Mi volt számodra a 2024/25-ös tanév legjobb pillanata, amit sosem felejtesz el?
Számomra a 2024/25-ös tanév legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik minden olyan helyzet, amikor mély kapcsolódás jött létre a hallgatókkal. Ezek a pillanatok nem mindig látványosak, de rendkívül meghatározóak pedagógiai szempontból – például amikor egy csoport együtt kezd gondolkodni egy probléma megoldásán.
Meggyőződésem, hogy bizalmi légkör nélkül nincs valódi tanulás. Ezért mindig azokat a pillanatokat viszem magammal, amikor érezhető volt: a hallgatók nemcsak jelen vannak, hanem megnyílnak, kérdeznek, reflektálnak – és ezáltal fejlődnek. Ezek adják számomra a legmélyebb értelmet a tanári hivatásban. A tanári munka lényege nem csupán abban rejlik, hogy hatást gyakoroljunk a hallgatókra/tanulókra, hanem abban, hogy bizalmon alapuló kapcsolatokat építsünk – mert valódi fejlődés csak ott születik, ahol megértés, figyelem és kapcsolódás van.
dr. Kattein-Pornói Rita
A valódi pedagógiai hatás csak kölcsönhatásban születik meg: abban a térben, ahol a pedagógus képes megszólítani a diákot – érzelmileg, értelmileg, emberileg. A motiváció nem külső ráhatás, hanem belső mozgósítás, amelyhez bizalom, jelenlét és nyitottság szükséges. A jó tanár nemcsak tanít, hanem kapcsolatba lép. Képes figyelni, kérdezni, és újraértelmezni saját szerepét minden találkozásban. A tanítás ekkor válik tanulássá – nemcsak a diák számára, hanem a pedagógus számára is. Ebben az élő, kölcsönös folyamatban válik élménnyé az oktatás, és értékké a nevelés.
Mit tanultál ebben a tanévben a diákjaidtól vagy önmagadról, pedagógusként?
A tanév tapasztalatai, a hallgatók visszajelzései és a közös munka során születő reflexiók folyamatosan formálják és mélyítik azokat a célokat, amelyek mentén dolgozom – az így kirajzolódó értékek pedig tovább erősítik pedagógiai hitvallásomat. A tanítás számomra nemcsak hivatás, hanem mélyen gyökerező családi örökség: ötgenerációs pedagóguscsalád tagjaként már gyermekkoromban természetes közegemmé vált az oktatás világa.
Hiszem, hogy a jó pedagógus legfőbb ismérve az érzelmi intelligencia, a nyitottság, a bizalomra épülő kapcsolat és az asszertív kommunikáció – ezek az alappillérek, amelyekre hiteles szakmai tudás épülhet. A kognitív és affektív elemek a tanításban elválaszthatatlan egységet alkotnak, mint Jin és Jang: egymást erősítve formálják a tanulási folyamatot.
Egyetemi oktatóként kiemelt célom, hogy szemináriumi munkámban a transzverzális készségek – mint a problémamegoldás, együttműködés és reflektív gondolkodás – fejlesztésére helyezzem a hangsúlyt. Emellett fontosnak tartom, hogy hallgatóim holisztikus képet kapjanak a magyar oktatási rendszer működéséről, különösen a szakképzés sajátos jellemzőiről és kihívásairól.
dr. Kattein-Pornói Rita
Törekszem arra, hogy a képzést összekapcsoljam a gyakorlati tapasztalatokkal: a partnerintézményeinkben zajló látogatások, közös munkák révén a hallgatók testközelből tapasztalhatják meg a tanári szerep komplexitását – azt, hogy a pedagógus nemcsak tanít, hanem nevel, szervez, reflektál és közösséget épít. Meggyőződésem, hogy az élményszerű tanulás és a való élethez kapcsolódó pedagógiai helyzetek teszik hitelessé a tanárképzést.
Mit viszel magaddal ebből az évből a következőre – akár egy gondolatot, módszert, élményt?
A mögöttünk álló év legmélyebb tanulsága számomra a szeretet pedagógiájának ereje – az a szemlélet, amely mély emberi jelenlétet, feltétel nélküli elfogadást és hitet jelent a másik ember fejlődésében. A tanítás legfontosabb kiindulópontja a kapcsolat: az a minőségi, bizalmon alapuló találkozás, amelyben a tanár képes valóban látni a diákot – nemcsak mint tanulót, hanem mint személyt.
Ez a pedagógia tudatosan épít az érzelmi intelligenciára, az empátiára, a figyelemre és a nyitottságra. A szeretet nem pusztán érzelem, hanem döntés: annak a vállalása, hogy minden tanítási helyzetben az emberi méltóságot, a fejlődés lehetőségét tartjuk szem előtt. A szeretet pedagógiája tehát a reziliencia forrása: abban a térben, ahol szeretet és elfogadás van, a tanuló megtanul hinni önmagában, vállalni a kockázatot, kérdezni, hibázni, és újra nekifutni. Ez az a légkör, amelyben a tanulási motiváció nem külső nyomásból, hanem belső meggyőződésből fakad.
Hogyan látod, milyen irányba halad a BME tevékenysége az eTwinning ITE program keretében? Milyen módon tud az eTwinning jelen lenni a tanárszakos hallgatók oktatásában? Milyen hatással van ez a tanárszakos hallgatók szemléletére?
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakmai tanárképzése – különösen az ITE (Initial Teacher Education) program keretében –nyitott azokra a nemzetközi és digitális pedagógiai megközelítésekre, amelyek hozzájárulnak a hallgatók szemléletformálásához és módszertani repertoárjuk bővítéséhez. Az eTwinning program ebben olyan platformot kínál, amely elősegíti az innovatív pedagógiai gondolkodást, az együttműködésen alapuló tanulási folyamatok beépülését, valamint a tanulók és tanárjelöltek interkulturális kompetenciáinak fejlődését.
Bár jelenleg a BME még nem kapcsolódott be konkrét eTwinning projektekbe, partnerintézményeink – például Tóth Éva, a Petrik és diákjai – aktív szerepvállalása révén elindult egy pozitív szemléletváltás a hallgatók körében. A közös tapasztalatmegosztás és a projektalapú pedagógia megfigyelése már önmagában is inspirálta a hallgatókat arra, hogy másként gondolkodjanak a tanulásról, és felismerjék a pedagógiai partnerségekben rejlő lehetőségeket. Az eTwinning így nemcsak egy digitális platform, hanem szemléletformáló eszköz is: segít a tanárszakos hallgatóknak megérteni, hogyan lehet a tanulókat aktív szereplőkké tenni, miként épülhet be a kooperatív, reflektív és kreatív tanulás a mindennapi tanítási gyakorlatba.
A jövőben az a cél, hogy az eTwinning ITE program szerves részévé váljon a tanárképzés gyakorlatainak – akár önálló kurzuson, akár portfóliófeladatokon keresztül –, így a hallgatóknak lehetőségük lesz arra, hogy aktívan alkalmazzák a nemzetközi pedagógiai együttműködések eszköztárát.
Az eTwinning nem csupán a módszertani eszköztár gazdagítását szolgálja, hanem szemléleti fordulatot is kezdeményez: hozzájárul ahhoz, hogy a tanárszerep aktív, alkalmazkodó és nemzetközi térben is érvényesíthető hivatásként jelenjen meg a hallgatók gondolkodásában.
Milyen élmény volt számodra a 2024-es nemzetközi eTwinning konferencián workshopot tartani, és hogyan élted meg a zsűrizést a Digitális Témahét záró eseményén a Petrikben? Milyen benyomásaid voltak a diákok munkája kapcsán?
A 2024-es nemzetközi eTwinning konferencián tartott workshop számomra különösen inspiráló és szakmailag megerősítő élményt jelentett. Külön öröm volt megtapasztalni, hogy a pedagógiai gondolatok képesek határokon átívelve is összekapcsolni szakembereket, és valódi szakmai párbeszédet elindítani. Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy bemutathattam a magyarországi jó gyakorlatokat egy ilyen sokszínű, európai közösség előtt. Különösen motiváló volt látni, hogy a résztvevők – eltérő oktatási rendszerekből érkezve – nyitottan fogadták a közös gondolkodást, és aktívan keresték az együttműködés lehetőségeit. A workshop során megerősödött bennem az a hit, hogy a pedagógiai szemléletformálásnak valóban van nemzetközi ereje, és a tudásmegosztás, illetve az együtt gondolkodás képes új távlatokat nyitni a tanárképzésben.
A „Zero Waste Fashion – Digitális Témahét” számomra egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a projektalapú tanulás milyen sokrétű fejlesztési lehetőséget kínál. A program során a BMSZC Petrik Lajos Technikum és a Kispesti Deák Gimnázium diákjai fenntartható divatcégeket hoztak létre, saját termékportfólióval és weboldallal. A zárónapon az általuk készített természetes alapanyagú kozmetikumokat, újrahasznosított ékszereket és kiegészítőket mutatták be, majd egy jótékonysági aukción értékesítették azokat, amivel egy társadalmi vállalkozást támogattak.
Számomra ez a projekt azért is kiemelkedő, mert hitelesen kapcsolta össze a tanulást a való élet kihívásaival. A külső partnerek – vállalkozók, dizájnerek, IT-szakemberek – bevonása tovább mélyítette a tanulók élményeit, miközben olyan kulcskompetenciákat fejlesztettek, mint a problémamegoldás, az együttműködés vagy az önállóság.
A zsűrizési tapasztalat megerősített abban, hogy a jövő pedagógusait nem elég módszertanilag felkészíteni. Olyan szemléletet kell kialakítanunk bennük, ahol a projektpedagógia természetes része a mindennapi tanításnak. Hiszek abban, hogy csak így válhat az iskola élményszerű, készségfejlesztő, és valóban a 21. század kihívásaira reagáló térré.
Összességében elmondható, hogy a tanárképzés kulcsszerepe napjainkban messze túlmutat a pusztán szakmai ismeretek átadásán. A pedagógusképzésnek olyan reziliens, reflektív és kreatív személyiségek formálására kell törekednie, akik képesek eligazodni a 21. század komplex, gyorsan változó társadalmi és oktatási kihívásai között – és tanítványaikat is felkészítik erre. A pedagógusok nem csupán tudásközvetítők, hanem példaképek, akik viselkedésükkel, attitűdjükkel és módszertani választásaikkal formálják a jövő társadalmát.
E feladathoz korszerű pedagógiai eszközök és szemléletmódok társulnak. A projektpedagógia lehetőséget ad arra, hogy a tanulók együttműködésen, problémamegoldáson és aktív részvételen keresztül sajátítsák el a tanulás tanulását. A portfóliókészítés reflektív tanulási folyamatokat generál, amelyek elősegítik az önismeret, az önértékelés és az élethosszig tartó tanulás iránti elköteleződés kialakulását. Az eTwinning program pedig nemcsak digitális kompetenciákat fejleszt, hanem a nemzetközi együttműködésen keresztül erősíti a kulturális érzékenységet és a nyitottságot is.
A 21. századi tanárképzés tehát a pedagógiai tartalmak és módszerek folyamatos megújítását igényli – hogy a jövő pedagógusai ne csupán alkalmazkodni tudjanak a változáshoz, hanem aktív alakítóivá váljanak annak.
A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő, a megjelent részek ezen a linken érhetőek el.
