A Nyelv és Tudomány módszertani sorozatának újabb darabjában szépirodalmi műveknek a drámapedagógia eszközeival történő feldolgozására ad gondolatébresztő, a tanítási gyakorlatban megvalósítható ötleteket. (Részlet Somfai Barbara írásából)
A dráma befelé figyelést, aktív, erős jelenlétet igényel. A passzív figyelmet igénylő képi világban, ahol a mai gyerekek idejük nagy részét töltik (filmnézéssel, klipnézéssel), ez a fajta képesség nem fejlődik, pedig a szövegértés és az értő olvasás is valami ilyesmit igényel. Aki tehát drámán nevelkedik, ezt a fajta figyelmet is edzi, valamint az olvasott műveken, kötelező olvasmányokon túl élményeket kap, ezáltal pedig csökken a tanulók szépirodalommal szembeni gyanakvása és távolságtartása.
Pletyka, állókép, belső hang
Az az irodalomtanár, aki bővíteni akarja módszertani repertoárját a drámapedagógia eszköztárával, alkalmazhat egyszerűbb játékokat. Ezeket különösebb drámás képzés nélkül is kipróbálhatja az óráin. Egy dráma kapcsán például megszólaltathatók a szereplők ki nem mondott gondolatai a belső hangok nevű technikával.
Például Shakespeare Romeo és Júliájában Júlia és a Dajka a Párissal való esküvő bejelentése és a szülőkkel való heves vita utáni párbeszédében egyértelműen színlelnek: nem azt mondják, amit gondolnak. A tanulók a belső hangok játék segítségével megkereshetik a ki nem mondott, „igazi” mondatokat. Egy másik játékban, az állóképekben például megjeleníthetik Akhilleusz pajzsának részleteit Homérosz Íliásza alapján, vagy akár Molière Tartuffe-jének egyes jeleneteit. A pletykajátékban pedig hallhatóvá válhat a falubeli lányok véleménye Dalos Eszti esetéről Arany János Tengeri hántás című balladájának feldolgozásánál.
Miről hallgatnak a Barbárok?
Drámával el lehet tölteni egy egész, sőt akár egy dupla irodalomórát is. A drámapedagógia segítségével feldolgozhatók drámai művek, de epikus, sőt lírai művek kapcsán is kereshetik a tanulók saját értelmezéseiket ilyen eszközökkel. A fentebb említett dramatikus játékok alkalmazására bármelyik irodalomtanár vállalkozhat, egy teljes drámaóra átgondolt felépítése és vezetése azonban szakértelmet igényel, amit akkreditált vagy másoddiplomás képzéseken sajátíthatnak el az érdeklődők.
Drámaórát tartani sokak szerint csak a 7–12 éves korú gyerekeknél érdemes, akik még életkori sajátosságaiknál fogva játékosak. Valójában azonban a 12–18 évesek sem „nőnek ki” ebből: ha fokozatosan vezetjük be őket a játékokba, szívesen vesz részt ez a korosztály is.
Az írás teljes szövege a Nyelv és Tudomány online oldalán olvasható: http://www.nyest.hu/hirek/dramapedagogia-az-irodalomtanitas-szolgalataban
