Az előadást kísérő sajtóérdeklődésre tekintettel, a pontos és hiteles tájékoztatás érdekében az alábbiakban közzétesszük az előadás rövid kivonatát, a teljes prezentáció pedig a cikk végén található linkre kattintva tölthető le.
Az esélyegyenlőség kérdését hajlamosak vagyunk a nemzetiségeket, kisebbségeket érő szegregáció vagy a halmozottan hátrányos helyzet kezelésének gondjaira szűkíteni, holott az esélyegyenlőség, vagy inkább a tanulók közötti egyenlőtlenségek kérdése a különböző államok, illetve a magyar köznevelési rendszer számos kontextusában egyaránt jelentkezik.
Az előadás a két mérés alapvető jellemzőinek bemutatásán túl rámutat arra, hogy az OECD PISA vizsgálatok és az Országos kompetenciamérés eredményei arról tanúskodnak, hogy a tanulói teljesítménykülönbségeket nagymértékben magyarázza a tanulók családi, azaz szociális, kulturális és gazdasági hátterében létező különbség.
Ezek a különbségek jelentkeznek földrajzilag, jelentkeznek településtípusonként, és jelentkeznek a köznevelési rendszer különböző oktatási programjai között is – a teljesítménykülönbségek minden egyes esetben együtt járnak a megyék, a településtípusok (község, város, megyeszékhely, Budapest) és a középfokú oktatás iskolatípusai (szakiskola, szakközépiskola, 4-6-8. évfolyamos gimnázium) átlagos családi háttere közötti különbségekkel.
A mérések eredményei alapján a 2000-2012 közötti időszak során ezekben a vizsgálati mutatókban lényeges változás nem következett be, így nem tudunk olyan átfogó magyar oktatáspolitikai intézkedésre rámutatni a jelzett időszakban, ami ezt a helyzetet alapjaiban megváltoztatta volna.
Ugyanakkor létezik egy köznevelés-szervezési és tantervi szabályozás szempontjából hasonló előzményekkel rendelkező közeli ország, Lengyelország, amelyik 1999-ben végrehajtott oktatásügyi reformjával sikeresen kezelte az országban működő és eltérő iskolatípusok közötti különbségek kérdését. A reform legfontosabb eleme (amellett, hogy ennek során létrehozták a nemzeti alaptantervet és külső mérési – értékelési rendszert vezettek be) az iskolaszerkezet átalakítása, azaz a kilenc évfolyamos egységes általános iskola bevezetése volt. Ennek az intézkedésnek a hatása az ország PISA eredményeiben is tükröződött: azoknak a tanulóknak az eredménye, akik a korábbi rendszerben 15 évesen szakiskolába vagy szakközépiskolába jártak volna, növekedett, míg azoké, akik mindkét rendszerben gimnazisták voltak, nem csökkent. Ez a reform tehát úgy csökkentette a tanulók közötti különbségeket, hogy a hátrányosabb helyzetűek teljesítményét javította, míg a privilegizáltabb státuszú tanulókat nem sújtotta.
Az oktatásban jelentkező esélyegyenlőtlenségek kezelése minden esetben alaposan átgondolt intézkedéseket igényel, de ahogy arra a lengyel reform is rávilágít, van hatékony példa a korai szelekció áldatlan hatásainak megfékezésére.
Az előadással kapcsolatban további információ kérhető: kommunikacio@oh.gov.hu
