A migránsok ügye olyan kérdés, amit nem lehet megkerülni, elhallgatni. Egészen biztos, hogy felmerül a diákokkal folytatott beszélgetések során meg abban az esetben is, ha a pedagógus nem tervezi az ezzel történő foglalkozást. A jelenre történő reflektálás nélkül a pedagógus nem tud hiteles lenni.
A hiteles reflexió pedig ebben a kiszámíthatatlan, napról napra újabb eseményekkel, olykor sokkoló médiahírekkel terhelt problémakörben különösen nehéz. Az ország hangulata a menekültek tömeges megjelenése előtt sem volt rózsás, a kölcsönös bizalmatlanság, a szolidaritás hiánya, az előítéletek felerősödése, a jelen és a jövő bizonytalansága miatti ösztönös bűnbakképzés már évek óta jól érzékelhető.
A jelenlegi helyzetből fakadó kihívásokra történő megfelelő reagálás, az iskola, a pedagógusok iránti elvárások megfogalmazását ez a kiinduló helyzet is nehezíti. Nem is tudok többet ígérni, mint a témáról való közös gondolkodás elindítását.
Fontos, hogy a pedagógus, amennyire tud, pontosan tájékozódjon, ne a gyakran megalapozatlan hírek, szenzációnak számító események mentén alkosson ítéletet. Tisztában kell lennie azzal, hogy a történésekre csekély a befolyásunk, viszonylag szűk az egyén mozgástere, de segítheti a tanítványait abban, hogy ne ragadják el őket a szélsőségek, törekedjenek megalapozott véleményalkotásra, gondolataikat, tetteiket ne az indulataik határozzák meg.
Mi az, amit tudunk?
Menekültek mindig is voltak és lesznek is, amíg a világban vannak háborús, polgárháborús gócok. Az Európai Unióba és Magyarországra is érkeztek már évekkel ezelőtt is menekültek, de az utóbbi hónapokban megsokszorozódott a számuk.
A legtöbb menekült jelenleg öt országból érkezik: Szíriából, Afganisztánból, Koszovóból, Eritreából és Szerbiából. Ezeken kívül is jönnek migránsok háborús, illetve terror sújtotta övezetekből: pl. Pakisztánból, Irakból, Nigériából, Szomáliából, Ukrajnából. Sokan viszont a kilátástalanság és a szegénység elől menekülnek el, mint az oroszok, az albánok, a bangladesiek, a gambiaiak, a bosnyákok vagy a szenegáliak.
Nem kétséges, hogy a menekültválságnak csak az vethet véget, ha rendet lehet teremteni azokban az országokban, ahonnan elindulnak a migránstömegek.
Magyarország nem cél-, hanem tranzitország, de mivel nálunk húzódik a schengeni határ, kétségtelenül hatalmas nyomás van rajtunk. Ezért került sor a déli határon a kerítés építésére, létesülnek befogadó állomások az ország több pontján és a fővárosban is.
De hatalmas nyomás van az egész Európai Unión, vezetői a menekültkérdést tartják jelenleg az egyik legsúlyosabb problémának. Naponta folyamatosan lehet tájékozódni arról, hogy mi történik nálunk, illetve a többi érintett országban.
A napra kész tájékozódás tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy a tanítványaink által felvetett kérdésekre, válaszolni, a problémákra reflektálni tudjunk.
Hogyan lehet erről a kérdésről beszélni?
Ez nyilván függ a tanár szándékaitól, pedagógiai céljaitól, tanítványai érettségi szintjétől, érdeklődési körétől. Fiatalabb gyerekeknél a jelenség szintjén foglalkozunk a kérdéssel, a nagyobbaknál már helyük van az elmélyültebb beszélgetéseknek, vitáknak is.
Megkérdeztem néhány osztályfőnököt, hogy ő miként fogna hozzá a probléma feldolgozásához a saját osztályában.
„Beszélni kellene róla, de nagyon nehéz. Sajnos van az osztályomban pár ’nehéz fiú’, akik igen szélsőséges nézeteket vallanak ez ügyben (is), és persze nagy befolyással vannak a többiekre. Szóval a kihívás adott… Arra gondoltam, talán vita keretében kellene feldolgozni a témát – épp az előző tanévben részt vettem egy ’Disputa’-továbbképzésen. De ennél tovább még nem jutottam. Egyelőre! Talán szövegértés- és szóbeli kifejezőkészség-fejlesztés köntösébe öltöztetem galád pedagógiai céljaimat, mint általában. Persze nem titkolnám, hogy végül vélemények ütköztetése a cél. De előtte kéne anyagot gyűjteni, amiből előzőleg tájékozódnak, felkészülnek. De ezt még finomítani kell, mert sokan zsigerből elutasítják a kérdést, ha nem készítem elő rendesen. (Ami pedig a legrosszabb – ha a tanárok között lenne vita erről a kérdésről, szerintem a megosztottság nem lenne kisebb…) De nálunk szerintem még messzebbről kéne indulni. Sajnos a tanítványaim egy része azt gondolja, a menekülteket zsidók és amerikaiak pénzelik, hogy elvegyék tőlünk az országunkat… Szóval valahogy rendet kéne tenni a fejekben, hogy vitatkozhassunk, de még nem tudom, hogy kezdjek hozzá.” (S. B., középiskolai magyartanár)
„A Disputa keretét fel lehetne használni csoportos vitára. Például érveket és ellenérveket gyűjteni egy a saját településünkön létesítendő befogadó állomásról (ezzel kapcsolatban több megtörtént esetről is lehet anyagot találni.). A két csoport azután pro és kontra érveket gyűjthetne az állomás létesítésével kapcsolatban. Azt hiszem, hogy nagyon komolyan elő kellene készíteni a munkát, hogy ne csak az ellenérvek legyenek erősek. Vajon miért van szükség ezekre az állomásokra? Miért nem lehet belenyugodni abba, hogy a többség elutasítja ezt? Talán a közelmúlt példáit lehetne feleleveníteni, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben menekülnie kell. A második világháború idején vagy az 1956-os forradalom utáni megtorlás időszakában sok honfitársunk menekült el az országból, keresett új hazát magának. Nem véletlen, hogy a világnak szinte minden pontján találhatók magyarok, akik hazájuk elhagyására kényszerültek. Példákat lehetne gyűjtetni erről az irodalomból vagy családtörténetekből.” (T. I., általános iskolai történelemtanár)
„Az valóban nem jó, hogy az embereket riogatják a menekültekkel, és így csak erősödik az előítéletesség. Azt hiszem, hogy például az a történet, amikor a fiatal lányt megverték a menekültnek hitt félvér barátja miatt, elgondolkodtathatja még a legelvakultabb gyűlölködőket is. Az az ötletem támadt, hogy szerepkártyákat csinálok ehhez a történethez: a megvert lány, a barátja, a testvére és a támadó számára, és eljátszatom az esetet. Ki mit gondolt, érzett közben, miért kerülhetett sor egy ilyen eseményre?” (D. K., általános iskolai magyartanár)
„Azt hiszem, hogy a pozitív eseteket kellene összegyűjteni. Például amikor az afgán fiú megmentette a vérző hajléktalan életét. Elég extrém történet, de rengeteg tanulsága van. A hajléktalan férfi elkeseredett dühében belevágott egy üvegajtóba, súlyos vérzését egy 16 éves afgán (menekült) fiú mentette meg, aki az segélynyújtást háborús helyzetben tanulta. Mi mindenről lehet itt beszélni? A hajléktalan magyarázható kétségbeesésétől kezdve a fiú ösztönös segítőkészségén keresztül egészen a szörnyű háborús élményekig. Arról, hogy ’iszonyú a kísértés a jóra’ (Brecht).” (Sz. J., középiskolai némettanár)
Indul az új tanév, és a migránskérdés, mint már említettem, nem megkerülhető az iskolában sem. Ha pozitív tapasztalataik, problémáik, kérdéseik vannak a témával kapcsolatban, írják meg nekünk. A pozitív tapasztalatokat szívesen közreadjuk, hadd okuljanak mások is belőle, a felmerülő kérdésekre segítünk választ, a nevelési problémákra megoldást találni.
Szekszárdi Júlia
Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének (OFOE) elnöke
osztalyfonokok@gmail.com.
A cikk 2015. augusztusában készült, megjelent a Modern Iskola 2015. 4., szeptemberi számában, az Osztályfőnök rovatban, itt elérhető a lapszám.
