
Az önértékelést számos tényező befolyásolja – és ezek közül csak az egyik az iskolai (óvodai) közösség. Mégis érdemes róla szót ejteni ebben a közegben is, hiszen kulcsfontosságú, hogy hogy a gyerekek megtapasztalják mind a saját egyéniségük értékét, mind pedig a másokét. Azaz megtanulják, hogy (akár iskolai teljesítménytől függetlenül is) elismerjenek másokat és ők maguk is elismerést kapjanak.
Sőt, a tanítás és a tanulás húsz legfontosabb alapelvei között szerepel, hogy „A tanulók érzelmi jólléte elengedhetetlen a mindennapi sikeres iskolai tevékenységeikhez, valamint befolyásolja tanulmányi teljesítményüket és tanulásukat is. Emellett fontos szerepe van a társas kapcsolatok alakulásában, a szociális fejlődésben, valamint az általános mentális egészség megőrzésében is. Az érzelmi jóllét alkotóelemei közé tartozik az én értelmezése (énkép, önértékelés), a saját és a környezet feletti kontroll (énhatékonyság, a kontroll helye), a jóllét általános érzései (boldogság, elégedettség, nyugodtság), valamint a hétköznapi stressz megfelelő kezelésére való képesség (megküzdési stratégiák). Az, hogy valaki érzelmileg egészséges, függ saját érzései megértésétől, kifejezésétől, szabályozásától és kontrollálásától, valamint azon képességétől, hogy mások érzéseit észleli és megérti (empátia). Mások érzelmeinek megértését az befolyásolja, hogy a tanuló hogyan érzékeli a külső elvárásokat, és hogy mennyire elfogadó az osztályban, a családban, a kortárs csoportokban, a közösségekben és társas környezetében.”
A fentiek értelmében a tanulók önértékelését a következő viselkedésformák (is) erősítik:
- Szóban és/vagy írásban dicsérni (akár „egyszerűbb” dolgokért, mint például a pozitív magatartás-változás)
- Négyszemközti bírálatot adni (a közösség előtti kritika helyett)
- bizalmat tanúsítani a tanuló iránt (felelősséget rárhuházni és/vagy jogokat biztosítani a számára)
- külső kapcsolatot teremteni vele (a szemébe nézni, rámosolyogni, stb.)
- az iskolán kívül üdvözölni a tanulókat
- időt szánni egy-egy gyerek meghallgatására
- sikerélményt biztosítani a gyerekek számára
- beismerni, hogy valamit nem tudunk
- alkalmat és megfelelő kereteket adni arra, hogy kívánságaikat/véleményüket kinyilvánítsák
- adott esetben felkarolni elgondolásaikat
- egy-egy jó tanulói ötletre vagy véleményre emlékezni, tudatosan visszautalni ráő egy későbbi beszélgetésben
- alkalmat adni arra, hogy valamit bemutassanak, előadjanak
- kifejezetten olyan témákkal foglalkozni, vagy a tanulási folyamat során példaként említeni, ami az adott osztályt/csoportot kifejezetten érdekli
- közös mulatságot találni
Forrás:
- Jamie Walker: Feszültségoldás az iskolában
- A tanítás és a tanulás 20 legfontosabb alapelve az alap- és középfokú oktatásban


