Thomas Gordon egy olyan kommunikációs modellt hozott létre, amelynek alapja, hogy akkor tudunk a leghatékonyabban, legeredményesebben kommunikálni egymással, ha nyíltan felvállaljuk a saját érzéseinket és igényeinket, ugyanakkor természetesen odafigyelünk mások (vagy egyszerűen csak a másik fél) szükségleteire is. Mivel azonban senki sem gondolatolvasó, akkor tudjuk az esetleges félreértéseket leginkább megelőzni, ha minél pontosabban elmondjuk a másiknak, mit is szeretnénk. Ez a technika tehát megtanít – egyebek mellett – saját igényeink felismerésére és figyelembe vételére. Nem véletlen tehát, hogy a Gordon-módszer alapeszközei az úgy nevezett én-üzenetek: ezek megfogalmazása és az ehhez kapcsolódó értő figyelem alkalmazása a partner felé.
Mindezt természetesen érdemes begyakorolni (hiszen senki sem ennek ismeretével születik) – például a következő játék segítségével…
Én-üzenetek, te-üzenetek
- Játékcél: annak begyakorlása, hogy miként lehet saját panaszunkat megfogalmazni és szóvá tenni anélkül, hogy a beszélgetőpartnert támadnánk
- Játékidő: 25 perc
- Előkészületek: a táblán és/vagy a faliújságon esetleg külön erre a célra készített munkalapon
- Játékmenet: ismertessük a jelenlévőkkel az én-üzenetek és a te-üzenetek közti különbséget – akár a következő példák segítségével:
*Egy te-üzenettel rátámadnak valakire, például ha A rálép B lábára, és B e szavakkal reagál: „Mit csinálsz, te idióta?” A te-üzenet tehát közvetlen információt, illetve véleményt továbbít a megszólított személynek („idióta vagy”), és csak közvetett információt a támadó félről („mérges vagyok”). Az én-üzenet alkalmából megkísérli az ember, hogy saját szándékait vagy érzelmeit megnevezze és megindokolja, anélkül, hogy a másikat megtámadná. Ami azt jelenti, hogy a másik személy viselkedését mutatja be problematikusnak, nem a másik személyt.* Az én-üzenet a fenti esetben valahogy így hangzana: „rosszul esik, ha nem figyelsz oda, és fájdalmat okozol”.
A tanulók végiggondolnak egy olyan helyzetet, amelyben valaki miatt mérgelődtek. Ezt el is játszhatják, akár dramatikus formában is. Ezután a tanuló én-üzenetet fogalmaz meg. Társa spontánul reagál, majd beszámol arról, hogyan hatott rá a két különböző közlés. Érdemes többféle lehetőséget (többféle én-üzenetet) is kipróbálni. Egy „kör” után a páros tagjai szerepet cserélnek.
Érdemes megbeszélni az egész osztállyal, hogy milyen érzés számukra az én-üzenet megfogalmazása, illetve meghallgatása. Milyen szerepe lehet ennek egy-egy vita során? Hogyan tartóztathatja meg magát az ember abból a célból, hogy én-üzenetet fogalmazzon meg, amikor inkább ahhoz lenne kedve, hogy a másiknak fájdalmat okozzon?
- Forrás: Jamie Walker: Feszültségoldás az iskolában
