Milyen a jó tanár?
Avagy: Történetek a szeretetteljes, siker- és értékcentrikus, tehetségfejlesztő iskoláról
A jó tanár egész életen át ható példát ad, egy olyan új világot nyit meg emberségben és tudásban, amelyet a diák soha el nem felejt. De milyen is a jó tanár? Ezt próbálom meg körbejárni ebben az írásomban.
A jó tanár már elfogadta saját magát. Személyes, egész életével tanít és nevel. A jó tanár nem elzártan él a tanítványaitól, élete egy nyitott könyv. A jó tanár szemléletet ad, az ismeretek összefüggéseit, az ismerethálózat felépítését mutatja meg. A jó tanár koherens, integráns és hiteles értékmintát jelent.
A jó tanár nyitott és a diákkal együtt tanul. Érzéke van a különlegesre, mindenben a jót, a pozitívat, az értéket keresi. A jó tanár legalább ötször annyit dicsér, mint amennyit szid. Kifogyhatatlan annak a szeretethálózatnak az építésében, amely a diákjainak nyit új és új utakat. A jó tanár egyszerre az állandóság és a változás egysége. E kettősség egyidejű betöltésével válik olyan kulturálisan domináns személyiséggé, aki formálja a köré szerveződők közösségét. E tulajdonságokat mutatja be az írásom végén Elizabeth Silance Ballard és Max Lucado három nagyon szép meséje.
Ennek az írásnak háromszoros aktualitása van. Az egyik az Apáczai Kiadó 20. évfordulóján tartott konferencia, ahol 3300 tanárnak beszélhettem arról, hogy milyen a jó tanár, és ahol elmondtam egy mesét is, amelyet nagyon sokan kértek, hogy tegyek közzé. A másik a január legvégén közzétett munkánk az oktatás legfontosabb kérdéseiről, amelyiknek az egyik legfontosabb következtetése az, hogy a jó oktatás kulcsa a jó tanár. A harmadik és legfontosabb pedig az, hogy a jó tanár a legtöbb ember egész életpályájának egy meghatározó eleme. A jó tanár egész életen át ható példát ad, egy olyan új világot nyit meg emberségben és tudásban, amelyet a diák soha el nem felejt. De milyen is a jó tanár? Ezt próbálom meg körbejárni ebben az írásomban.
A jó tanár már elfogadta saját magát. A jó tanár ismeri, és elfogadja a hibáit és korlátait. Emiatt alázatos. Nem fedezi fel, és nem gyűlöli a saját hibáit a tanítványaiban. Tudja, hogy mi a tehetségnek az a szintje, ahol az ő szakmai tudása véget ér, ahol másnak kell átadnia a kiválóságot. Bízik magában, hogy azokra az emberi tartalmakra, amelyeket ő hordoz, a diákjainak akkor is szüksége lesz, amikor már a tanár a saját tanítványának egy szavát sem érti, ha a szakmára terelődik a szó. A jó tanár tudja, hogy mi ér, és emiatt hiteles.
Meggyőződésem, hogy a jó tanárnak a saját magát elfogadni képes alapállása a legfontosabb. Ha úgy igazán belegondolunk, ne higgyük azt, hogy ez egyszerű lenne. Hosszú évtizedek munkája kell ehhez. Én először 32 évesen tudtam elfogadni magam. És ma sem állíthatom, hogy az út végén járnék, hiszen minden saját magammal eltöltött évnek olyan új és új hozadéka van, amelynek elfogadása bizony nem kevés feladat. A saját maga elfogadására való nyitottság és képesség vizsgálata egy ideális oktatási rendszerben a tanári pályaalkalmassági vizsga igen lényeges eleme kellene, hogy legyen. (Nota bene: így kellene megvizsgálni az alkalmasságot a politikusi, illetve a más emberekkel felelősen foglalkozó pályák bármelyikén.)
A jó tanár személyes. A jó tanár egész életével tanít és nevel. A jó tanár nem elzártan él a tanítványaitól. Az igazán jó tanár élete egy nyitott könyv. Nyitottsága a saját maga elfogadásán alapul. A jó tanár egy beszélgetésben legalább annyit ad át saját maga legbelsőbb történeteiből a diáknak, mint amennyit a diáktól mélységes bizalommal megkapott. Csak ezzel érheti el, hogy a diák biztonságban érezhesse magát. A jó tanárnak e belső történetei „kibeszélése” nem okoz gondot, hiszen e történetek minden hozadékát már régen elrendezte magában, hiszen elfogadta magát. Így válik a jó tanár egész élete példává. Nem azért, és nem azzal, mert a jó tanár vétlen, és nem hibázó személy. Hanem azért és azzal, hogy jó tanár nyíltan vállalja a hibáit, szembenéz velük, elfogadja magát hibáival együtt, amelyek javítására törekedik. Pontosan ez a vállaltan küzdelmes nyitottság adja meg a jó tanár hitelét.
A jó tanár szemléletet ad, az ismeretek összefüggéseit, az ismerethálózat felépítését mutatja meg. Az igazán jó tanár hitelét a szakmai hitele teremti meg. Nemcsak a tanított szakjaival összefüggő ismereteket tudja – lehetőleg pontosan –, nemcsak ezen ismeretek fejlesztését vállalja – lehetőleg folyamatosan –, hanem ismeri, és érti ezen ismeretek összefüggéseit is. A jó tanár iránytűt ad a diák kezébe azzal, hogy az ismeretek lényegét emeli ki. Van ereje és mersze szelektálni és megmutatni, hogy mely ismeretek azok, amelyek kevéssé fontosak. A jó tanár az ismerethálózat felépítésével nemcsak azok megtanulását és alkalmazását segíti, hanem egy óriási eszközt ad a diák kezébe annak az eldöntésére, hogy melyik új ismeret a hiteles.
A jó tanár koherens, integráns és hiteles értékmintát jelent. A jó tanár tulajdonságai, döntései, választásai nem olyanok, mint egy szénaboglya. A jó tanár következetes és kiszámítható. Nincsen az életében kettős mérce. Saját magát és minden diákját ugyanazzal a mértékkel méri. Igazodási pontot ad, amely létét és egyéniségét egy elbizonytalanodott világban különösen fontos értékké emeli.
Higgyük el, hogy a semmilyen tanárnál még a kifejezetten és koherensen rossz tanár is sokkalta jobb. Ugyanis a rossz tanár a diáknak a „nem-választás” értékmintáját adja meg. Továbbmegyek: minden tanári karban fontos egy koherensen „rossz” tanár jelenléte (értve ez alatt a maximalista, diáknyúzó, együtt nem érző fajtát), hogy a diákoknak viszonyítási pontot adjon. (Természetesen az is nyilvánvaló, hogy az az iskola, ahol az ilyen, a diákoktól elzárkózó, magukat félistennek képzelő tanárok kerülnek túlsúlyba, egy elátkozott iskola lesz.)
A jó tanár nyitott és a diákkal együtt tanul. A tanár mintáját megismeri a diák, a diákét a tanár, és kölcsönösen tanulnak egymástól. A jó tanár készségesen elismeri a hibáit, és hiányosságait. Világos az értékrendje, emiatt azonnal rájön, ha vétett ellene. Elfogadta már magát, így a hiba beismerése jottányit sem von le az önértékeléséből. A vita tárgya ténykérdéssé, és nem önértékelési kérdéssé válik, ami minden elfogulatlan vita egyedüli kiinduló pontja. A jó tanár kifejezetten keresi és teremti azokat az alkalmakat, amelyekben a tanulási folyamat domináns eleme a diák lehet, aki új ismereteket, új szempontokat hozhat a megértés kölcsönös fejlődésében.
A jó tanárnak érzéke van a különlegesre. Nem fél tőle, hanem élvezi és örül neki. Nem zavaró, elzárandó, elrekesztendő, betiltandó eseménynek tartja a különlegest, hanem megfigyelendő, fejlesztendő, kivételes csodának, egy nyiladozó érték (esetleg tehetség) első megjelenési formájának. A jó tanárnak a tehetség kihívást jelent, növeli a kreativitását. A jó tanár mindig nyitott arra, hogy az egyediségnek olyan egyedi programot találjon ki, amelyik csak rá szabott.
A jó tanár mindenben a jót, a pozitívat, az értéket keresi. A jó tanár nem azt emeli ki, amit a diák nem tud, hanem azt, amit tud. A jó tanár legalább ötször annyit dicsér, mint amennyit szid. A jó tanár ezzel olyan energiákat szabadít fel, amelyek létéről sem ő, sem diákjai, sem pedig a szülők még csak nem is álmodtak. A jó tanár mindent jóra magyaráz. Kifogyhatatlan abban a kreativitásban, hogy a legrosszabb eseményben is megtalálja azt, ami jó, ami példa, ami kiemelhető, felmutatható és fejleszthető. A jó tanár ezzel ad mintát a diákjainak arra, hogy az élet legnehezebb pillanataiban hogyan kell megőrizniük az Emberségüket.
Száz kifejezés az elismerésre a szeretetre. Annyira nem szokás dícsérni a magyar oktatási intézményekben, hogy a dícséretre alkalmas szókincsünk is elszegényedett. Ezt az óvodákban észrevéve (ahol van mit észrevenni, mert legalább dícsérnek…) Nagy Jenőné a mellékelt (és képként letölthető) száz kifejezést gyűjtötte össze a dícséret, az együttérzés, a bátorítás kifejezéseire. Kérem, hogy hasznájuk gyakran ezeket, és gazdagítsuk őket tovább! Bíztassuk a diákjainkat arra, hogy egymást is bátorítsák a versengés gyűlölködő formája helyett. Adjunk a diákoknak együttműködésre nevelő csoportfeladatokata versengést indukáló feladatok jelenlegi 95%-os dominanciája helyett. VAN mit tennünk e területen, nem is kevés… A száz kifejezést tartalmazó .doc file-t ITT lehet letölteni.
A jó tanár nyitott és együttműködő. A jó tanár kifogyhatatlan annak a szeretethálózatnak az építésében, amely a diákjainak nyit új és új utakat. A jó tanár minden lépésével a jóindulat egy újabb útját kövezi ki. Egy ilyen, önelfogadáson, önzetlenségen, bizalmon és értékkeresésen alapuló alapállás olyan energiákat mozgósít a diákok fejlődése érdekében, amelyek létéről addig senki még csak nem is álmodott.
A jó tanár egyszerre az állandóság és a változás egysége. Azzal, hogy a jó tanár hiteles értékmintát ad, következetes, állandóan és mindenben a jót keresi, a szeretet állandóságát testesíti meg a környezetében. Azzal, hogy a jó tanár a diákjai, a különleges, az új és a környezete iránt nyitott, azzal, hogy állandóan tanulásra kész, az új bizalomteli elfogadásának, a változásnak az izgalmát hozza a vele kapcsolatban állók életébe. E kettősség egyidejű betöltésével válik a jó tanár olyan kulturálisan domináns személyiséggé, aki formálja a köré szerveződők közösségét.
A változás és az állandóság egysége a férfias és a nőies tulajdonságok egységeként is felfogható. A jó tanár egyszerre apa, aki igényeket támaszt, akinek a szeretete a teljesítés feltételéhez kötött, aki állandóan izgalmat hoz, és mindig újat mutat. Ugyanakkor a jó tanár egyben anya is, aki elfogadó, szeretete feltétel nélküli, aki az állandóság megnyugtató és vigaszt adó ősbizalmát hordozza.
Az írásom végén pedig jöjjenek az ígért mesék.
Elsőként azt a mesét ajánlom az olvasóim figyelmébe, amellyel az írásomat kezdtem, Elizabeth Silance Ballard: „A tanító tanítása” (eredeti címén: „Letters from Teddy”) című meséjét, amely arról szól, hogy milyen az igazi tanár. A mese magyarosított változata INNEN tölthető le. Az Apáczai kiadó konferenciája előtt ötször kellett elolvasnom a mesét otthon magamban hangosan, amíg biztos lehettem abban, hogy a végén nem csuklik el a meghatottságtól a hangom 3300 pedagógus előtt.
Második kedves mesém Max Lucado „Értékes vagy!” című meséje (eredeti címén: „You are special!”).
A mese arról szól, hogy mindenki értéket hordoz, és ez az érték teljesen független attól, hogy mások mit gondolnak róla. Ez a mese INNEN tölthető le. Ezt a mesét is sokszor kellett elolvassam ahhoz, hogy sikerüljön elérzékenyülés nélkül felolvasnom másoknak. A harmadik mese szintén Max Lucado alkotása. Ebben az előző történet folytatását meséli el, ahogyan a foltmanók megtanulták azt, hogy mindegyikük csak akkor lesz hasznos tagja a közösségnek, ha abban próbál segíteni, amihez tényleg ért. A harmadik mese INNEN tölthető le.
Szeretném megköszönni azoknak a barátaimnak e meséket, akik elküldték őket nekem. Köszönettel tartozom ennek a blog bejegyzésnek az egészéért is, (mint ahogyan az összes többi bejegyzésért is) minden kedves ismerősömnek, mert az ő példájuk nélkül ezeket a mondatokat soha nem tudtam volna leírni.
