A SZiA, azaz a Budapest Belvárosában működő, nagy múltú Eötvös József Gimnázium szabadidős ajánlója azért jött létre, hogy segítse a diákok tanórán kívüli programjainak kitalálását, megtervezését, megszervezését és lebonyolítását. Az ajánló házigazdája, szerkesztője az iskola mindenkori szabadidő-szervező tanára, aktuálisan Szeredás Lőrinc.
Mióta tanít az Eötvösben, illetve mióta foglalkozik ezzel a tevékenységgel is?
A 2010/2011-es tanév a tizenhatodik, amit az Eötvös József Gimnáziumban töltök magyar-orosz szakos tanárként, bár oroszt nem kezdettől fogva tanítok. Az első öt évben a diákklub patronáló tanára voltam; a másodikban kapcsolódtam be a hat évfolyamos gimnáziumi tagozat nulladikos táboroztatásának munkájába, és az idei nyár lesz a hatodik, amikor a tábor vezetése is az én gondjaimra van bízva. Első szabadidő-szervezői feladataim (2004-ben) a nulltáborhoz kötődtek: a hetedikes és nyolcadikos évfolyam (volt táborozóink, kisgimnazisták) számára rendeztünk a táborok ifivezetőivel havi egy programot: klubdélutánt, kirándulást, vetélkedőt stb. Negyedik éve órakedvezményt is kapok a szabadidő-szervezésre, de azóta mind a hat évfolyam tanórán kívüli programjaira kiterjed a feladatköröm, és én vagyok a szervezője az iskola néhány ünnepi rendezvényének (pl. a szalagavató bálnak) is. Azzal, hogy az iskola fenntartója, a Fővárosi Önkormányzat a 2011/2012-es tanévtől elvonja szinte az összes adható órakedvezményt az Eötvös Gimnáziumtól, szabadidő-szervezői munkámnak (és vele jó eséllyel a SZiA-nak is) hirtelen, méltatlan és értelmetlen vége szakad.
Mennyire egyedülálló az iskolák tekintetében az Eötvös József Gimnázium szabadidős ajánlója, amely valóban nagyon változatos – „belső” és „külső” – programlehetőségeket kínál a diákoknak és a pedagógusoknak?
Tudtommal a szabadidő-szervező tanár munkaköri leírása más és más a különböző iskolákban: az enyémnek kiemelt pontja a programok meghirdetése, ismerős pályatársak viszont ilyesmivel nem foglalkoznak, helyette vetélkedőket, farsangi jelmezbálokat, kirándulásokat, akadályversenyeket rendeznek. Nemigen tudom, hogy hány iskolának lehet hasonló internetes ajánlója: néhány hónapja egy véletlen folytán bukkantam rá a Károlyi Mihály Gimnázium sok mindenben a SZiA-hoz hasonló oldalára a http://karolyiactividades.blogspot.com/ címen.
Milyen céllal jött létre a SZiA?
A korábbi években akár iskolai, akár iskolán kívüli szabadidős programot igyekeztünk meghirdetni, a hagyományos módszerek (plakátok az iskola folyosóin, az osztályfőnökökön vagy szaktanárokon keresztül a diákok személyes megszólítása, buzdítása, szervezése) egyre kevésbé bizonyultak hatékonynak. Két évig próbálkoztam elektronikus körlevelekkel és megosztott webes dokumentumokkal, de ezek sem mindig értek célba, és még mindig ésszerűtlenül sok munka volt velük. E tanév elején vágtam bele a Google webhelyek szolgáltatását felhasználó internetes programajánlóba. Ennek előnye, hogy nemcsak a diákokhoz és a tanárokhoz tudja eljuttatni az információkat, hanem az érdeklődő szülőkhöz is.
A SZiA felületén külön menüpontban szerepelnek az Eötvössel partneri kapcsolatban álló intézmények – a Művészetek Palotája, a Merlin Színház, a Magyar Állami Operaház. Miért pont ezekkel és milyen előnyökkel szerződtek?
Mindhárom partnerintézmény maga keresett meg bennünket, úgyhogy a kérdés inkább az lehetne, hogy miért pont minket kerestek meg. Azt hiszem, az Eötvös az a fajta jó nevű gimnázium, amelyik többek között annak köszönheti jó nevét, hogy a tanórán kívüli tevékenységekre is nagy hangsúlyt fektet, és a kultúrát nem csak tantárgyak, tanórák és tananyagok formájában igyekszik közvetíteni a diákjai felé. A három intézménnyel három egészen különböző formájú és tartalmú együttműködésünk van, formális szerződést (egyelőre legalábbis) csak a Művészetek Palotájával kötöttünk. Mindhárom intézmény fontosnak tartja a közönségnevelést, a mai fiataloknak mint a jövő színházba, hangversenyre és operába járó felnőttjeinek megszólítását, megnyerését. Mindhárom intézménytől rendszeresen kapjuk a hírleveleket, és ezekben több-kevesebb, a partneriskoláknak kínált kedvezményes lehetőség is szerepelni szokott: alacsonyabb jegy- vagy bérletár, last minute jegyvásárlási lehetőség, egy-egy előadást feldolgozó beszélgetésen való ingyenes részvétel, házhoz hívható produkciók kiajánlása stb. Ha az iskolai szabadidő-szervezés kiléphetne a gyerekcipőből (úgy értem: ha megérhetné, hogy kiléphet), bizonyára hamarosan eljutnánk odáig, hogy a gimnázium ajánl partneri együttműködést kulturális intézményeknek, hiszen az iskola, illetve diákjai igényeit ez a forma direktebb módon tudná kiszolgálni.
A szabadidős programokon kívül milyen egyéb lehetőségeket kínál a SZiA?
A szoros értelemben vett programajánlón kívül felhívja a figyelmet például a gimnazista korosztály számára kiírt érdekesebb pályázatokra (a pályaműveket persze szabadidejükben készítik el a diákok, és egy versíró pályázaton nyilván az a diák indul el, aki a pályázattól függetlenül is foglalkozik versírással szabadidejében). De a tanároknak is segítséget nyújt osztályaik szabadidejének megszervezésében azzal, hogy kirándulásokhoz, táborokhoz ajánl helyszíneket, majd pedig a diákok tudomására hozza, hogy pl. milyen nyári külföldi utakat szerveznek az iskola tanárai, és hogy ezekhez milyen feltételekkel lehet csatlakozni.
Kik használják inkább a SZiA-t, a tanárok vagy a diákok, esetleg a szülők?
Első éve működik a SZiA, gyakorlatilag próbaüzemen van még. A visszajelzés, hogy ki mire használja, kevés is, esetleges is. A cél mindenesetre az, hogy az iskolai oktató-nevelő munka (és ezen belül: a szabadidő-szervezés) mindhárom érintett csoportja használhassa – és akkor lesz majd igazán hatékony, ha mindhárom csoport rendszeresen, intenzíven használni fogja. Fontos lenne, hogy a diákok maguk is megtalálják az ajánlóban az őket érdeklő programokat, sőt, éppen az ajánlat keltse fel az érdeklődésüket olyan programok iránt, amelyekről egyébként nem is hallottak volna. Szintén fontos, hogy a tanárok kiválaszthassanak olyan programokat, amikre elvihetik az osztályukat, csoportjukat, de az is jó, ha csak felhívják a diákok figyelmét valamelyik eseményre, amiről ajánló szerepel a SZiA-n. Újabb célját szolgálja hasznosan a programajánló, ha a szülők számára is tanácsot ad, milyen programokat ajánlhatnak jó szívvel a gyerekeiknek, és arról is értesíti őket, hogy délutánonként milyen rendezvények vannak az iskolában, ahová a gyerekeik járnak. Az igazán szép az lenne, ha a SZiA-nak köszönhetően párbeszédek alakulnának ki a szabadidő hasznos és színvonalas eltöltésének lehetőségeiről diákok, szülők és tanárok között.
A felhasználók élnek az interaktivitás lehetőségével?
Nem nagyon tudom, és nem is nagyon van módom rá, hogy tudjam. A SZiA interaktív volta elsősorban azt jelenti, hogy a programajánlatokra kategóriánként fel lehet iratkozni, és aki ezt megtette, az adott kategória (pl. Külső programok/Színház/Drámai színházi előadások) minden hirdetését megkapja e-mailben, amint a bejegyzés felkerül az oldalra. Az efféle feliratkozásokról azonban nem kapok visszajelzést. Az interaktivitás másik összetevője, hogy az ajánlott programokat véleményezni, azaz a bejegyzéseket kommentelni lehet. Nem találkoztam még ilyen kommentekkel, a két-három véleménynyilvánítás, ami tudomásom szerint fent van az oldalon, mind tőlem származik (pl. megnéztem az egyik mozifilmet, ami az ajánlóban szerepel, és megírtam, mit lehet tőle várni, és mire ne számítson, aki jegyet vesz rá). Egy volt diákom tanácsára viszont készítettem a SZiA-hoz egy facebookos kísérőoldalt, ami lehetővé teszi egyfelől azt, hogy a programajánló felhasználói kinyilváníthassák tetszésüket (lájkolhassák a SZiA-t), másfelől azt, hogy az aktuális SZiA-hírekről facebookos üzeneteket küldjek azoknak, akik lájkolják az oldalt, harmadrészt akár azt is (ez az, amire még nem volt példa), hogy a lájkolók üzenjenek nekem és a többi lájkolónak. A SZiA-t jelenleg 227 ember kedveli. Ezek között vannak Eötvös-diákok, szülők, tanárok és volt diákjaink is, de (nagy örömömre) egy-két, az Eötvöshöz egyáltalán nem kapcsolódó ember is.
TV
A cikk a Modern Iskola magazin 2011/2. lapszámában jelent meg.
