Kezdőlap Sorozataink Pedagógusportrék

„Egyetlen gyerek sem csak egy a sok közül” – interjú

Pedagógusportrék c. sorozatunk mai, utolsó előtti részében a szakképzés világába tettünk virtuális utazást: Angyalné Kovács Anikóval, a Szegedi SZC Tóth János Mórahalmi Szakképző Iskola igazgatójával készített interjút Tóth Éva főszerkesztő.

Kedves Anikó, a 2022-es Szakképzési Díj alkalmából a hét független szakértőből álló Bíráló Bizottság odaítélt egy Különdíjat is, melyet az Alapítvány a Mórahalmi Szakképzésért kapott az „Új, modern szakképző iskola épült Mórahalmon, ahol a jövő számára képzünk szakembereket” c. projektért. Mesélnél arról, mi áll a projekt létrejöttének hátterében?

Először is hadd jegyezzem meg: óriási megtiszteltetés volt számunkra ez a díj, nagyon büszkék vagyunk rá. 

Mórahalmon sok-sok éve működött középiskola, azonban a történelem viharai úgy alakították, hogy megszűnt. A kisváros lakossága azonban folyamatosan növekszik, már két általános iskola működik, illetve egyre több vállalkozás települ be, nyit meg. Egyre világosabbá vált, hogy a további fejlődés kulcsa egy középiskola elindítása. A környéken található Magyarország legnagyobb tanyavilága, valamit évről évre sok gyerek indul útnak a határ túloldalán lévő magyar falvakból és keresnek iskolát az anyaországban. A családok jellemzően kisebb, családiasabb iskolát keresnek, ahol biztosítva látják a gyerekekkel való személyes törődést. 

Mondhatjuk talán úgy is, hogy szinte tűpontosan kirajzolódott az iskolánk az elmúlt években, csak fel kellett építeni. Szinte azonnal beintegrálódtunk a környezetbe, szemmel láthatóan működőképes a projekt .

Fotó: Angyalné Kovács Anikó

A díj méltatásában kiemelték, hogy bár sok hátrányos helyzetű diákotok van, a lemorzsolódási rátátok példaértékű. Miben látod a sikeretek kulcsát?

Az alapelvünk a gyerekközpontúság, minden egyes gyereket személy szerint próbálunk kezelni és nagyon vigyázunkarra, hogy ne vesszen el a tömegben senki – egyetlen gyerek sem csak egy a sok közül. Ez egyrészt hozzáállás kérdése, másrészt megvannak rá a megfelelő fórumok, eszközök. Először is óriási előny az, hogy a gyerekeink nagy része kollégista. Saját kollégiumunk van, erre szoktuk mondani, hogy ez a mi szuper erőnk. Olyan nevelési lehetőségek adódnak így, amik egy szimpla iskolában kevésbé. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a kollégiumi nevelőtestület és az iskolai oktatói testület folyamatosan kommunikáljon, kerüljön minden egyes osztály mellé egy kollégiumi nevelő, aki az adott osztályfőnökkel és az osztályának problémáiban, feladataiban osztozik, a megoldásokban együttműködik.

Egyik fontos eszközünk a negyedéves értékelés. Ilyenkor az egy osztályban tanítók alaposan felkészülnek és rászánjuk az időt, hogy végig beszéljük minden tanuló előrehaladását. Az adott diák kapcsán napvilágra kerülnek a problémák, sikerek, szociális kérdések, tapasztalatok. Végül a szülőt is hívjuk és bevonjuk a munkába, hiszen a gyermek elsősorban az ő gyermeke. Lényeges figyelni azt gondolom, hogy ez a csatorna is nagyon jól működjön. Ezekre a beszélgetésekre minden tanulóval kapcsolatban 2-3 havonta sort kerítünk.

Fontos, hogy működik egy segítő csoport az iskolában, amit az iskolapszichológus, a szociális munkás és a védőnő alkot. Nagyon elkötelezetten dolgoznak és a gyerekek bizalommal fordulnak hozzájuk.

Mindezek mellett mégis van egy kiemelt személy minden osztályban, ez pedig az osztályfőnök. Az ő szerepük talán a legfontosabb. Nagyon komoly elvárásoknak kell megfelelni, ahhoz, hogy valaki képes legyen 25-30 tanuló iskolai életét koordinálni, folyamatosan figyelni őket és egyengetni az útjukat. Hozzáteszem, az én irodám ajtaja is mindig nyitva áll. Szerencsés vagyok, mivel igazgatóként közeli, napi kapcsolatban vagyok a diákokkal.

Fotó: Angyalné Kovács Anikó

A térség hiányszakmáit oktatjátok. Mennyire tudtok együttműködni a gazdasági élet egyéb szereplőivel a környéken?

Tulajdonképpen magát az iskolát egyfajta hiány hívta életre: egyszerűen olyan képzett munkaerőhiány jelentkezik, jelentkezett ebben a régióban, amire muszáj volt válaszolni. Ez a hiány a gazdasági élet szereplőinél látható. Egy nagyon egyszerű példát szeretnék felhozni erre: Mórahalmon egy fantasztikus fürdőkomplexum, gyógyfürdő működik s hozzá olyan intézményrendszer kapcsolódik, aminek az egészségturizmus az egyik fő profilja. Ebben az intézményrendszerben például folyamatosan szükség van gyógymasszőrökre. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egyszerre 25-30 masszőr dolgozik ebben a fürdőgyógyászati intézményben és folyamatosan szükség van utánpótlásra is. A lehető legjobb dolog az, hogy itt Mórahalmon képzünk gyógymasszőröket, hiszen lényegében a gyakorlati képzőhely mellé kellett az iskola. Elmondható, hogy ugyanez a helyzet a vendéglátósokkal és ugyanez tapasztalható informatika területén is. Nagyon jó az együttműködés a gazdasági szereplőkkel, folyamatos reflexiókat kapunk és folyamatosan próbáljuk mi is támogatni az ő munkájukat. Nálunk így a szakképzési munkaszerződések aránya 100%-os. Tehát minden egyes diákunk, gyerek vagy felnőtt, biztos, hogy szakképzési munkaszerződéssel kerül ki valamelyik duális partnerhez. 

Fotó: Angyalné Kovács Anikó

2020-ban az Európai Szakképzési Héten Európa legaktívabb intézménye lettetek, mivel sikerült ezt a címet elérni?

Az Európai Szakképzési Hétre minden évben már a meghirdetéstől kezdve lehet programokat regisztrálni. Van mindig egy úgynevezett kiemelt hét, ebben az időszakban számos rendezvény van Európa-szerte: konferenciák, díjátadók stb. Az Európai Szakképzési Hét rendezvénysorozatának programjai már ezen időszak előtt-, illetve jelen időpont után is regisztrálhatók. Igyekszünk nagyon szemfülesek lenni és a programjainkat, amiket egyébként is szervezünk, regisztráljuk. Az Európai Szakképzési Hét programsorozatában, valamint a kiemelt hétre tekintettel mi magunk is szervezünk programlehetőségeket. Nem kell túlságosan bonyolult dolgokra gondolni, például szerveztünk a duális partnereinkkel konferenciát vagy olyan nyílt napokat, olyan szakképzést népszerűsítő rendezvényeket, amelyek jól illeszkednek e programsorozat profiljába. Azt gondolom alapvetően ez odafigyelés és szándék kérdése, hiszen nagyon sok iskola szervez sok színes programot, csak ezeket az eseményeket nem regisztrálják. 

Miben változtatta meg a pedagógiai gyakorlatotokat a koronavírus okozta digitális munkarend? 

Az igazság az, hogy először mi is nagyon megijedtünk, féltünk attól, hogy mit hoz ez a digitális munkarend számunkra. Kellett egy-két nap mire megértettük, hogy merre érdemes elindulni. Az izgalmas az a történetben, hogy 2019 őszén beléptünk a Microsoft innovatív iskola programba, ami tulajdonképpen egy digitális transzformációt jelent az iskola életében. Ez azt jelenti, hogy a nyitottság megvolt a kollegáinkban arra, hogy a digitalizáció felé lépjünk, de mint sok más dologban is tapasztalható, amíg nincs egy kényszerítő tényező, addig nagyon nehéz előre lépni. Amikor 2020 márciusában egyik napról a másikra át kellett állnunk, tulajdonképpen a rendszereink már készen voltak, a tanáraink már kellően nyitottak és érettek voltak arra, hogy digitális formában is oktassák a diákokat. Azt nem mondom, hogy könnyű volt, mert nagyon nehéz volt. Megszakadtak a szokásos hétköznapi kapcsolatok és a tanár kifejezetten szociális lény. Emlékszem az első online értekezletre, amikor ügyetlenkedtünk a folyton besípoló mikrofonokkal, a szakadozó vonallal – aztán megtanultuk. Volt olyan kollégánk, aki már előrébb járt ebben a tudásban, ő segített a többieknek, és ez így ment: amikor valaki tapasztalatra, tudásra tett szert, akkor megosztotta a többiekkel és a valódi digitális transzformáció így indult meg. Az iskolai kultúrába teljesen beivódott azóta, hogy minden év elején alaposan felkészítünk minden tanulót és minden tanárt arra, hogy hogyan lehet a digitális térben oktatni és tanulni. Van helye a digitális kontaktórának is, de olyan motiváló feladatokkal, olyan felfedezhető módszerekkel érdemes operálni, ami felébreszti a diákok érdeklődését.

A digitalizáció beépült a munkakultúránkba. Például minden héten megkapja minden oktatónk a heti feladatokat, ahol a munkaterv lebontásra kerül aktuálisan, személy szerinti feladatokra és ezekről érkezik egy pontos feladatkiírás. A kollégáknak már a telefonjukra is telepítve van az alkalmazás és bármikor meg tudják nézni, hogy melyik napon milyen feladatok vannak, ezekhez csatoltan megvannak a segédanyagok, linkek, információk stb. Ez jelentősen leegyszerűsítette az intézményen belüli kommunikációt, sokkal kevesebbet ülünk értekezleten, több idő jut a gyerekekre. Bevonult a tanítási órára is a digitalizáció. Kollégáink számos továbbképzést elvégeztek, okulva abból, hogy milyen szegényes eszköztárral vágtunk neki 2020-ban és most már a tanítási órákon is elterjedt, hogy tableteket viszünk órára vagy a telefonokat használjuk. A házi feladatokat jellemző módon az oktató kollégák már kiadják digitális formában is. Tehát nem pusztán az órán hangzik el, hogy mi a feladat, hanem az órán látott videók, linkek, feladatok bekerülnek az osztály Teams csoportjába és a házi feladat is kiosztásra kerül ezen a platformon is. Ez még a felnőttek oktatásában tud nagyon hasznos lenni. 

Mivel tudod magadat, a tantestületet motiválni az új tanév küszöbén?

Egy új tanév mindig új kihívás, mindig új lehetőség. Egy új tanévben mindig alkalom van arra, hogy újrakezdjünk. Van a klasszikus mondás, hogy „Minek kezdjek új életet, hiszen itt van nekem a régi”. Folytatjuk természetesen a munkát, amit elkezdtük, azonban az új tanév mindig megújulás is. Az ember nyáron feltöltődik egy kicsit: saját tapasztalatom, hogy augusztusban már nem is a pihenésre gondolok, hanem egyfolytában az új tanév jár a fejemben. Arra gondolok hogyan keresek majd új szakirodalmat, milyen új módszereket fogok kipróbálni, milyen új ötleteket fogok bevetni. Tulajdonképpen maga a kihívás motivál, hogy jönnek a gyerekek, jönnek az új napok, az új tananyagok, az új, jó illatú tankönyvek. Az iskolában augusztus utolsó hetében arra szoktuk felhasználni a munkanapokat, hogy megpróbálunk alaposan felkészülni a tanévre. Egy nagyon gondos tervezés az, ami ilyenkor zajlik. A feladatokat elosztjuk, ötletelünk és igyekszünk mindenki elképzeléseit megvalósítani. Azt gondolom, hogy önmagában már az motiváló, hogy az ember kibontakozhat, megvalósíthatja az elképzeléseit. Az új tanév kezdetén munkatársaimmal mindig elmélyedünk egy kicsit a jogszabályi környezetben, vizsgáljuk az iskolánk körül adódó újabb és újabb külső feltételeket, és keressük, hogyan hozhatjuk ki magunkból a legtöbbet. Azt gondolom, hogy lelkesítő dolog megélni, megvalósítani azt, amit elképzelünk.


Köszönjük az interjút! Sorozatunk utolsó részében a felsőoktatás világába látogatunk el.

A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő.

Előző cikkDreampolisba látogattunk – élménybeszámoló
Következő cikkMúzeumpedagógiai évnyitó a Néprajzi Múzeumban