· Igazgató Asszony, Ön szerint hogyan határozható meg a jelenlegi köznevelési keretekben a múzeumpedagógia szerepe?
A múzeum a közoktatás és köznevelés számára az egyik legfontosabb és legjobban hasznosítható iskolán kívüli oktatási helyszín. Nincs olyan műveltségi terület, nincs olyan korcsoport, nincs olyan kompetencia, illetve fejlesztési terület, amelyben ne lehetne szerepe a múzeumoknak. Szerepe van az egész életen át tartó tanulás megvalósításában úgy a nem formális, mint az informális tanulási formákon keresztül.
· Hogyan látja a múzeumokat, múzeumpedagógiát megítélő szemléletet, mit mutatnak a tapasztalatok, a pedagógusok szempontjából és a diákok szempontjából?
-Úgy látom, hogy ma már egyre kevesebben vannak közöttünk abból a generációból, akik még kézközelben ismerhették meg a múzeumot és hasznosították az oktatásban is. Gondolok itt például azokra a pedagógusokra, akik maguk, vagy diákjaikkal közösen mentették a vidék tárgyi emlékeit, amelyek bekerültek múzeumokba, amelyekből tájházak, helytörténeti gyűjtemények születtek. Azokra, akik lelkes TKM (Tájak, korok, múzeumok) pecsétgyűjtők voltak, s akik az arany fokozat elérésére lelkesítették tanítványaikat. Az internetes korszak megjelenése előtt, ha valaki érdeklődésének megfelelő témában akarta gyarapítani ismereteit, akkor használta a könyvtárak, a múzeumok nyújtotta lehetőségeket is. Jómagam középiskolás koromban még az Iparművészeti Múzeumba jártam művészettörténeti szabadegyetemre. A pedagógus a tanult tárgyhoz, témához szemléltetésként, megerősítésként használta a múzeumot. Ma az interneten keresztül nagyságrendekkel több információhoz juthatunk, távoli múzeumok gyűjteményeit szemléletesen ismerhetjük meg, barangolhatunk a virtuális kiállításokban. Ez jó, de ami hiányzik, hogy elvész az a tapasztalat amit az eredeti tárgy látványának hitelessége nyújt, s elvész az az élmény, amit az iskolán kívüli helyszín, a múzeumi környezet varázsa nyújt. Ma az egyetemen a pedagógus hallgatók szinte alig hallanak múzeumról. Kikerülve az egyetemről, feltehetően nem ez lesz az első amivel megkezdi pedagógusi pályáját. Ennek megfelelően a fiatal pedagógusok akkor használják a múzeumot, ha egy olyan iskolába kerülnek, ahol ennek hagyománya van, vagy egyéni érdeklődésként beépülve kulturális szokásaiba, magával hozza az iskolába a múzeumok iránti érdeklődést. A pedagógusok ma nagyon leterheltek, sok új feladattal, területtel kell megismerkedjenek, ezért csak az elkötelezettek vállalják a múzeumlátogatással járó nem kevés felkészülést és felkészítést jelentő feladatot. A diákok szempontjából: ha a korcsoport ismereteit, érdeklődését, életkori sajátosságait a múzeumpedagógus és a pedagógus figyelembe veszi, ha a diák nem frontális magyarázattal, hanem kooperatív módszerrel, önálló feladatmegoldásokkal, szórakozva tanulva kap élményt a múzeumban (és még sorolhatnánk számtalan módszert, drámapedagógia, szerepjáték, beöltözős programok, stb.) akkor bármely – a legnehezebb – korosztály is megfogható. Iskola előtti korcsoportok számára a játék dominál, tehát a játékon keresztül lehet erősíteni az óvodai nevelési programokat. A 7-13 évesek a legnyitottabbak, mint a szivacs szívják fel az ismereteket, élményeket, megfejteni, felfedezni akar, s örül, ha erre önállóan, vagy társaival együtt vállalkozhat. Szívesen vállal fel szerepet, kalandot, minden érdekli. 14-18 korosztálynak az intellektuális élményre van szüksége. Gondolkozni akar, megfejteni problémákat, reagálni a mai kor által felvetett kérdésekre, és nem biztos, hogy még az osztálytársaival akar múzeumba menni, hanem barátokkal, barátnőkkel.
-Ha bővebben kifejtjük a témát, akkor a következőket látjuk:
Az elmúlt években pozitív irányba változott a magyar múzeumok szemlélete a múzeumpedagógiát illetően. Bár a hazai múzeumpedagógia születésének időpontja a hetvenes évekre vezethető vissza és szép eredményekkel büszkélkedhet. A múzeumokba pedagógusok kerültek, ekkor kezdtek működni az első múzeumpedagógiai részlegek, erre az időszakra esik a hazai múzeumpedagógia módszertanának kifejlesztése, a múzeumpedagógiai órák, tematikus foglalkozások meghonosítása, és rendszeressé tétele. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, népszerű nevén a Skanzenben 1976-óta igen intenzív és sikeres múzeumpedagógiai tevékenység zajlott. Budapesten – ha egy viszonylag rövid ideig, de ingyen múzeumbusz szállította a diákokat az iskolától az országos múzeumokba. Az 1980-as évek közepétől szinte a kétezres évek elejéig – elsősorban a költségvetési hiány miatt sok múzeumban mellékszereplői státuszt kapott a múzeumpedagógia. (A múzeumnak döntenie kellett, a tudományos kutatás és az ismeretátadás között.) Ugyanebben az időben Európa nyugati országaiban egyre jelentősebb szerepet töltöttek be a múzeumok a közoktatásban, s ez így van napjainkig.
-A múzeumok – elsősorban a vidéken – a kétezres évek elejétől először hazai pályázatoknak köszönhetően kaptak lehetőséget a múzeumpedagógia tevékenység fejlesztésére. 2008-2013 közötti időszakban uniós pályázatoknak köszönhetően valósultak meg tartalmi, módszertani és infrastrukturális fejlesztések, azzal a céllal, hogy a múzeum a köznevelés számára jól hasznosítható oktatási helyszín legyen.
–A MOKK – szintén egy kiemelt uniós pályázat keretében, tízféle képzést indított el, melynek köszönhetően, közel háromszáz pedagógus és több mint kétszáz múzeumi szakember ismerkedhetett meg korszerű múzeumok oktatási tevékenységéhez köthető ismeretekkel, módszerekkel. A MOKK által működtetett 40 fős országos múzeumi koordinátori hálózat programjai (pl. múzeumpedagógiai évnyitó, múzeumpedagógiai tanévzáró, információs napok, szakmai műhelyek, tanácskozások, konferenciák) a múzeumok és az iskolák közötti együttműködések fejlesztését szolgálták. Az öt év alatt országszerte több mint hatszáz rendezvényre került sor, melynek nyomán változott a múzeumok oktatási tevékenységének ismertsége, elismertsége. Egyre több pedagógus használja a múzeumot.
–Az eredmények bíztatóak, de az is érzékelhető, hogy a pedagógusok leterheltsége rendkívül nagy, ezért plusz feladatokat csak nagyon óvatosan mernek felvállalni. Ez érinti tehát azt is, hogy a múzeumra hangsúlyosabban válhasson iskolán kívüli oktatási helyszínné. Csak akinek már tapasztalata, gyakorlata van a múzeumi programok megvalósításában, aki már többször sikerélményként élte meg a múzeumi tanulási lehetőségeket, vállalják a múzeumlátogatással járó leterhelést. A múzeumi programnak oktatási szempontból akkor van igazán haszna, ha a pedagógusnak van lehetősége felkészülni, és a diákokat felkészíteni a múzeumlátogatásra, a feladatra, a múzeumpedagógiai órára, ha egyedül, vagy múzeumi közreműködéssel alkalmazni tudja a megfelelő módszereket, használni a téma kifejtését segítő demonstrációs és segédeszközöket, ha visszatérve az iskolába megtörténik az utókövetés, hogy csak néhány példát említsek. Gátolja a múzeumlátogatási kedv kibontakozását a külső helyszín miatti óraösszevonások szervezésének nehézsége, az utazási és foglalkozási költségek terhe is. Statisztikai adatok szerint legtöbben az óvodapedagógusok és az alsó tagozatos tanítók használják a múzeumot, számukra a legegyszerűbb az órák összeszervezése. Már csökken a felső tagozatban és a legkevesebben a középiskolások érkeznek a múzeumba. Itt minden bizonnyal azért komoly szerepet kap a továbbtanulással járó egyéb leterhelések (pl. különórák, előkészítő, nyelvvizsga,) Egyetemi hallgatók száma már szinte kimutathatatlan a szakmai gyakorlatokon kívül.
· Hogyan kaphatnak segítséget a pedagógusok a műveltségterületnek megfelelő múzeumpedagógiai megoldások megismerésére és hogyan illeszthetik be a pedagógiai folyamatokba?
-Közvetlen ismeretszerzés, iskola és múzeum együttműködése nélkül nem megy. Ma már egyre több múzeumban minden új kiállításhoz készülnek múzeumpedagógiai hasznosítási programok. A múzeumpedagógusok figyelemmel kísérik a NAT elvárásait, ennek ismeretében dolgozzák ki ajánlásaikat. Nincsen felmérésünk arról, hogy minden múzeum valamennyi korosztály számára, minden műveltségi területre valóban készen áll fogadni az iskolákat, de úgy ítélem meg, ott, ahol a múzeumok rendelkeznek megfelelő feltételekkel és szakemberekkel, ott minden bizonnyal ez nem akadály. Közös iskola és múzeum projektekre lenne szükség, amelyekre már számtalan példát ismerünk. Például a budapesti Bárdos Lajos iskolának nagyon jó az együttműködése a Magyar Nemzeti Galéria, a Néprajzi Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, és).
A Múzeumi Oktatási és Képzési Központ– MOKK-honlapján található egy Európában egyedülálló adatbázis a Múzeumi a’ la carte. Itt a múzeumoknak lehetőségük van arra, hogy önállóan szerkesszék adatlapjukat, ezáltal naprakész információt nyújtsanak az iskoláknak kiállításaikról, és programjaikról, melyek közül a pedagógusok válogathatnak. Terveink között szerepel műveltségi területenként összegyűjteni és közzétenni a múzeumok oktatási ajánlásaikat. Ehhez csak pénz idő, és ember kellene, de reméljük sikerül megvalósítanunk. (A honlapról kiemelten ajánljuk a közelgő múzeumpedagógiai konferenciákat, melyek olyan gyakorlatias témákat járnak körbe, mint a diákok számára is szerethető, látogatóbarát múzeum, az iskolai közösségi szolgálat vagy az informális tanulás a közgyűjteményekben… Az interjút adó igazgató asszony is számos konferencián tart előadást e hetekben. (Ingyenes e-learning oktatás is elérhető, virtuális tankönyvekből, elektronikus kurzuson tanulhatnak a téma iránt érdeklődők, egy regisztráció –no és a rá fordított erőfeszítés- szükséges ehhez. – a szerk.)
- Milyen az együttműködés a múzeumpedagógusok és a pedagógusok között?
-Intézményesen segít a –MOKK, a már említett múzeumpedagógiai programokat tartalmazó, kereshető adatbázissal, képzésekkel, konferenciákkal. Minden a pedagóguson múlik, illetve, hogy hol van múzeum a közelben. Kisebb településen ez nehezebben megy, ahol nincsen sem ott, sem a közelben múzeum, vagy nincsen múzeumpedagógus a múzeumban.
· Milyen az érdeklődés az iskolák részéről a múzeumok iránt?
-Ha egy pedagógus egyszer elmegy egy múzeumba, ha közvetlen kapcsolat épül ki pedagógus és múzeumpedagógus között, ha jó tapasztalatokkal és élménnyel távozik pedagógus és diák a múzeumból, ha … , akkor ismételten használni fogja a múzeumot, mint iskolán kívüli oktatási helyszínt. A jó gyakorlatokat a pedagógusok továbbadják egymásnak. A szentendrei skanzen iránt igen nagy az érdeklődés folyamatosan. Ez nagyon kemény és következetes építkezés eredménye. Nálunk a legfontosabb a látogató és különösen a gyerek, a diák.
Az interjú hamarosan következő 2. részében többek között arra keresünk választ, hogy milyen javaslatokat ajánl Káldy Mária a múzeumpedagógiában, milyenek a feltételek a múzeumpedagógia iskolások fogadásához, vagy hogyan segít a múzeumpedagógia a felzárkóztatást igénylőknek illetve a tehetséggondozásban?
