Az elmúlt két évtized során a videojáték-használattal kapcsolatban egyre több kutatás kapott nyilvánosságot. Nem véletlenül, hiszen az ehhez kapcsolódó iparág éves bevételei mind a film-, mind a zeneipart megelőzik
. Vagyis a videojátékok egyre népszerűbbek. Természetesen a kapcsolódó kutatások „felhasználói oldalról” is ezt támasztják alá.
Egy 2014-es kutatás szerint a 6-18 éves magyar fiatalok 76%-a játszik rendszeresen (bizonyos korcsoportokban – például a 10-16 éves fiúk körében – ez az arány még magasabb). A fiatalok átlagosan heti 8 órát fordítanak erre – azaz naponta átlagosan valamivel több, mint egy órát. Mindez nem tekinthető kirívónak, hiszen a nemzetközi kutatások ennél magasabb napi átlagos óraszámot közölnek (körülbelül két órányit). Vagyis – sokat. Akár hasznos ez, akár nem, érdemes jobban megvizsgálnunk ezeket az adatokat.
Például azt, hogy mit találnak ilyen mértékben vonzónak a felhasználók az ilyen típusú játékokban. A tapasztalatok szerint a játékra elsősorban három tényező serkenti a fiatalokat – saját bevallásuk szerint:
- a kikapcsolódás,
- a versengés,
- a fantáziavilágban való elmerülés,
motiválja őket elsősorban.
Talán nem is gondolnánk, de már a fenti, viszonylag „ártatlan” lista is hordoz magában problémás (vagy arra hajlamosító) tényezőket (ezekről egy későbbi írásunkban részletesebben beszámolunk a magyar kutatások nyomán). A téma kutatói azonban további szempontokat is rögzítettek, amelyek a videojátékok „használatára” sarkallnak:
- egyértelmű (világosan, pontosan és egyszerűen meghatározott) célok
- azonnali és világos visszajelzés
- a játékos képességeihez képességeinkhez mért kihívások (amelyeket ő maga is befolyásolhat)
- az irányítás érzése
Mindezek együttvéve a megkérdezett fiatalok által adott válaszokkal fontos támpontot adnak arra nézve, hogy mi is fontos (pihentető) a gyerekeknek, illetve mi az, ami meglátásuk szerint megnyugtatja és kikapcsolja őket. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy ezek közül mit lehet/érdemes a tanórán is érvényesíteni (választható feladatokkal, versenyekkel).
Természetesen nem érdemes és vélhetően nem is lehet megtiltani a videojátékok használatát az érintetteknek. A kutatások azt igazolják, hogy a felnőttek azzal tudnak a legtöbbet segíteni a gyerekeknek a káros hatások minimalizálásában, ha felelős és tudatos gamerré nevelik őket. Emellett érdemes olyan alapvető és közösen megbeszélt „szerződéseket” kötniük a gyerekekkel, amelyek más szempontból (is) befolyásolják életritmusukat és napi rutinjukat – például a következőképpen:
- napi 8-10 órát kell aludniuk,
- körülbelül 1 órát javasolt mozogniuk
- el kell végezniük az iskolai és otthoni feladataikat
- megfelelően kell táplálkozniuk
- javasolt a lefekvés előtti egy órát képernyőmentes tevékenységekkel tölteni
Jól látható tehát: a fenti kritériumok többségének nincs közvetlen kapcsolata a videojátékokkal, mégis segíti a gyerekek tudatosságát (ezáltal a szabadidős szokásait is) – a videojátékok közvetlen korlátozása, tiltása nélkül is.
Forrás: Király, Orsolya: „Assessment and Psychological Mechanisms of Problematic Online Gaming” (ELTE – PPK 2015)
