
„Fiatalkorban jórészt gyalog bebarangolni Európát, teológiát és bölcsészetet tanulni, kerékpáron járni a Dunántúlt, Pesten gyári munkásként dolgozni, majd lapot szerkeszteni, könyvesboltot nyitni, aztán turistaházat vezetni, szőlőt művelni, levéltárakat, paplakokat, anyakönyveket kutatni a Bakonyban a történelmi forrásokért — milyen foglalkozáshoz, hivatáshoz, szakmához szükséges mindez?” – tette fel a kérdést egyik méltatója. Mondanunk sem kell: a szerző az írói hivatásra gondolt. Holott Tatay leghíresebb művéhez, a Kinizsi Pálhoz ezek közül csak néhányat kamatoztathatott. Például a történelmi források tanulmányozást és bölcsészvénáját.
Kevesen tudják, hogy a máig ismert és keresett ifjúsági regény először bábjátékként talált közönségre: 1954-ben mutatták be az Állami Bábszínházban. (Zenéjét András Béla szerezte, a díszleteket Varga Mátyás, a bábokat Bod László tervezte.)
Szereplőinek többsége – például Orsik néne, Titusz, Holubán – már ekkor szerepet kapott: nem véletlen, hogy alig több, mint egy évvel a bábjáték bemutatója után az ünnepi könyvhéten a regényváltozat is a polcokra került. Az író jó érzékkel ismerte fel, hogy Kinizsi alakja miért lehet izgalmas a fiatalok számára: regénybe illő pályafutása eleve alkalmassá tette erre. A vele kapcsolatos történetek (lényegében népmondák) a történelmi ismeretekkel kiegészülve izgalmas és az iskolai tanulmányok révén félig-meddig már ismerős adatok összefüggésekké szervesülhetnek az általános iskolások számára is.
Az író „biztonságos, könnyed kézzel” szőtte egybe „a megtörtént események erősen kirajzolt s a monda elmosódottan lengő szálait”. Műve ezért – amint egy kritikus megjegyezte – „tündéri, mint egy népmese s komoly, mert a történelmet állítja tanúskodni az ember nagy eszményei mellé”.
Tatay könyve korántsem életrajzi regény. „Az író, hőse pályájának legromantikusabb részét, egyszerű parasztfiúból hadvezérré való felemelkedését dolgozza fel. A mesebeli véletlen — egy vadászat — összehozza Kinizsi Pált a királlyal. A királynak megtetszik a bátor, nagy erejű molnárlegény, s Kinizsi a biztató királyi szóra enged régi sóvárgásának: vállára veszi a vándortarisznyát s elindul Mátyás táborába. Hajtja a fiúi keserűség, bosszút állni a törökön meggyilkolt édesanyjáért, s hajtja a haza sorsáért érzett aggodalom. Mátyás terveihez csak a nép ereje nyújthat biztos támaszt: a válságos időkben így talált egymásra a nép és az igazságos uralkodó. […] A nemes és nemtelen erők küzdelméből diadalmasan kerül ki az igazság: Kinizsi győzelmeiben a nyílt, férfias erény tiporja maga alá fölényesen és kérlelhetetlenül a hitvány fondorlatot. Az állhatatosság és kitartás jegyében virágzik ki két tiszta jellem, Magyari Jolánka és Kinizsi Pál között a szerelem is.”
Forrás: Funk Miklós: Tatay Sándor 75. születésnapjára


