Kezdőlap heti kitekintő

    Sok ezer apró döntés formálja a jövőt – környezeti nevelés a Klímanócskákkal

    A fenntarthatóság és a klímaváltozás ma már nem csupán környezetvédelmi kérdés, hanem a nevelés egyik legfontosabb feladata is. De hogyan lehet olyan összetett témákról beszélgetni a legkisebbekkel, mint a klímavédelem, a felelős fogyasztás vagy a természeti értékek megóvása úgy, hogy az ne szorongást, hanem cselekvési kedvet ébresszen bennük? Bozókiné Szabó Ildikó mesterpedagógussal, a Klímanócskák Program megálmodójával arról beszélgetünk, miért vált napjainkra még sürgetőbbé a környezeti nevelés, hogyan formálhatják a gyerekek a családok szemléletét, és miért éppen az óvodáskor az a korszak, amikor a jövő legfontosabb döntései valójában elkezdődnek. A program játékos, élményalapú módszerekkel a gyermekeken keresztül a családokat is megszólítja, és a fenntarthatóságot a mindennapi élet természetes részévé teszi.

    A Klímanócskák Program több mint egy évtizede segíti a legkisebbek környezeti szemléletformálását. Mit látsz, mi változott ez idő alatt: ma miért aktuálisabb ez a küldetés, mint valaha?

    Amikor több mint tíz éve elindítottuk a Klímanócskákat, már akkor is fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek természetes kapcsolatot alakítsanak ki a környezetükkel. Azóta azonban a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a fenntarthatósági kihívások a mindennapjaink részévé váltak. Ma már nem egy távoli problémáról beszélünk, hanem olyan jelenségekről, amelyeket a

    Bozókiné Szabó Ildikó

    gyerekek is megtapasztalnak: hosszabb hőhullámok, szélsőséges időjárás vagy éppen a természet változásai.

    Éppen ezért még fontosabbá vált, hogy ne félelmet adjunk át nekik, hanem kapaszkodókat. Az óvodáskor az a különleges időszak, amikor az alapvető szokások, értékek és attitűdök formálódnak. Ha ilyenkor megtapasztalják, hogy vigyázni a természetre öröm, együttműködés és közös felelősség, akkor ez később természetes részévé válik az életüknek. A Klímanócskák küldetése ma már nemcsak a környezetvédelemről szól, hanem arról is, hogy reményt, cselekvőképességet és jövőbe vetett bizalmat adjunk a következő generációnak.

    Egyre gyakrabban halljuk, hogy a klímaváltozásról már óvodás korban is beszélni kell. Hol húzódik az egyensúly a hiteles tájékoztatás és a gyerekek biztonságérzetének megőrzése között?

    Az egyensúly kulcsa az életkori sajátosságok tiszteletben tartása. Az óvodásoknak nincs szükségük riasztó adatokra vagy világméretű problémák részletes bemutatására. Nekik arra van szükségük, hogy megértsék: a természet érték, amelyről gondoskodhatunk, és hogy az ő apró tetteiknek is van jelentőségük.

    Mindig abból indulunk ki, amit a gyerekek a saját környezetükben megtapasztalnak. Miért fontos a víz? Miért ültetünk virágot a beporzóknak? Miért gyűjtjük szelektíven a hulladékot? Ezek kézzelfogható élmények, amelyek sikerélményt adnak. A hangsúly nem a problémákon, hanem a megoldásokon van. Így a gyerekek nem szorongani kezdenek, hanem azt élik meg, hogy ők is részei lehetnek a pozitív változásnak.

    Kép: Klímanócskák Facebook oldal

    Sokan úgy gondolják, hogy a fenntarthatóság elsősorban tantárgy vagy projekthét kérdése – és esetleg csak a természettudományos pedagógusok feladata. Te viszont egy komplex pedagógiai programot építettél rá. Mitől válik a környezeti nevelés valóban a mindennapok részévé?

    A fenntarthatóság nem egy külön foglalkozás vagy egy évente egyszer megrendezett témahét. Sokkal inkább egy szemlélet, amely átszövi az egész óvodai életet. Megjelenik a mesékben, a játékokban, a kézműves tevékenységekben, a mozgásban, az ünnepekben és a mindennapi szokásokban is.

    A Klímanócskák Program éppen ezért komplex: nem plusz feladatokat ad a pedagógusoknak, hanem segít új nézőpontból tekinteni a már meglévő tevékenységekre. Egy közös séta, egy falevél megfigyelése vagy a tízórai utáni hulladék szelektálása ugyanúgy a környezeti nevelés része lehet. Akkor válik valóban hatékonnyá, amikor nem külön programként jelenik meg, hanem természetes életformává válik az óvodai közösségben.

    A Klímanócskák egyik különlegessége, hogy nemcsak a gyerekeket, hanem a családokat is megszólítja. Van olyan történeted, amikor egy kisgyermek lett a változás motorja otthon?

    Nagyon sok ilyen történetet hallunk, és ezek mindig megerősítenek bennünket abban, hogy érdemes ezt a munkát végezni. Az egyik kedves emlékem egy kisfiúhoz kapcsolódik, aki az óvodában megtanulta, hogyan kell szelektíven gyűjteni a hulladékot. Néhány hét múlva az édesanyja mesélte mosolyogva, hogy otthon már ő „ellenőrizte” a családot, és addig nem nyugodott, amíg külön nem gyűjtötték a papírt és a műanyagot.

    Egy másik család arról számolt be, hogy a gyermek kérésére közösen kezdtek madáretetőt készíteni, később pedig kis veteményeskertet alakítottak ki az udvaron. Ezek apró lépéseknek tűnnek, mégis azt mutatják, hogy a gyerekek lelkesedése rendkívül erős hatással lehet a felnőttekre is. Sokszor valóban ők indítják el a változást a családban.

    Kép: Klímanócskák Facebook oldal

    A pedagógusok ma rengeteg elvárással szembesülnek. Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének többet tenni a környezeti nevelésért, de úgy érzik, nincs rá elég idejük vagy eszközük?

    Azt szoktam mondani, hogy nem kell egyszerre mindent megváltoztatni. A fenntarthatóság nem attól lesz hiteles, hogy óriási projekteket szervezünk, hanem attól, hogy nap mint nap következetesen jelen van a gyerekek életében.

    Érdemes a kis lépésekkel kezdeni: egy komposztáló kialakításával, egy természetjáró sétával, a víztakarékosság tudatosításával vagy azzal, hogy több természetes anyagot használunk a játékok és alkotások során. A gyerekeknek nem tökéletes példákra van szükségük, hanem olyan felnőttekre, akik maguk is tanulnak, kíváncsiak és nyitottak. Minden apró változás számít, és ezekből épül fel egy fenntarthatóbb szemlélet.

    Kép: Klímanócskák Facebook oldal

    Ha előretekintesz tíz évvel, milyen lenne számodra az a generáció, amely a Klímanócskák szemléletében nőtt fel? Milyen értékeket, szokásokat vagy gondolkodásmódot vinnének tovább a felnőtt életükbe?

    Azt szeretném, ha olyan fiatalok lennének, akik számára természetes a felelősségvállalás – nemcsak a környezetükért, hanem egymásért is. Akik tudják, hogy a fenntarthatóság nem lemondás, hanem tudatos döntések sorozata. Akik értékelik a természetet, képesek együttműködni, és hisznek abban, hogy a saját cselekedeteiknek is van jelentősége.

    Ha tíz év múlva egy Klímanócskák-programban nevelkedett fiatal úgy dönt, hogy nem szemetel, figyel a vízre, támogatja a helyi közösségeket, felelősen fogyaszt, vagy egyszerűen csak továbbadja ezt a szemléletet a saját családjának, akkor már elértük a célunkat. Hiszem, hogy a jövőt nem egyetlen nagy megoldás fogja megváltoztatni, hanem sok ezer olyan ember, aki nap mint nap tudatosan és felelősen dönt. Ha ehhez a Klímanócskák Program hozzájárulhat, akkor valóban maradandó értéket teremtettünk.

    Kép: Klímanócskák Facebook oldal

    A Klímanócskák programról további információ:

    Az interjút készítette, a cikket tördelte Tóth Éva főszerkesztő.