Kezdőlap hírmozaik

    Dreampolisba látogattunk – élménybeszámoló

    A Maker’s Red Box programja során 400 gyermekotthonban élő, hátrányos helyzetű gyereknek szervez innovatív pedagógiai táborokat 2022 nyarától kezdve. Meghívásukra ellátogattunk a frissen nyílt Makerspace Buda alkotóműhelybe és megnéztük az egyik tábort lezáró bemutatókat.

    Google Impact Challenge komoly társadalmi hatású kezdeményezéseket támogató programot tavaly először hirdették meg a közép- és kelet-európai régióban. A felhívásra több mint 800 projekt érkezett 11 országból, amiből a régiós zsűri döntése alapján 13 kezdeményezés kapott támogatást, Magyarországról egyedüliként a Maker’s Red Box – a magyar oktatásfejlesztő cég olyan kerettörténetekre épülő tananyagokat készít, amik képesek minden gyerek figyelmét lekötni, lendületet adnak a legfontosabb szociális és technikai készségek fejlesztéséhez és a pályaorientációhoz. (Forrás) A támogatásból országszerte 21 gyermekotthon 400 lakója végezheti el a Maker’s Red Box képzéseit nyári tábor formájában, egy ilyen eseményre látogattunk és beszélgettünk a szervezőkkel, Horváth Ádámmal, Vásárhelyi Virággal és Strommer Nórával.

    A tábor 5 napja során a résztvevők, egy budai gyermekotthonból kiválasztott diákok felépítették saját jövőbeli városukat, Dreampolist. A tábor első napján megbeszélték, mi az, amit a jelenükből tovább vinnének a jövő városába – például ahogy reggel jöttek a táborba, a saját városukban, utcájukban milyen gondokkal találkoztak, ki melyik felelősségterületnek lesz a szakértője.

    Dreampolis

    A polgármester például a biztonságért felelt és a jövő városába is épített börtönt, hiszen, ahogy fogalmazott,bármilyen  is a város, ott is lehetnek rossz emberek, vagy ők is jók, csak abban a pillanatban rosszat tettek. A városok egyes elemeit a hosszas tervezői munka után kinyomtatták 3Dben és micro:bit-ekből programoztak olyan hasznos eszközöket, mint például jelzőrendszer a kórház és a sportközpont között vagy hőmérő. A tervek végső produktuma egy vízi város lett, ahol ötvözték a modern technológia vívmányait a természettel, például a szabadtéri színpad mellett helyet kaptak digitális kapszulák is a szabadtéri számítógépezéshez.

    Fotó: Maker’s Red Box
    Dreampolis

    A tábor keretei lehetővé tették azt, amire az iskolai keretek nem mindig képesek, hiszen az intézmények pedagógiai eszközrendszere és a berendezése alapvetően ismeretátadásra van berendezkedve, NEM A KÜLÖNBÖZŐ KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSÉRE – tudtuk meg a bemutatók előtt Horváth Ádám pedagógiai vezetőtől. A tábor projektpedagógiai alapokra épül, ami lehetővé teszi, hogy a résztvevők nem ismert, valós élethez köthető, még nem létező megoldásokat keressenek. A diákok itt nem a pedagógusok problémáját oldották meg, hanem a sajátjukat, amit a sajátjuknak is éreztek. Olyan kompetenciák tudnak itt fejlődni, melyekre a hagyományos tanórai keretek között nem mindig van lehetőség, de a témahetek, projektnapok már ebbe az irányba mutató változásokat jeleznek az intézmények falain belül, és a szülők is egyre jobban azokat az iskolákat preferálják, ahol van ilyen programokra lehetőség.

    Forrás: Maker’s Red Box

    A bemutatók után beszélgettünk még Ádámmal (), Virággal (VV) a program hátteréről.

    A Maker’s Red Box programja során 400 gyermekotthonban élő, hátrányos helyzetű gyereknek szervez innovatív pedagógiai táborokat. Hogyan alakítjátok ki a táborok előzetes tematikáját? Mennyire specifikusan a résztvevők igényeire vannak szabva a programok?

    Horváth Ádám: A gyermekotthonban élő gyermekek számára nyújtott táborok programját a már mintegy tucatnyi ország többszáz iskolájában elérhető Maker’s Red Box tematikák közül választottuk ki. Választásunk azért esett a Jövő Városa című pedagógiai csomagunkra, mert nagyon jól szintezhető a nehézsége a résztvevő gyerekek ismereteihez és képességeihez annak érdekében, hogy minden gyermek a lehető legnagyobb fejlődésen mehessen végig az egyhetes program alatt. Az oktató kérdéseire válaszul a tanulók a saját élményeiket, problémáikat és ötleteiket fogalmazzák meg, nemcsak elmesélve, hogyan nézne ki az általuk elképzelt város, hanem létre is hozva a város működő makettjét. A Jövő Városa projektben a gyerekek számos olyan szakmával, munkakörrel találkoznak, amelyek a valós életben is léteznek, de nagy valószínűség szerint ők még nem találkoztak velük. Várostervezők, fenntarthatósági szakértők, közlekedési és energetikai mérnökök, városi élettér dizájnerek, zöld felület építők stb. Az új szakmák megismerése mellett bele is bújhatnak ezeknek a szereplőknek a bőrébe. A hagyományos iskolai környezettel szemben, amelyben mindenki ugyanazt a feladatot hajtja végre ugyanabban az időben, ugyanazzal egy egyetlen jó eredménnyel, a Jövő Városának tervezése és építése közben minden résztvevő különböző szerepekben a számára legérdekesebb területben, annak felelőseként mélyülhet el. Például a közlekedés, az egészségügyi ellátás, az élelmezés, a biztonság komplex problémáiban, amelyekre csak együtt, más szakterületek felelőseinek bevonásával találhat megoldást. Amely megoldás sokszor csak sok egyeztetést, akár kompromisszumok megkötését követően érhető el. Mindez a teljes családban élő gyermekek számára is jelentős kihívást jelent, de akik a család szövedéke nélkül kevesebb szakmával, munkahelyi történettel találkoznak, azok számára egy új világot nyit meg, amely kihathat az érdeklődésük formálására és a pályaválasztásukra is.

    Melyek azok a bizonyos „jövőbiztos” készségek amelyek az alkotópedagógiai folyamat fókuszában állnak?

    : Az alkotópedagógia alapelveit azon készségek, kompetenciák fejlesztésének érdekében fogalmaztuk meg, amelyekre a mindennapi életben és a munka világában is egyre inkább nélkülözhetetlen szükség van, de a hagyományos, tantermi, frontális pedagógiai módszerekkel nem, vagy csak nehezen fejleszthetőek. Ezek között elsősorban a kommunikációs, kollaborációs készségek jelennek meg.  A jövőbiztos készségek közé tartoznak a technológiai készségek, az algoritmikus gondolkodás képessége, a digitális kompetencia, a tárgyalkotáshoz használt berendezések használatának képessége. Ezek nélkül az új problémák megoldásánál nem használhatnánk az emberiség legutóbbi 100 éves fejlődésének eredményeit és szükségszerűen kevésbé hatékony megoldásokat találhatnánk csak. Mindez azt jelentette volna 200 évvel ezelőtt, hogy a skót vasútépítő mérnökök nem használhatnak acélt és a gőz erejét. Mindezeken túl a tanulás képessége, az információk megkeresése és valóságtartalmának ellenőrzése, majd használható tudássá formálása az, amelyet mindenkinek el kell sajátítania és amelyhez nemcsak gyakorlati feladatokat, hanem módszereket is biztosítanak a Maker’s Red Box pedagógiai csomagok, így a Jövő Városa is. Ilyen módszer az ismeretek feldolgozására a tudományos módszer és a mérnöki megközelítés, amely készségek segítséget nyújtanak akkor, amikor már nem a túl nehezen elérhető ismeretekre kell emlékezni, hanem a túl sok információ áradatából kell a hiteles, valós tartalmakat kiválasztani.

    A Maker’s Red Box a történetmesélés erejével motiválja a gyerekeket arra, hogy valós életből vett problémákat oldjanak meg. A tábor témája, ahol volt szerencsém nekem is részt venni, a jövő városának megépítéséről szólt. Milyen valós életből vett problémákkal találkoztak itt a gyerekek?

    Vásárhelyi Virág: A Maker’s Red Box Jövő városa c. tananyagcsomagjának fókuszában korunk társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi kihívásai állnak. A gyerekeknek megoldásokat kell keresniük többek között a megújuló energiahordozókra való átállás problémáira, miközben elkészül egy általuk élhetőnek gondolt város makettje is. Tehát vannak megkerülhetetlen problémák,  úgymint fosszilis energiaválság,  környezetszennyezés, amelyeket a táborban résztvevő gyerekek talán szociális helyzetükből adódóan (állami gondozásban élő gyerekek), kiegészítették a szegénység elleni küzdelem és a másság elfogadásának fontosságával. A közös problémamegoldást tovább differenciálták a gyerekek által választott,  a város működését meghatározó felelősségterületek: mezőgazdaság,  oktatás,  ipar,  energia, sport és rekreáció stb.  Az egyénileg végzett várostervezéshez kapcsolódó kutató és alkotó jellegű tevékenységeket tehát összekötötte egy közös cél: a fenntartható és számukra élhető város víziója.

    HÁ: A Jövő Városa, ahogyan a többi Maker’s Red Box csomag is, olyan kerettörténetre épül, amely lehetővé teszi a résztvevő gyerekek saját élményeinek, ötleteinek beépülését, így a problémákat előre nem határozzuk meg. Ennek köszönhetően, bár több száz jövő városát építettek már különböző foglalkozásaink keretében a tanulók, még nem volt kettő olyan város, ami hasonlított volna egymásra. Ennek az az oka, hogy az egyes gyerekek más és más környezetekből, élményekből érkeznek, amelyek mind beépülnek az általuk tervezett és épített városba. Ezért az általuk megélt és a város építésével megoldott problémák is mások és mások. Ugyanakkor jellemzően sokszor megemlítésre kerül a környezeti fenntarthatóság kérdése, a biztonság és egészség kérdése, de az iskolák és a kikapcsolódást szolgáló parkok, kulturális terek is állandó elemnek tekinthetőek.

    Milyen eszközök kerültek a diákok digitális hátizsákjába a hét során? 

    HÁ: Az alkotás élményét érdemes kiemelni. A gyerekek számára az egyik legfontosabb tanulság, amit elsajátítanak, az az, hogy ők maguk is alakíthatják az életüket és erre képesek is. A legnehezebb számukra az azzal való szakítás, hogy nem felidézniük kell az egyetlen helyes választ, amit más már ismer és tankönyvbe írt, hanem itt számít az is, hogy ők mit gondolnak, mire jöttek rá és azt hogyan használják problémák megoldására. Az egyes technológiák és alkalmazások csak eszközök ahhoz, hogy ők alkossanak. Mindig újabb technológiák és alkalmazások jönnek majd, ezért elsősorban azt kell megtanulniuk, hogy hogyan válasszák ki és sajátítsák el az éppen nekik leginkább megfelelőt.

    VV: A Maker’s Red Box tananyagcsomagjából az egy hétre tervezett táborban a 3D nyomtatás technológiájával, illetve a micro:bit programozással foglalkoztunk kiemelten, a közös ötletelés és kutatás során alkalmaztuk a Mentimeter és a Wakelet alkalmazásokat. A Tinkercad tervező program segítségével megtervezték azokat az épületeket (vízerőmű, iskola, töltőállomás az elektromos autóknak), illetve a közlekedést biztosító építészeti és a város köztéri alkotásait pl. hidak, padok,  amelyeket az egyéni felelősségterületükhöz kapcsolódóan fontosnak tartottak. A BBC micro:bit MakeCode programozói felületén olyan algoritmusokat kellett írnia a gyerekeknek,  amelyek valamilyen módon a választott felelősségterületükhöz kapcsolódtak pl. fényreklámok a kórház és gyógyszertár épületén, csengő az iskolában vagy éppen a talaj nedvesség szintjének mérése. Majd a különböző felelősségterületek közötti kapcsolatot erősítő programokat tervezték meg, így született meg például a rendőrség és a szórakozó hely között egy rádiókapcsolat,  amely a koncertteremből segelyhívást kezdeményezhetett a rendőrségre. A formatív értékeléssel kapcsolatos tevékenységeket a Google Táblázat és Űrlap lehetőségeire építve valósítottuk meg.

    Milyen személyiségfejlődésnek lehettek tanúi a táborok során a gyerekek részéről? 

    VV: Az 5 napos táborkeret egy sajátos dinamikával működik. A hétfői napon leginkább arra koncentráltunk, hogy a témát a gyerekek hozott ismereteire, véleményére alapozva tudjuk kibontani. Nagyon izgalmas és megható pillanata volt a tanulási folyamatnak, amikor a gyerekek olyan szempontokkal gazdagították a jövő városának tervezését, amelyek az esélyegyenlőség, az elfogadás fontosságára irányították a figyelmet. A kezdetben zártabb, nehezebben megnyíló gyerekek számára az áttörést a micro:bit rádiózás funkciójának megismerése, illetve a már félig kész hexák összekapcsolása hozta el. A tervezés eleinte a matematikai műveletek mellőzésével zajlott, de amikor visszatértünk a pontos illesztés, eltolás, méretezés fontosságához és ezeket a funkciókat tudatosan használták, érzékelhető minőségi ugrás következett be a kinyomtatott épületek látványában is. A leghitelesebb bizonyítéka ennek a fejlődési folyamatnak az egyik résztvevő gyerek zárókörben megosztott önreflexiója: „A rendőrség épületének tervezését elkapkodtam, nem illesztettem pontosan és ezért unatkoztam, miközben a többiek még javában dolgoztak.”  

    HÁ: A gyerek személyiségfejlődése elsősorban ahhoz a felismeréshez kötődik, hogy itt kiderült, hogy számít és értékes, amit gondol. A következő lépés annak a felismerése, hogy az ötleteit, javaslatait önállóan nem, csak a többiek segítségével, együttműködésével tudja megvalósítani. A harmadik lépés annak felismerése és értékelése, hogy másnak is lehetnek problémái, ötletei, megoldásai. A végső lépés pedig annak a megértése, hogy több szemszögből, mások szemével is vizsgált megoldások jobbak és hatékonyabbak lehetnek az egyedül kreáltaknál és hogy a közös munka nem kisebbíti az egyéni munka hozzáadott értékét. Mindezen lépéseken minden gyerek végigmegy, kivétel nélkül. Számunkra, a Maker’s Red Box alkotói és a táborok szervezői számára a táborok fontos visszajelzést adnak a programok elemeiről, amelyeket beépítünk a további fejlesztések során, de ami az igazi eredmény, ha egy addig csendes gyerek a tábor után hazáig mesél; vagy, ha két, különböző klikkben lévő gyerek azt mondja egymásnak, hogy „soha nem gondoltam volna, hogy együtt fogunk hidat építeni”.


    Köszönjük a meghívást a tábor záró napjára! Az interjút és a beszámolót készítette Tóth Éva főszerkesztő.

    Előző cikkRosszul mos fogat a gyerekek többsége
    Következő cikk„Egyetlen gyerek sem csak egy a sok közül” – interjú