Az Education Week Teacher legújabb számában Prakash Nair amerikai építész a hagyományos tantermet, az
„ipari forradalomból megmaradt ereklyeként” aposztrofálja. Véleménye szerint a 21. századi iskola tereinek és osztálytermeinek egészen más elképzelés szerint kellene megvalósulnia.
A diákoknak és a tanároknak egyaránt variálhatóságra, mozgathatóságra és kényelemre lenne szüksége a sikeres munkavégzéshez, azaz a tanuláshoz és tanításhoz.
A közel 76 millió amerikai tanuló többsége a tanulmányi idejének java részét a tantermekben tölti – mondja az amerikai építész, hozzátéve, hogy ezzel csak az a baj, hogy a meglévő tantermi formák tökéletesen elavultak. A megállapítás nemcsak az ő véleményét tükrözi, hanem tudományos tény, a vita régóta tart ebben a témában.
A fórum teret adott számos tanári véleménynek, sokan közülük saját tapasztalataikról is beszámoltak. Egy pedagógus a következőket írta: „Egy harminc éves épületben tanítok, melyet négy éve újítottak fel. Az eredeti felújításkor a legújabb divat szerint, a „nyitott iskola” elképzelését követték, amiről a mindennapokban hamar bebizonyosodott, hogy használhatatlan. Ekkor falakat húztak a nagy terekbe, hogy az osztályok ne zavarják egymást. Majd egy kis idővel később egy újabb divatos átalakítás eredményeként sok kicsi teret hoztak létre. Ez egy másik katasztrófának bizonyult. Most van egy rosszul működő iskolaépületünk. Ki állítja azt, hogy ezeknek a divatkövető változásoknak bármi köze is lehet az oktatás 
minőségének javításához? Nincs statisztikai eredmény. Jártam Vietnámban, ahol 40 gyerek ült a koszban a szalmatető alatt, és láttam japán középiskolát, ami hideg volt, színtelen és egyáltalán nem barátságos. Én pedig itt ülök, és a legújabb internetes technikával tanítom a matematikát, mindent tudó videók, osztály weboldalak, internetes források, e-mailben tartom a kapcsolatot a szülőkkel, és ha szükséges ezen az úton a diákok is bármikor elérhetnek, facebook, twitter és egy honlap, ami lehetővé teszi, hogy nyomon tudjam követni a diákjaim munkáját stb., és mindez jószerével ingyen. Tehát véleményem szerint nem kell rengeteg pénzt költeni divatos épületátalakításokra, meg technológiai vívmányokra, amíg nem tudjuk bizonyítani, hogy ez tényleg segíti a gyerekeket, hogy ez tényleg jobb eredményeket szül, és hogy ezekkel nyernek a diákok.
„
Egy másik pedagógus véleménye szerint az iskolák, tantermek testreszabása igenis fontos lenne a jövőben a sikeres oktatáshoz. Alapfeltételként említi a kívánt cél eléréséhez az ingerszegényebb iskolai környezetet, ahol a tanulók az aktuális tananyagra tudnak koncentrálni. Fontosnak nevezi továbbá az érdekélődés alapú tanítást. Ugyanakkor lényegesnek tartja az eddig megszokott ülésrend megváltoztatását. A 21. század iskolájában véleménye szerint a mozgás fontossá válik. Lehessen ülni a földön, vagy ha valaki azt igényli, egyszerűen csak állni és úgy hallgatni az előadást, vagy járkálni, mozogni.
Vélhetően ahány pedagógus, annyi ötlet, a 21. század ideális tantermére. Még mielőtt azonban falbontásba kezdenénk, vagy a csillárra helyeznénk ülő alkalmasságokat, valóban érdemes lenne tisztázni, hogy vajon van ennek az igénynek bármi köze ahhoz, hogy a jövő generációi okosabbak, műveltebbek, vagy akár boldogabbak, sikeresebbek legyenek. Ha igen, akkor hajrá!
