A Klímanócskák Program több mint egy évtizede segíti a legkisebbek környezeti szemléletformálását. Mit látsz, mi változott ez idő alatt: ma miért aktuálisabb ez a küldetés, mint valaha?
Amikor több mint tíz éve elindítottuk a Klímanócskákat, már akkor is fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek természetes kapcsolatot alakítsanak ki a környezetükkel. Azóta azonban a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a fenntarthatósági kihívások a mindennapjaink részévé váltak. Ma már nem egy távoli problémáról beszélünk, hanem olyan jelenségekről, amelyeket a

gyerekek is megtapasztalnak: hosszabb hőhullámok, szélsőséges időjárás vagy éppen a természet változásai.
Éppen ezért még fontosabbá vált, hogy ne félelmet adjunk át nekik, hanem kapaszkodókat. Az óvodáskor az a különleges időszak, amikor az alapvető szokások, értékek és attitűdök formálódnak. Ha ilyenkor megtapasztalják, hogy vigyázni a természetre öröm, együttműködés és közös felelősség, akkor ez később természetes részévé válik az életüknek. A Klímanócskák küldetése ma már nemcsak a környezetvédelemről szól, hanem arról is, hogy reményt, cselekvőképességet és jövőbe vetett bizalmat adjunk a következő generációnak.
Egyre gyakrabban halljuk, hogy a klímaváltozásról már óvodás korban is beszélni kell. Hol húzódik az egyensúly a hiteles tájékoztatás és a gyerekek biztonságérzetének megőrzése között?
Az egyensúly kulcsa az életkori sajátosságok tiszteletben tartása. Az óvodásoknak nincs szükségük riasztó adatokra vagy világméretű problémák részletes bemutatására. Nekik arra van szükségük, hogy megértsék: a természet érték, amelyről gondoskodhatunk, és hogy az ő apró tetteiknek is van jelentőségük.
Mindig abból indulunk ki, amit a gyerekek a saját környezetükben megtapasztalnak. Miért fontos a víz? Miért ültetünk virágot a beporzóknak? Miért gyűjtjük szelektíven a hulladékot? Ezek kézzelfogható élmények, amelyek sikerélményt adnak. A hangsúly nem a problémákon, hanem a megoldásokon van. Így a gyerekek nem szorongani kezdenek, hanem azt élik meg, hogy ők is részei lehetnek a pozitív változásnak.

Sokan úgy gondolják, hogy a fenntarthatóság elsősorban tantárgy vagy projekthét kérdése – és esetleg csak a természettudományos pedagógusok feladata. Te viszont egy komplex pedagógiai programot építettél rá. Mitől válik a környezeti nevelés valóban a mindennapok részévé?
A fenntarthatóság nem egy külön foglalkozás vagy egy évente egyszer megrendezett témahét. Sokkal inkább egy szemlélet, amely átszövi az egész óvodai életet. Megjelenik a mesékben, a játékokban, a kézműves tevékenységekben, a mozgásban, az ünnepekben és a mindennapi szokásokban is.
A Klímanócskák Program éppen ezért komplex: nem plusz feladatokat ad a pedagógusoknak, hanem segít új nézőpontból tekinteni a már meglévő tevékenységekre. Egy közös séta, egy falevél megfigyelése vagy a tízórai utáni hulladék szelektálása ugyanúgy a környezeti nevelés része lehet. Akkor válik valóban hatékonnyá, amikor nem külön programként jelenik meg, hanem természetes életformává válik az óvodai közösségben.
A Klímanócskák egyik különlegessége, hogy nemcsak a gyerekeket, hanem a családokat is megszólítja. Van olyan történeted, amikor egy kisgyermek lett a változás motorja otthon?
Nagyon sok ilyen történetet hallunk, és ezek mindig megerősítenek bennünket abban, hogy érdemes ezt a munkát végezni. Az egyik kedves emlékem egy kisfiúhoz kapcsolódik, aki az óvodában megtanulta, hogyan kell szelektíven gyűjteni a hulladékot. Néhány hét múlva az édesanyja mesélte mosolyogva, hogy otthon már ő „ellenőrizte” a családot, és addig nem nyugodott, amíg külön nem gyűjtötték a papírt és a műanyagot.
Egy másik család arról számolt be, hogy a gyermek kérésére közösen kezdtek madáretetőt készíteni, később pedig kis veteményeskertet alakítottak ki az udvaron. Ezek apró lépéseknek tűnnek, mégis azt mutatják, hogy a gyerekek lelkesedése rendkívül erős hatással lehet a felnőttekre is. Sokszor valóban ők indítják el a változást a családban.

A pedagógusok ma rengeteg elvárással szembesülnek. Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének többet tenni a környezeti nevelésért, de úgy érzik, nincs rá elég idejük vagy eszközük?
Azt szoktam mondani, hogy nem kell egyszerre mindent megváltoztatni. A fenntarthatóság nem attól lesz hiteles, hogy óriási projekteket szervezünk, hanem attól, hogy nap mint nap következetesen jelen van a gyerekek életében.
Érdemes a kis lépésekkel kezdeni: egy komposztáló kialakításával, egy természetjáró sétával, a víztakarékosság tudatosításával vagy azzal, hogy több természetes anyagot használunk a játékok és alkotások során. A gyerekeknek nem tökéletes példákra van szükségük, hanem olyan felnőttekre, akik maguk is tanulnak, kíváncsiak és nyitottak. Minden apró változás számít, és ezekből épül fel egy fenntarthatóbb szemlélet.

Ha előretekintesz tíz évvel, milyen lenne számodra az a generáció, amely a Klímanócskák szemléletében nőtt fel? Milyen értékeket, szokásokat vagy gondolkodásmódot vinnének tovább a felnőtt életükbe?
Azt szeretném, ha olyan fiatalok lennének, akik számára természetes a felelősségvállalás – nemcsak a környezetükért, hanem egymásért is. Akik tudják, hogy a fenntarthatóság nem lemondás, hanem tudatos döntések sorozata. Akik értékelik a természetet, képesek együttműködni, és hisznek abban, hogy a saját cselekedeteiknek is van jelentősége.
Ha tíz év múlva egy Klímanócskák-programban nevelkedett fiatal úgy dönt, hogy nem szemetel, figyel a vízre, támogatja a helyi közösségeket, felelősen fogyaszt, vagy egyszerűen csak továbbadja ezt a szemléletet a saját családjának, akkor már elértük a célunkat. Hiszem, hogy a jövőt nem egyetlen nagy megoldás fogja megváltoztatni, hanem sok ezer olyan ember, aki nap mint nap tudatosan és felelősen dönt. Ha ehhez a Klímanócskák Program hozzájárulhat, akkor valóban maradandó értéket teremtettünk.

A Klímanócskák programról további információ:
Az interjút készítette, a cikket tördelte Tóth Éva főszerkesztő.


