk„Fontos a mérsékletesség és a minőség” – interjú