A CSZC Nagykátai Ipari Szakközépiskolája és Szakiskolája 2015 augusztusában óriási jelentőségű adományt kapott a jászfényszarui Samsung Zrt-től: 6 darab Galaxy Tab 3 Lite tablettel ajándékoztak meg minket. Lássuk mihez is kezdtünk azóta velük!
Amióta megvannak a tabletek, és éppen működik az iskolai wifi, nem kell végre informatikaterembe kuncsorogni, ahova egy órával előtte fel kell menni, hogy beinduljanak a gépek. Nem kell előre egyeztetni, ha éppen a projektjeinken akarunk dolgozni és nem kell a diákok saját eszközeit és saját mobilnetét használnunk, ha éppen a tanárnő (én) azon akar dolgozatot íratni.
Sokszor és sok helyen írtam és beszéltem már arról, hogy a szakiskolában tanuló hátrányos helyzetű gyerekek szociális és kulturális hátránya szinte biztosan egy nagyfokú digitális hátrányt is hoz magával. Nekik nincs követendő példa az eszközök használatában, otthon semmiféle útmutatást nem kapnak, hogyan is lehet komolyabb dolgokra használni az eszközöket. Így még nagyobb a pedagógusok felelőssége, hogy megmutassuk ezen eszközök használatát. Sosem tudhatjuk, hogy az életben mire lesz a legnagyobb szükségük, de minden lehetőséget meg kell nekik adnunk, amivel növelhetjük az esélyüket, amikor belépnek a valódi életbe.
Dolgozatírás?
Ha már dolgozatírásnál tartunk: a diákok nem érzik dolgozatnak, ha a tableten kell írniuk azt. Nincs rajtuk az a nyomás, stressz, hogy már megint nem tanultam, nincs tollam, nincs füzetem. Sokkal inkább játéknak fogják fel és ezáltal jobban is teljesítenek. Két applikáció aratott osztatlan sikert: az egyik a Socrative, ami inkább hasonlít egy tradícionális tesztre, és ha nem szöveges válaszokat várunk, akkor ki is értékeli az eredményt. A másik pedig a Kahoot!, ami egy verseny a jó válaszokért, a gyorsaságért. Osztatlan siker, és a reakció: csináljuk még! 
Kiterjesztett valóság
Korábbi cikkeimben beszámoltam már a kiterjesztett valóság világában való kalandozásaimról. A gyerekek immár a QR kódokat nem csak leolvassák, hanem készítik is. Itt például QR kódokban mutatkoznak be a legújabb projektünkben:
Az idegen nyelvi tanmenetek egyik része az év elején a ház, a ház részei és a prepozíciók: ezeket a ShowInRoom nevű applikációval tanultuk meg, virtuálisan berendeztük a tantermünket márkás bútorokkal és mondatokat írtunk az elhelyezésükről:
Menjünk ki!
Ha már mobil eszközökkel rendelkezünk, miért ne vigyük ki ezeket? Korábban próbálkoztunk már geolokációs játékokkal, most még nem járunk ott, de mennyivel izgalmasabb úgy szavakat tanulni, hogy a tanár megadja a szószedetet, a diákoknak pedig meg kell azokat jegyezni és lefényképezni? Persze azért nem ilyen egyszerű, a diákok kreativitására is szükség van pl. a boldogság szavak kifejezésében. A kész produktumokból a diákok a Photogrid nevű alkalmazás segítségével montázsokat készítenek, majd pedig emailben küldik el nekem- osztályonként mindig akadt valaki, aki életében először írt emailt.
Reakciók
A diákok részéről osztatlan a siker. Nem úgy kell ezt persze elképzelni, hogy minden óra minden percében tableteket használunk. Egyrészt ki kell érdemelni, egy olyan bizalmat kell kiépíteni, hogy nyugodt szívvel odaadhassam ezeket az eszközöket a diákoknak. Másrészt nem szabad, hogy az eszköz uralja az órát, maradnia kell annak, ami: egy eszköz a diákok képességeinek fejlesztéséért.
A tanulóimtól idézek:
- „Tanárnő, így észre sem vesszük, hogy tanulunk! „(F70)
- „Ugye a tablettel írunk dolgozatot?”
- „Nem is tudtam, hogy tanulni ilyen eszközökön is lehet”
- „Ezeket a teszteket tényleg maga csinálja?”
Kollégáim már felemás véleményen vannak. Látható sajnos, hogy sokszor hajlamosak vagyunk elítélni azt, amit nem ismerünk vagy nem értünk. Legtöbbször azt kapom meg, hogy csak bohóckodom az órákon, vagy hogy másnak erre nincs ideje, mert ő tanít. Ezzel persze nincs semmi baj, ha van bennünk egy minimális nyitottság az újdonság iránt. Amikor a szülő meséli szülői értekezleten, hogy a diák otthon QR kódokat olvasgat, vagy egy konferencián (Így tanulunk mi!) a mellettem ülő diák felsikít a Kahoot láttán, hogy „tanárnő, ezt használjuk mi is!”, azt hiszem, beigazolódik, hogy ez a helyes, még ha nem is olyan könnyen járható út.
A tabletekkel foglalkozó oldalam elérhetősége.
Egyéb projektjeim
A cikk szerzőjének bemutatkozása:
| Tóth Éva vagyok, angoltanár. Ötödik éve tanítok a Nagykátai Ipari Szakközépiskolában és Szakiskolában, szakiskolai és OKJ-s osztályokban.
|
Tóth Éva cikkei, fordításai a Modern Iskola honlapján elérhetők innen.
