Kezdőlap Jeles Napok

„Süsü” 90

„Én vagyok a híres egyfejű / A nevem is ennyi csak: Süsü…” Bodrogi Gyula 90. születésnapja alkalmából leghíresebb „szerepéről” emlékezünk meg: Csukás István Süsüjének szinkronizálásáról. Talán nem is gondolnánk, hogy a bemutató idején számos interjút adott ennek kapcsán, sőt üzent is azoknak, akik gyerekekkel foglalkoznak.

Forrás: filmkocka

Az általános iskolai korosztály talán kevesebbszer gondol arra, hogy vajon ki is szinkronizálhatta egy-egy kedves mesehősét. A Süsü, a sárkány 1977-es, karácsonyi bemutatóját követően azonban a korabeli ifjúsági orgánumok is megjegyezték, hogy „kiváló színészünk süsüül is csodajól tud!”, sőt azt is, hogy Süsü „Bodrogi Gyula hangján úgy szól, énekel, mintha élő szereplő lenne.”

A sikerhez természetesen számos egyéb tényező is hozzájárult. Például a szokatlan történet és a rendezői-tervezői megvalósítás. „Tótágast áll december 24-én a mesevilág. A sárkányoknak nincs hét fejük, hanem csak három. Süsünek azonban mégannyi sincs. Csak egy. Igaz, a külseje félelmetes, de az csupajót, szelíd természetet takar. A televízió karácsonyi ajándéknak szánta a csaknem egyórás bábmusicalt, a Süsü, a sárkányt, amelyet már a svéd televízió is bemutatott. Az idegen ötlet alapján írt történet Csukás István szüleménye. Lévai Sándor bábterveit az ipar- és bábművészek együtt készítették el, amelyeknek aztán közismert színészek adták „kölcsön” a hangjukat. […] A zenét a Bergendy-együttes szerezte. A film érdekessége, hogy szinte e műfajban ismert valamennyi bábtechnikát alkalmazza — Szabó Attila rendezésében.” A tévés megjelenést kétévi munka előzte meg.

A gyerekek körében hatalmas sikert aratott – a felnőtt nézők némelyike azonban aggodalmukat fejezte ki amiatt, hogy a híres színész erre a feladatra „pazarolta” tehetségét. Bodrogi Gyula azonban évtizedek múltán is így nyilatkozott a kérdésről: „Sem akkor, sem most nem érzem, hogy devalváltam volna magamat. Még napjainkban is gyakran megállítanak az emberek, olyanok, akik a Süsün nőttek fel, s felnőttként megköszönik, amit akkor kaptak tőlem. A mese nyújtotta élményt. Ilyenkor hatványozottan érzem, hogy neméltem hiába, hogy egy színész is tud maradandót alkotni, nemcsak a festő vagy szobrász.”

Az első Süsü-tévémegjelenése idején arról is nyilatkozott a művész, hogy miért is tartja fontosnak az ifjú nézők véleményét: „szívesen játszom a gyerekeknek, mert teljesen azonosulnak a játékkal. Ez mindig is így volt, még az én gyermekkoromban is” – nyilatkozta egy ízben Bodrogi. Sőt, üzent is azoknak, akik gyerekekkel foglalkoznak: „Mindig hagyd, hogy a gyerekek beleéljék magukat abba, amit csinálnak Sőt segítsd is őket, hogy a játékoknak legyen története, meséje!”