25 éves a Városmajori Gimnázium
Nyitottságra nevelnek és soha nem adják fel- ez a városmajori filozófia
Interjú Dr. Szebedy Tas iskolaigazgatóval
Az elmúlt hetekben – május 10-én- ünnepelte a budapesti Városmajori Gimnázium a megalapításának 25. évfordulóját. Az eseménysorozaton részt vettek az öregdiákok, voltak visszaemlékezések, zene, közösségi rendezvények, értékek és hagyományok számbavétele. Nyitottságra nevelnek és soha nem adják fel- ez a városmajori filozófia. Az alapításkor is jelen lévő, azóta is vezetőként dolgozó dr. Szebedy Tas igazgató az év végi hajrában adott interjút a Modern Iskolának a sikereikről, küzdelmeikről, jó gyakorlataikról és a kihívásoktól erősödő, tettrekész testületről, szellemiségükről. Képgaléria itt.
1989-ben alapította a Városmajori Gimnáziumot Kálmán Gyula igazgató, aki egy modern, holland típusú, sokszínű képzést kínáló, európai hangulatú értelmiségi iskolát képzelt el. „A Városmajori Gimnázium életében az elmúlt évek az alapítás, az iskolateremtés, majd a magas színvonalú képzés kialakítása és az elért színvonal megtartásának fontos időszaka volt.” – olvasható a pedagógiai programjukban. Ön hogyan értékeli az elmúlt 25 évet, ebben pillanatban mi a legerősebb jelző, ami fontosan tart elmondani erről?
Dr. Szebedy Tas: – Ma azt tudnám hangsúlyozni, hogy minden erőfeszítésünkkel a sokszínűség megtartásán dolgoztunk eddig, s érzésünk szerint jellemzi programunkat, s az értelmiségi jellege mindvégig hangsúlyos maradt az egész közösségnek. Az európaiságról nem tudom, mennyire valósult meg, más Európát tapasztalunk mi manapság, mint amire 25 évvel korábban lelkesen, illúziókkal telve, fiatalon készültünk. A másodrendűség érzete nem enyhült, a megbecsültség még várat magára, a lendületünk azonban újra és újra bizonyítást nyer. Az szerencsére sikerült, hogy jó hangulatú, barátságos iskolát képzeltünk el annak idején, s valóban olyanná alakítottuk az egész intézményt. Sokat teszünk a közösség erősítéséért. A magam részéről a nyitottság, az alkalmazkodóképesség, önfejlesztő képesség és közösség iránti felelősségérzet van az értéksála elején.
- Alapelvük volt, hogy „hagyják meg a gyereknek a saját tévedés, a kipróbálás, a tapasztalatszerzés és a kísérletezés lehetőségét és szabadságát. Mert hiába hiszik a felnőttek azt, hogy mi jobban tudják a dolgokat, a gyerekek a saját tapasztalataiknak hisznek a leginkább, abból tanulhatnak a legtöbbet.” A Városmajor Gimnáziumban hogyan valósult meg ez az alapelv és hogyan változott az elmúlt évtizedekben?
Dr. Szebedy Tas: – Azt gondoljuk, hogy maradéktalanul megvalósult, amit a kísérletezés lehetőségről gondoltunk. Sokat akarunk adni, felkínálni a gyerekeknek a világ ismereteiből, és a szabad választás lehetőségei között hagyjuk őket kísérletezni, önmagukat kipróbálni, legfeljebb finoman jelezve, ha nagyon téves elképzelésekkel, irreális vágyakkal rendelkeznek, és kudarcaikból nem tanulnak. De egyértelműen értelmes, ambiciózus diákjaink vannak, akik sokat tanulnak még a hibáikból is, és mi sem tartjuk tévedhetetlennek magunkat, sőt az érvek, a tények, az erőfeszítések eredményei előtt fejet hajtunk. Az önállóságot, a kreativitást nagyon igyekszünk támogatni, a nyitottság és egymás elfogadása, tisztelete mellett. Erre bíztatjuk a fiatalokat is.
– Ön 1993-ban, Kálmán Gyulától vette át az iskolavezetést. Milyen elhatározással vette ezt át és mit tudott megvalósítani ezekből, mit emelne ki? Mi segítette mindebben és mi okozta a legnagyobb nehézséget? Mi jellemzi ma leginkább a gimnáziumok előtt álló feladatokat, milyen változásoknak kell eleget tenniük, hogy alkalmazkodni tudjanak?
Dr. Szebedy Tas: – Igen összetett kérdéskör. Igyekszem néhány mondatban felelni rá. Azzal az elhatározással vettem át az iskolát az alapító mesteremtől, Kálmán Gyulától, hogy a sokszínűség, a nyitottság iskoláját, a természettudomány, a nyelvoktatás, és a humán és művészeti értékeket egyenrangú módon igyekszem fejleszteni. A világ kicsit beleszólt ebbe a szándékomba. Az alapítás évei után a humán területek sokkal nagyobb társadalmi igénnyel jelentek meg, az iskola iránti elvárások, főleg az idegen nyelvek, a matematika, informatika területeit kérték megerősíteni. Ezen a területen kimagasló eredményeket értünk el hamarosan. Ugyanakkor a továbbtanulás terén a jogi, közgazdasági, pénzügyi pályák felé orientálódtak diákjaink leginkább. Ezzel nem tudtunk teljesen azonosulni tantestületi szinten, hogy csak ezekre a területekre koncentráljunk a felkészítésben. A kondícióink nagyon kedvezőek voltak, amerre akartunk irányulni, arra tudtunk változni. A művészetekkel nagyszerű kapcsolatunk alakult kezdettől fogva. Kiváló zenei képzéssel a zenei pálya mellett az iskola leánykara, az azóta számtalan díjat nyert, Magyar Örökség-díjas, Junior Príma-díjas kórus megnyerte a 2004-es Athéni Kórusolimpia nagydíját. A kórus eredményei világszínvonalig emelkedtek, elfoglaltságuk olyan sokrétűvé vált, ami már kinőtte az iskolai kereteket, elérte már a kórus a profi támogatás szükségletét is, de erre nekünk nincs egyelőre megoldásunk, főleg anyagi erőforrásunk nincs. A képzőművészet terén a rengeteg művészeti képzésre felvett tehetséges diákon kívül az utóbbi 8-10 évben az országos tanulmányi versenyeken kiemelkedő helyezések sokaságát érték el diákjaink. Nyelvekből önálló DSD nyelvvizsgaközponttá fejlődtünk, sikeres nyelvvizsga aránya végzett tanulóinknak országosan kimagasló, 95-100 %-os. Matematika, fizika, biológia területén szintén előkelő elismertséget tudhatunk magunkénak. Kiemelt tehetségpontként működünk, másodszor nyerve el „A kiváló minősítésű akkreditált tehetségpont” – címet. Tehetséggondozásban három kolléga kapott Bonis Bona–díjat, két kolléga Ericson-díjat, és egy Graphisoft-díjat az eltelt időszak alatt. Sok dolog megvalósult a terveinkből. A mostani elvárások azonban a humán területek mellett, egyre inkább a természettudományok oktatásának fejlesztését várják tőlünk. Az informatika területén meg kell újulnunk, mert az élet megváltozott a korábbi elvárásokhoz képest. A legnagyobb változást a 2013-as év hozta, korábbi önállóságunkból, mely addig gazdasági önrendelkezést is jelentett, 2013 januárja óta a tervezhetőség lehetetlenné vált. Szakmailag az autonómiánk névlegesen megnőtt, de sajnos ezt nem tudjuk még kiaknázni a gazdasági mozgástér teljes megszűnése, és költségvetési információk nélküli, agyonbürokratizált, és gazdátlan központosított állapot miatt, vagyis a tervezhetetlenség miatt.
Reménykedünk a jobbulásban, s abban, hogy összefogással, a szülők erőfeszítéseinek megjelenésével, egyéb források felkutatásával, át fogunk lépni ezen a ma még küzdelmes perióduson. Milyen változásnak kell eleget tennünk? Elsősorban azt az illúziót kell feladni, hogy az állam kötelessége számunkra a munkánkhoz szükséges ideális feltételeket megteremteni, ettől megszabadulni, s magunknak megteremetni a szükséges feltételeket, amelyek nem lesznek ideálisak, de lehetővé teszik céljaink elérését, ez a legnagyobb feladat, a legkeményebb változási kényszer. Óriási terveink vannak, telve vagyunk ambíciókkal. és nem akarunk megállni azon a fejlődési pályán, amin 25 év alatt egy névtelen iskolából ismert, keresett, és rendkívül népszerű kiváló intézménnyé váltunk. Igyekszünk alkalmazkodni, néha kicsit morogva, de talpon akarunk, talpon tudunk, talpon fogunk maradni bármilyen helyzetben.
– Mi jellemezte az Ön igazgatóvá válásakor a nevelőtestületet és milyen változások következtek be azóta, létszámban, szakosodásban, differenciálódásban, egyéb tekintetben? Hogyan választják ki a pedagógusokat, akik a Városmajori Gimnáziumban dolgozhatnak? Milyen az érdeklődés a pedagógus-státuszaik iránt és milyen kihívást jelent ez az iskolának?
Dr. Szebedy Tas: – Egy jól kiválasztott, összetartani képes, tapasztalt, iskolateremtő közösséget örököltem elődömtől. Rengeteget tanultam tőlük, és tanultunk mi egymástól. Erős egyéniségek, nagy ambíciók éltek bennünk a jó iskola ideájának megalkotásával. Sok nehézség, komoly viták közben csiszolódtunk össze. 1993 óta az iskola állandóan növekszik. A korábbi 16 osztályos intézményből előbb 20 osztályos, ma pedig közös igazgatással egy kiváló általános iskolával, a Kós Károly Általános iskolával együtt 36 osztályos, 1200 fős nagy iskola lettünk. A tantestületünk mindig nőtt, és fejlődött. A korábbi 50 főből mára 91 fős tantestület dolgozik itt. Kiváló kollégák kapcsolódtak be a munkába, s voltak rövid ideig résztvevők is. Egészében egy dinamikus, felkészült csapat áll az iskola hátterében. A nagy létszám megnehezítette a korábbi intim, összetartó együttlélegzést, vannak feszültségek is, de szakmailag fejlődésre képes, intelligens közösség alakult ki. Még dolgoznunk kell, az önállóságban felnőtt általános iskola és a gimnázium öntudatos testülete közötti felfogás-különbségek összehangolásán, de jó az irány, és a minőség iránti elkötelezettség vezeti legtöbbünket. Komoly értéket jelent ez a tanári közösség országos szinten is.
– Hogyan fejlesztik a pedagógusaikat? Mennyire motiváltak, együttműködők, korszerűek és a kor elvárásainak megfelelő szelleműek a tanáraik, mi jellemző leginkább rájuk?
Dr. Szebedy Tas: – A tanáraink alapvetően igényesek a szakmai felkészültség kérdésében. Számos csoportos tantestületi képzést szerveztünk az elmúlt évtizedben, és amennyi lehetőségünk csak volt, a tanári készségek, fejlesztésére fordítottuk a továbbképzési támogatást. Sok kolléga szakvizsgát adó képzést is választott, és minden középiskolai tanárunk egyetemi végzettségű, az általános iskolai tantestület felső tagozatos tanárainak is a zöme egyetemi végzettséggel tanít, ami lehetővé teszi a két iskola közötti kölcsönös áttanítást is. Több mint húsz szakértői listán szereplő kollégánk van, 18 érettségi elnök, akik rendszeresen vállalnak emelt szintű érettségi javítást és elnöki feladatokat. Tanáraink közül 47 fő végezte el az emeltszintű vizsgáztató felkészítést az elmúlt időszakban, amióta két szinten zajlik az érettségi. Egyetemi gyakorlóhelye vagyunk az ELTE, a Károli és a Pázmány tanárképzést végző egyetemeinek. 14 vezetőtanárunk és folyamatban 8 mentortanári képzést végző kollégánk van. 2013 januárjáig támogatni tudtuk a tanárok egyéni szakmai fejlődését erősítő képzéseken való részvételt, az utóbbi másfél év óta sajnos nem látjuk át, hogyan lesz ez a továbbiakban. Kollégáink nagy számban mennének képzésekre, szeretnének szakvizsgát, újabb szakot jelentő képzést elvégezni. A fejlődésre való igény, az új módszertani lehetőségek elfogadása, a nyitottság jellemzi tantestületünk többségét.
– A 2012-es felvételi jelentkezés időszakában minden képzési kínálatukra átlagosa 11-szeres túljelentkezés volt, ezzel iskolatörténeti csúcsot értek el. Mindezt fokozatosan emelkedő jó eredményekkel, diákjaiknak az egyetemi felvételiken nyújtott teljesítményeivel, a sikeres nyelvvizsgák radikálisan növekvő számával és az országos, illetve nemzetközi tanulmányi versenyek élén egyre jelentősebb létszámban megjelenő tanulóik segítségével érték el. Hogyan kezelték a pedagógusok és a vezetés ezt a „rohamot”?
Dr. Szebedy Tas: – Egyrészt nagyon büszkék vagyunk diákjaink szép eredményeire. Örülünk egymás sikereinek. Egyre több kollégánk kap hazai és nemzetközi szintű elismeréseket. A túljelentkezés jelenlegi aránya már nehezen értelmezhető feladatot ad. Igyekszünk udvariasan, barátságosan kezelni minden jelentkezőt, de ez az érdeklődés már nem a reális lehetőségek keretei között mozog. Nem tudjuk irányítani, sorsszerűen történik, nyomaszt minket annak a sok kiváló tanulónak a jogosan megfogalmazott panasza, kérése, aggodalma, akik kiváló eredménnyel, kitűnő bizonyítvánnyal végül helyhiány miatt elutasításra kerülnek. Nincs erre igazi megoldásunk. Azt gondoljuk, hogy az utóbbi idők változása a szülők körében befolyásolhatatlan iskolaváltási mozgalmat indított meg. Sok iskola küszködik az új körülmények miatt, s a szülők a romló iskolai ellátás megoldását, számukra jobb kondíciójú iskolák keresésével, iskolaváltással igyekeznek megoldani. A helyzet azonban minden iskolát sújt, az egyéni mozgás, előbb-utóbb szembesíti ezzel a többséget. Addig mi igyekszünk helytállni, magunk jól sáfárkodni gyengülő, szerényedő lehetőségeinkkel. Az elmúlt két év a finanszírozás kiegyenlítődésének időszaka volt, a következő évek a lassú visszarendeződés ideje lesznek, ahol már az állami források mellé egyre több egyéb finanszírozási lehetőséget kell bevonni a színvonal megőrzése érdekében.
– Van –e közös jellemzője az Városmajori Gimnáziumba bekerülő diákoknak? Milyen családi háttérből érkeznek, milyen motivációval, tanulmányi eredményeik mögött vannak –e meghatározható személyiségjegyek, amik jellemzik őket?
- Az ide bejövő diákok alapvetően a tanulás, továbbtanulás, érvényesülés szándékával ambícióival rendelkeznek. Családi anyagi háttér vonatkozásában nagyon vegyes a kép. A tudatosság szempontjából azonban hasonlóak a diákjaink. Több mint a fele a szülőknek magasan kvalifikált értelmiségi, akik a gyermekei számára igyekeznek megadni a továbbtanuláshoz szükséges segítséget. A közösség iránt érzett felelősség, az együttműködés készségei nagyon elérőek, ezt mi nagyon sok cselekvéssel, porgrammal igyekszünk fejleszteni. A szociális érzékenység komolyan fejlesztendő a fiatalok egy részének körében, míg a másik felel tanulónknak csodálatosan érzékeny, segítőkész. Mindent igyekszünk megtenni a társadalmi felelősségérzet, a szociális együttérzés, az elesettek segítésére való nyitottság, együttműködési hajlandóság kialakítására. Programjaink jelentős része erről szól.
– Hogyan működnek együtt a szülőkkel és mik a tapasztalatai, hogyan tudja segíteni az iskola a szülők nevelési munkáját? Milyen kapcsolattartási, együttműködési tereik vannak. Milyen jó gyakorlatokat tudnak bemutatni e téren, hogy a kevésbé jó helyzetű gyerekeket nevelő-oktató iskolák pedagógusai is tanácsot kaphassanak?
Dr. Szebedy Tas: – A szülői háttér nagyon pozitív, nagy segítőkész. Számos közös erőfeszítésünk volt az elmúlt időszakban a szülőkkel. talán a diákok továbbtanulási orientálása terén sikerült a legtöbb jó gyakorlattal gazdagodnunk. „Iránytű” nevű programunkat, mely a diákok számára szakmák megismerését, egyetemek kínálatának a sikeres egyetemi szakemberek életútjának bemutatásán át, munkahelyekre történő szakmai körutak szervezéséig összetett és nagyon életszerű, sikeres kezdeményezés. A szülők rengeteget segítenek munkákban. Állandó visszajelzést adnak tevékenységünkről, rendezvényeink anyagi és munkával való megerősítése, támasza nélkül szinte elképzelhetetlen lenne iskolai és iskolán kívüli rendezvényeink számos sikere. Azt gondoljuk, hogy ez nagyon komoly erőt ad egy iskolai közösségnek, én mintaszerűnek érzem ezt az összefogást, hálás vagyok érte, és büszke is egyben.
– Nemcsak a tudományokban, de a művészeti életben is vannak kiemelkedő eredményeik. Nemzetközi mintapélda az emelt szintű tagozatos zenei képzésüket. Sokan ismerik a 2004-es Athéni Kórusolimpián nagydíjat nyert, kilencszer nemzetközi első díjat szerző világhírű és 2009 márciusa óta Magyar Örökség-díjas Angelica- leánykart és karnagyát Gráf Zsuzsannát. Hogyan alakult a zenei képzésük az elmúlt időkben és mi a jelenlegi tervük mindezzel illetve az Angelica leánykarral? Milyen erőforrások állnak rendelkezésükre mindehhez, fenntartói, pályázati vagy egyéb forrásból?
Dr. Szebedy Tas: – A kórus egy kincs az iskola bölcsőjéből született egy rendkívüli tehetség, Gráf Zsuzsanna karnagynak munkája gyümölcseként. Korábban az iskola tudta segíteni ezt a zseniális felfelé ívelő világszínvonalra emelkedő pályát. Mára kinőtte az iskola kereteit. Forrásunk semmi nincs a segítésére. a kórus jövője a hihetetlen lelkesedés, emberfeletti munkán és a tehetséges lányok akaratán, a karnagy erején múlik. Nincs még megoldás egyelőre egy professzionális színvonalú, magyar örökségnek fogadott művészeti közösség iskolai támogatásának rendszerére. a kórus óriási erőfeszítésekkel rendkívüli zenei és művészeti programmal él, miközben napi finanszírozási, szervezési gondokkal küszködik, a helyzet egyelőre kilátástalan. Persze szóban, és elviekben minden támogatást megkap a zenei élet és a kimagasló tehetségek fejlesztése, a gyakorlatban napi túlélésért küszködik az egész művészeti nevelés. a pályázati forrásokról, és az azokkal kapcsolatos tapasztalatokról inkább nem nyilatkozom, jót nem tudnék mondani, nekünk megoldást semmiben nem hozott.
– 2009 óta „Tehetségpontként” működnek a tehetséggondozásban végzett munkájuk elismeréseként. Mit jelent ez a pedagógusokra nézve, milyen pluszfeladatot látnak el, és milyen eredményeik vannak? Milyen terülten megjelenő tehetségeket gondoznak? Milyen keretben, eszközökkel, projektekben végzik ezt a különmunkát és mik a terveik a Tehetséggondozással a közeljövőben? Milyen kihívást jelent ez az Önök számára?
Dr. Szebedy Tas: – Most pályáztuk meg ismét és nyertük el újabb három évre a „Kiváló tehetségpont”- címet. Ez pénzügyi támogatást nem jelent, csak dicsőséget. Tehetséggondozás alapvető része munkánknak. Matematika, fizika, művészeti nevelés, természettudományos képzés, sport és számos egyéb területe vannak iskolai, vannak még szakköri, iskolán kívüli programjaink is. A pályázatunkban több tucat oldalon csak ezt taglaltuk, nincs mód erről pár szóban nyilatkozni. Röviden annyit mondhatunk, hogy egymás után kapnak tanáraink kitüntetéseket, elismerést a tehetséggondozó munkánkért. Eredményeink mind összefüggnek ezzel. Végtelenül sok plusz munkát, időt, energiaráfordítást, pedagógiai figyelmet igényel ez a munka, amit kollégáink a heti 22-26 tanóra színvonalas megtartása mellett önként, elkötelezettségből végeznek. Erre nincs forrás, nincs valós fedezet, a pályázatokon nem nyerünk gyakran azért, mert nem a halmozottan hátrányos helyzetű kategóriában végezzük tevékenységünket. A segítséget ezen a területen csak a szülőktől kapunk. Finanszírozásra eszközünk, forrásunk nincs. Csináljuk, mert fontos, és azok végzik kollégáink közül ezt a feladatot lelkiismeretesen, akik ebben elhívatottak.
– A nevéből adódóan is egy „zöld”, természetközeli iskolát képzel ez az ember, ha a „Városmajor” szót hallja. 2004 óta már kétszer ÖKOISKOLA címet nyertek, és három éve elnyerték az Örökös Ökoiskola címet is. Mit jelent az Önök iskolája számára a természet közelsége, a környezet védelme?
Dr. Szebedy Tas: – Nagyon fontos számunkra a környezet tudatosság, a természet értékeinek védelme, erről szól az ökoiskolai tevékenység. Sok dolgot teszünk, hulladékgyűjtés, papírgyűjtés, műanyagflakon és üveg gyűjtés, szelektív szemétgyűjtés, parlagfű mentesítés, közterületi szemétszedés, folyó menti szemétszedés, erdőtisztítás, parkosítás, bálványfa irtás, komposztálás, zöldhulladék kezelése stb. Az ökoiskola felfogás alapvető cél kell, hogy legyen minden egyes iskolában. Nálunk a kezdetektől meglévő gyakorlat volt. A környezetkímélő megoldások azonban rövid távon sajnos drága eljárást, tudatos, környezetkímélő, csak hosszú távon megtérülő beszerzést tennének szükségessé, erre sem mód, sem forrás, sem valódi fenntartói és működtetői támogatás nincs. Kényszerek vannak, ezért munkánk csak kárenyhítésre elég, ökoiskola programunk kétségbeesett szellemi vagy elméleti erőfeszítés egy környezetpusztításra berendezett, felelőtlenül pazarló, hosszú távon nem gondolkodó világban. Talán diákjaink unokái fogják majd ezt megérteni.
– Milyen az iskolában a jelenleg a diák-önkormányzati munka és hogyan változik ez jelenleg? A számos területen jól teljesítő diákjaiknak marad-e ideje, van-e igénye a diákmozgalmakban való részvételre, a társadalmi szerepvállalás ezen formájának megismerésére, aktív kipróbálására? Mit segít ebben az iskola vezetése, pedagógus-közössége? Milyen társadalmi problémák foglalkoztatják a diákokat?
Dr. Szebedy Tas: – Szerencsénkre a diákönkormányzat nagyszerűen működik iskolánkban. Minket is meglep az az aktivitás, amellyel diákjaink dolgoznak a közélet felpezsdítésén. Nem csupán arról van szó, hogy a terveink, programjaink megvalósításában partnerek és segítséget adnak, hanem ezt kiegészítve kreatív ötletekkel állnak elő a diákság számára fontos egyéb iskolán kívüli lehetőségekkel, szerveznek programokat, pályáznak, és még a közvélemény formálásában is jelentős szerepet töltenek be. Volt olyan rendezvényünk, amely a esélyegyenlőség területén szervezett Befogadó Művészeti Fesztivál néven alakult ki, s ennek a már két alkalommal megrendezett fesztiválnak az ötletadói, kivitelezői egyaránt a diákság, zömében a diákönkormányzat aktivistái voltak. Persze tanáraink is örömmel vesznek részt, adnak tanácsot, állnak hasonló ügyek mögé ilyen esetekben is. Tehát összegezve: nagyon örülhetünk annak, hogy a sok elfoglaltságuk ellenére diákjaink a közéletben is sok munkával, lelkesedéssel hajlandók részt venni. A diákokat a szociális helyzet, a demokrácia megvalósulása, az esélyek egyenlősége, a társadalmi igazságosság kérdései foglakoztatják, és részben a gazdasági felemelkedés, a továbbtanulás területén megjelenő esélyegyenlőség. Diákjaink véleményformálási képessége magas színvonalú, a tényszerűség és a célszerűség szempontjaira gyakran hívjuk fel figyelmüket, de fórumainkon nagyon kulturáltan, lényegre törő módon tudnak érvelni. A tavalyelőtti évben a német nyelven zajló „Jugend debattiert international” nemzetközi vetélkedőn Vilniusban a mi diákunk, Szabó Gréta győzött, és lett első helyezettje a vitaversenynek.
– Több, mint 20 éve a legelsők között voltak 1993-ban az iskolai internet használatban- írja a pedagógiai programban. Mit jelentett ez akkoriban és hogy állnak jelenleg az IKT eszközök terén? A felszereltségen kívül az információs társadalom kihívásainak megfelelő szemléletmód hogyan jelenik meg az iskolájukban? Gondolok itt a honlapjukra, annak szerepére az iskola életében. Mit jelentett Önöknek a diákok elmúlt évben megnőtt intenzitású Facebook-használata, hogyan követte ezt az iskola? Miként látják a diákok tanulási, tudásépítési készségeinek változását az IKT eszközök térnyerésével? Milyennek látják a pedagógusok és a diákok digitális írástudását?
Dr. Szebedy Tas: – Mindig fontosnak tartottuk a korszerű elektronikai világ iskolai alkalmazást, valóban elsők voltunk az internet oktatási használatában, a belső információcsere területén, elsők közt használtunk magunk fejlesztette elektronikus adminisztrációt és naplót, a MaYor-t. A MaYoR elektronikus naplónkat jelenleg is 60 iskolában használják. Elsők voltunk a WIFI rendszer egész intézmény szintű kiépítése során is. A Sulinet hálózat elterjesztése nekünk sávszélességben visszalépést jelentett, és sajnos a területünkön leérhető internet sebesség gyengébb, mint ami a zökkenőmentes működéshez kellene. Diákjaink, kollégáink alapvető és állandó informatika használók. Sok területen alkalmazzuk az elektronikus megoldásokat. Géptermeink 2013-ig állandóan korszerűsödtek. Két éve sajnos megszűnt minden normatív informatikai támogatás, de mindent meg fogunk tenni azért, hogy nem maradjunk le a világ elvárásaitól, az állami források eltűnése minden esetre komoly gondot jelent, informatikában a karbantartás, a szinten tartás örök versenyfutás marad. Nem adjuk fel itt sem a küzdelmet, bár jelenleg komoly nehézségekkel küszködünk. Az internet világában mind otthon vagyunk a Facebook már inkább korosztályfüggő, tanáraink egy része aktívan éli a Facebook-osok mindennapos kommunikációs életét. Magam nem tartozom a rajongótáborba. De számos előnyét azért szervezés, információ közlés területén az informatikusaink is igénybe veszik. Leckéket, feladatsorokat, beszámolókat, kiszótározandó szövegeket, szójegyzéket és számos egyéb tanítási kelléket küldözgetnek tanáraink is ezen a felületen diákcsoportjaiknak, sok ötlet valóul meg ennek használatával, amelyre egy korábbi időszakban gondolni sem lehetett. A diákok alig hajlandók jegyzetelni, ha van kivetített táblakép, vagy .ppt, fotózzák, ez egy ilyen világ, a tankönyvet is beszkennelik, és úgy használják, amit dolgozatok idején alig győzünk felkutatni. Tehát a puskázásnak és a tanóra alatti sms-ezgetésnek is megvannak a finom küzdelmei. Igyekszünk naprakészek lenni, de ez nem egyszerű, a gyerekek eszközei komolyabbak, drágábbak, gyorsabbak, mint a miénk, de azért mi néha okosabb okostelefon- használóknak mutatkozunk náluk. Van az iskolának is saját Facebook- oldala, a diákönkormányzatnak is, de nekem makacsságból nincs.
– Tanáraik digitális tananyagokat fejlesztettek- mindez hogyan jelenik meg az iskola mindennapjaiban? Hogyan fogadják mindezt az átalakítást a pedagógusok és a diákok?
Dr. Szebedy Tas: – Valóban fejlesztettünk tananyagokat. A biológia oktatásunk szinte digitális anyagokkal zajlik, van történelemből, fizikából, földrajzból, kémiából vagy idegen nyelvből, és részeiben szinte minden tantárgyból digitálisan használható ismeretanyag vagy a tanárok által egyénileg összeállított .ppt – előadások, ahogyan a diákok beszámolóinak, például egy DSD vizsgának is része a kiadott téma .ppt előadással való összegzése. Tehát aktív digitális eszközhasználat jellemzi a módszertani hétköznapokat. A diákok eleinte csodálattal, majd egykedvűen manapság pedig természetes jelenségként veszik tudomásul, fogadják el ezeket a megoldásokat.
- Az új Köznevelési Törvény értelmében 2013. január elsejétől változás történt az iskola életében. Mi változott és mennyiben befolyásolta ez az iskola életét?
Dr. Szebedy Tas: – A 2013. január 1. utáni időszak teljesen új időszámítás kezdetét jelentette számunkra. Mivel korábban igen önálló, saját gazdálkodással működő, folyamatos fejlesztési elképzelésekkel élő, innovatív és kreatív iskolaközösség voltunk, nekünk óriási változást hozott az értelmetlen bürokráciát előidéző központosítás, az önállóság általános megszűnése, a pénz és tervezés lehetőségei nélküli szakmai önállóság üres jelszava, a kötelező központi tantervekkel zajló oktatásüzem megjelenése. Még nem értjük egészen, miért volt jó ez nekünk, de reménykedünk abban, hogy az eddig létrehozott értékeinket meg tudjuk őrizni, és a pillanatnyi bizonytalanság után ismét talpra állunk. Van erős, és korszerű üzenete közösségünknek, van kereslet erre a nyitottságra nevelő „Városmajori” iskolafilozófiának. A partnereket kell megtalálnunk hozzá, amely lehetőség elsősorban a szülők körében kézenfekvő, de talán lesznek egyéb partnerek is. Ahogy Winston Churchill javasolta: „Soha, soha, soha nem adjuk fel!”
– És végül egy személyes kérdés Önhöz: jelöltként szerepel a Nemzeti Pedagógus Kar honlapján, megkapta a kellő számú szavazatot is a pedagógusoktól. Mi a célja ezzel a feladatvállalással, mit szeretne elérni a Nemzeti Pedagógus Kar jelöltjeként?
Dr. Szebedy Tas: – Sokan kértek arra, hogy eddigi tapasztalataimra építve vegyek részt ennek a nem vita nélkül induló, új és a pedagógusok szakmai képviseletét erős törvényi felhatalmazással ellátó mandátummal alakítandó szervezetnek a létrehozásában. Nem volt könnyű döntés, elsősorban azért nem, mert több szakmai szervezet vezetője vagyok, amely munkát rendkívül fontosnak tartok, s változatlanul folytatni szeretnék. Ugyanakkor tartok tőle, hogy a szakmában meghatározó értékű szervezetek, a gyakorló szakértői közösségek együttműködése nélkül a felhatalmazás nem fog szakmailag előrelépést jelenteni az oktatásügy mai gondjai terén. A jelöltek körében sajnos vannak olyan kollégák, akiknek semmilyen bizonyított szakmai teljesítménye nincs, de lehetőségük lesz a megválasztásuk esetén ugyanazt a jogosítványt gyakorolni, mint azoknak, akik 20-30 éve átlátnak egy komplex területet, teljesítményük tartós elismerést váltott ki. Katasztrófának tartanám, ha egy puszta választási eljárás, kétes kimenetelű eredménye határozná meg a szakmai képviselet lehetőségét az ország leginkább stratégiai jelentőségű szakterületén. Ezért az ambícióm annyi, hogy a kar középiskolai képzés ügyeivel foglalkozó szakmai tagozatában eddigi tapasztalataim felajánlásával részt vegyek. Ezen a területen a mostani helyzet rengeteg tennivalót adhat, ennél nagyobb ambícióm nincs. Ha valamibe bele kell vágnom, ismét Winston Churchill szavai csengenek a fülembe: ”Sosem féltem a tettektől, csak a tehetetlenségtől.”