
„bizonyos vagyok benne, hogy jó néhány otthonban az ő harmincegy daluk fogja szeretetre lobbantani a családtagokat. Legalábbis egy gyertyafényévnyi időre” – írta frissen megjelent Kaláka-lemez egyik méltatója, 1987 novemberében. Túlzás nélkül állíthatjuk: az év egyik nagy meglepetése, újdonsága volt a kiadványcsalád. A kazettaváltozat ugyanis egy illusztrált „zenés könyvvel” együtt jelent meg. A válogatást illetően igen szerencsésen ötvöződtek benne a hagyományok és az újdonságok.
A különböző népek karácsonyi dalai és betlehemes szövegei mellett Luther Márton, Pálóczi Horváth Ádám, Heinrich Heine, József Attila és a mai költők, Weöres Sándor, Heimes Nagy Ágnes, Végh György, Csanádi Imre, Kornis Mihály karácsonyi verseivel is megismerkedhettek a hallgatók és olvasók. A „kettős kiadás” révén ugyanis a szövegekkel is jobban megismerkedhettek az érdeklődők – így a hazai és európai hagyományokkal egyaránt ismerkedhettek.
A kiadványcsoport „hagyományossága” ellenére számos újdonságot jelentett: „Bár karácsonyi lemezekből elég nagy a választék, ez a kazettás könyv mindenképp nóvum, mert olyan dalokat tartalmaz, mely más előadóknak elkerülte a figyelmét; mert a Kaláka-hangzás annyira egyéni, hogy még a legismertebb énekek is megkalákásodnak; mert a kézben kitűnően forgatható, jól eltalált formátumú, nagyszerű rajzokkal ellátott könyv a zenével párosítva ritka érdekes élményt nyújthat a gyermeknek, felnőttnek egyaránt” – jegyezte meg a kiadványok egyik méltatója.
A hagyomány és az újítás igénye zenei szempontból is jelen van az összeállításban: „Hamisítatlan karácsonyi hangulatot áraszt a muzsika. Ezt elsősorban a jellegzetes hangszerek sugallják: harangok, csilingelők, szinte végig jelenlevő furulyák. A dalok nagy részét a zenészek kórusban éneklik, jelezve, hogy a karácsony elsősorban közösségi ünnep. A szólóénekeket gondosan szétosztották egymás között, így nem csak egy hang uralja a számokat (persze, ennek előfeltétele volt, hogy kivétel nélkül mind jól énekelnek). Énekes meghívottak is szerepelnek: Cseh Tamás egyéni előadásmódjával emeli a zenei anyag színvonalát. Gyerekek is énekelnek (bűbájosan)…”
Nem meglepő, hogy e zenei anyag nyomán alakult ki a Kaláka betlehemes szokása is: Gryllus Vilmos így írt erről: „Azóta járunk mi is adventkor »házról-házra«, templomról-templomra, iskoláról-iskolára, színházról színházra ezekkel a dalokkal […]. Minden évben néhány napot határainkon túli magyarlakta vidéken töltünk, így az eddigi kb. ötszáz karácsonyi koncert harmada Erdélyben, a Partiumban, Kárpátalján, Vajdaságban, a Felvidéken, Burgenlandban, Szlovéniában, a horvátországi Baranyában és Csángóföldön volt. Koncertezünk adventkor Bécsben, Bukarestben, Szarajevóban és Zágrábban is ezzel az összeállítással.”
Harmincöt éves a Kaláka-betlehemezés! Isten éltesse sokáig!
Forrás:
- Horváth Károly: Szabad-e bejönni igényességgel? (Film, Színház, Muzsika)
- Nógrádi Gábor: A verseny győztesei (Új Tükör)


