Az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete harmadik alkalommal adja át Varga Gábor születésnapján, november 20-án, a Varga Gábor-díjat, amelyet szülők ajánlása alapján olyan pedagógusok (vagy nevelést, oktatás segítő szakemberek) kaphatják, akik hosszú évek alatt bebizonyították, nem csak kiváló, inspiráló pedagógusok, de fontos számukra a szülőkkel, a családdal való együttműködés is.
2015-ben a kuratórium döntése alapján a díjat Zeibig Tamás, Tamás bácsi nyugdíjas tanító kapta, aki több mint 25 éven át dolgozott a Lórántffy Zsuzsanna Általános Iskolában, majd annak jogutódjában a Fillér utcai Általános Iskolában. A díjra számos diákja, azok szülei, sőt kollégák is ajánlották.
Egy tanítványa így ír róla: „Biztonságban éreztem magam. A belőle áradó nyugalom, kedvesség átragad a környezetére. Nem csak a diákjaira. Remek kapcsolatot ápolt a szülőkkel, nekem még a nagymamámmal is. Tudott rólunk mindent, érdekeltük őt. Ismert mindenkit és őt is ismerte mindenki. Rengeteget köszönhetünk neki. Kiegyensúlyozottsága, elkötelezettsége biztos pont volt az életünkben.”
Van olyan egykori kisdiák, aki később, talán épp az ő inspirációjára, maga is tanítóvá vált, Tamás bácsinál volt szakmai gyakorlaton. Emlékezete szerint szakmai szemmel éppúgy lenyűgözte, amit látott, és abban reménykedett, maga is hasonlóvá válhat példaképéhez. Mások Tamás bácsit etalonként tartják számon, ma már saját gyermekeik tanítóit mérik hozzá.
Rákospalotán született 1948-ban egy fuvaros ötödik gyerekeként. Egy szobakonyhás, fürdőszoba nélküli kis lakásban nőtt föl nagy szegénységben. Egész kis gyerekkorától kezdve szeretett iskolásat játszani babákkal, volt egy kis fából készült osztályterme. Az érettségi után munkába kellett állnia, mert szülei nem tudták tovább eltartani, így a vendéglátásban helyezkedett el. A Béke Szállóban éjszakai konyhai munka közben cukrásznak tanult. A mai napig fantasztikus süteményeket és tortákat süt, de nem ez volt az álma.
Már családos emberként két kisgyerek mellett 35 évesen iratkozott be Sárospatakra a Tanítóképző Főiskolára amit levelezőn végzett el miközben az Utasellátónál dolgozott. Utána a Lórántffy Zsuzsanna Általános Iskolában kapott alsó tagozatos tanítói állást 1983-ban, majd annak jogutódjában, a Fillér utcai általános iskolában dolgozott és onnan is ment nyugdíjba 2009-ben. Közben sok más iskolába hívták tanítani, magániskolákba is többszörös fizetésért, de nem tudta otthagyni a Fillért, a kollégákat, a diákjait.
Emlékszem egyszer úgy 42 éves korában behívták tartalékos katonának, az egész iskola összefogott és a tanítványai kérvényt írtak, hogy ne vigyék be. Minden gyereket egyforma jóindulattal kezelt, a demokratikus értékeket szívből és magától értetődően plántálta diákjaiba.
A volt tanítványokon és saját gyerekein kívül öt unokája rajong érte.
A Varga Gábor-díj kuratóriuma (Gyulai Tamásné, Szegvári Katalin és Vargáné Fellner Magdolna) ebben az évben munkássága és a számos ajánlás alapján neki ítélte a díjat.
