Kezdőlap Jeles Napok

Ki is volt a Vackor-könyvek szerzője?

Idén száz éve, 1923. október 28-án született Kormos István magyar költő, író, műfordító, dramaturg, kiadói szerkesztő. Honnan lehet ismerős számunkra? Írásunkban erre vonatkozóan közlünk néhány adatot.

Forrás: illusztrációrészlet

A szerkesztő

1950-ben lett az Ifjúsági, később Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. Munkája során szerkesztette például a méltán népszerű A magyar irodalom és A világirodalom gyöngyszemei című sorozatokat. Egyik korabeli elemzője így nyilatkozott erről: „A Móra Ferenc Könyvkiadó éppen e fiatal olvasók igényeit kívánja kielégíteni a Világirodalom Gyöngyszemeinek kiadásával. És ennek a tervnek a sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy a sorozat egy-egy kötete ma már könyvkiadásunk eseményének számít, ott a helye az idősebb, a bibliofil igényű olvasók könyvespolcain is. A sorozat tervei szerint hatvan kötet válogatja össze a világirodalomlegjava költőit; nemzeti antológiák, válogatott kötetek és tematikus gyűjtemények kerülnek (s ami fiatal vásárlóknál fontos: olcsón!) az olvasók kezébe.” Kormos szerkesztői munkái közé tartozik például a Szerelmes kalendárium című antológia is, mely az év minden egyes napjának szentel olvasnivalót: éppen 365 költő egy-egy szerelmes versét kínálja.

A Vackor-könyvek írója

A saját lánya ihlette Vackor-köteteket korábbi írásunkban már méltattuk, ezúttal egy korabeli könyvkritikából idézünk: „Kormos István verses meséi méltán népszerűek, a négy-öt, sőt hét-nyolc éves gyerekek körében. Ismétlődő sorait, visszavisszatérő *homéroszi* jelzőit ismerősként üdvözlik a kicsinyek, a sűrű alliterációk és a magukat kellető rímek csilingelése. Játékos örömet okoz nekik. S tanulni is tudnak ezekből a mesékből: mindenekelőtt jó, pattogósan magyaros ritmust és néhány népi szót (mizserál, rocska, cickafark, szömörce) – persze csak akkor, ha a felnőtt meg tudja magyarázni jelentőségüket.

A műfordító

Saját önéletrajzában így fogalmazott Kormos: „Sokat fordítottam, pl. Chaucer Canterbury mesék című művének nagy részét; Puskin Szaltán cár, Zsukovszkij A szürke farkas, Nyekraszov Vörösorrú fagy című poémáit; több ófrancia fabliau-t; Moliere-darabot; Burns, Blake, Masefield, Max Jacob, Pierre Seghers, Rousselot, Si King, Tu Fu, Majkov, Tvardovszkij és mások verseit…” Azaz neki köszönhetjük például a következő, méltán népszerű sorokat is: „Korai még, korai még, / korai még a konty nekem, / korai még… bűn lenne ám, / ha elcsavarná a fejem.” 

A költő

Mindezek mellett Kormos saját (humorral, iróniával bőven átszőtt) költeményei is figyelmet érdemelnek. Vallomásai szerint 20 évesen kezdett verset írni. Az tény, hogy 1943 októberében jelentek meg először versei. Születésnapja alkalmából mi mással, mint egy saját magáról szóló, játékos-szép versének soraival köszöntjük:

Névtábla seholsincs ajtómra (részlet)

Nyíranyám és nyárapám
ágaiból lettem,
sarkam alatt ég bizsereg,
föld forog felettem.

[…]

Ajtóm fák közé nyílik,
nyitja-csukja tollam,
karcolászva bűbájolom:
K. I. aki voltam.

 

  • Forrás: L. S.: Kormos István: Vackor világot lát