
Judith Smetana (Rochester Egyetem) kutatásai szerint hosszú távon a szülővel való időnkénti mérsékelt konfliktus igen gyakran szorosan összefügg fiatal sikeres beilleszkedésével – gyakran sikeresebbek a „vitatkozó” kamaszok, mint az olyanok, akik kerülik a konfliktust a felnőttekkel. (A vizsgálatok természetesen nem durva összetűzésekre vonatkoztak, inkább hétköznapi, a kamaszok hajviseletével, [törvénybe nem ütköző] szokásaival álltak kapcsolatban.) Ennek kapcsán vált ismertté Tabitha Holmes több mint ötven anyát és kamaszkorú lányát vizsgáló kutatása – amely meglepő eredményeket hozott és más, kapcsolódó kutatások is igazolták eredményeit.
A felnőttek többsége úgy ítéli meg, hogy a viták rosszat tesznek a kamaszokkal való kapcsolatuknak. Számukra ezek a helyzetek, stresszesek, zavaróak és elsősorban a tiszteletlenséget érezték a gyerekek részéről. Minél gyakoribbak voltak a veszekedések, annál intenzívebbek is és az szülők annál károsabbnak is tekintették őket. A lányok közül ezzel szemben sokan úgy vélték, hogy a viták konstruktívak voltak: többnyire úgy gondolták, hogy a veszekedés erősíti kapcsolatokat az anyjukkal. A vitában lehetőséget láttak arra, hogy a felnőttek „új arcát” lássák, amint például megfogalmazza a saját álláspontját. A kamaszlányok a gyakori, netán intenzívebb vitát nem tekintették károsnak vagy romboló hatásúnak, persze elképzelhetőnek tartottak egy olyan mértéket, amire már azt lehet mondani, hogy túl sok a konfliktus. De az a változó amelyik igazán fontosnak bizonyul ilyenkor, az elsősorban a viták megoldási módja és végkimenetele. A fiatalok ilyenkor azt várták, a vitáktól hogy a felnőttek meghallgassák őket és amikor ez észszerűen elválható, adjanak nekik is igazat, „győzhessenek” ők is. Legalább apróbb engedmények erejéig.
Egy másik kutatás szerint azok a szülők, akiknek a legkevesebbet hazudtak a gyerekeik, éppen azok voltak akik következetesen betartatták bizonyos szabályokat, de közben rugalmasak is volta,k ami segített a gyerekeknek abban, hogy elfogadják: a szabályokat a szülőfekteti le. Ha egy kamasznak alapvetően 11-re kell hazaérnie, de elmagyarázza a szülőnek, hogy aznap valamelyik kivételes dolog várható a buliban és a szülő erre való tekintettel megengedi neki, hogy egyik kimaradjon, azzal arra bátorítja hogy máskor se hazudjon és hazaérjen a megbeszéljél időre. A szótár szerint az őszinteség ellentéte a hazugság, a vitáé pedig az egyetértés. A kamaszok fejében azonban ez nem így működik: egy tizenéves számára ugyanis a hazugság ellentéte a vita. Nem árt, ha ezt az osztályteremben is figyelembe vesszük.
Forrás: Po Bronson — Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről


