Ünnepekkor hajlamosak vagyunk csupán a szépen becsomagolt ajándékokra gondolni. Na de mi a helyzet azokkal az ajándékokkal, melyeket év közben adunk a diákoknak, és bár sokszor észrevehetetlenek, egy egész életre szólnak? Fordításunk az Edutopia oldalról olyan jó példákat mutat be, mikor a pedagógus örömöt vagy éppen reményt adott diákjainak ajándékba.
Egész életre szóló ajándékok
Egy barátom, aki közgazdaságtant tanít egy középiskolában, minden óra előtt kihúzza a székét a folyosó közepére. Ez a kedvenc helye, ahol köszönti a diákokat és megbeszélik, mi történt az iskolán kívül. Ez az apró gesztus azt mondja róla a diákoknak, hogy a tanárt érdekli, mi van velük. A figyelmét adja nekik ajándékba.
Az ünnepek alatt hajlamosak vagyunk azokra az ajándékokra koncentrálni, melyek fényes csomagolásban érkeznek. Ahogy feltöltődünk az újévre, érdemes elgondolkozni azokon az ajándékokon, melyeket a tanárok nap, mint nap osztanak meg. Íme néhány kincs, melyeket a tavalyi blogposztokból gyűjtöttünk össze.
Az öröm ajándéka
A díjnyertes Nancie Atwell, egy Main-i tanítási és tanulási központ alapítója azt szeretné, ha minden diák megtapasztalná a tanulás örömét. „Az amerikaiak úgy gondolják, ha a diákok élvezik, amit csinálnak, akkor ott valami baj van. És aztán az iskolák úgy próbálnak örömöt hozni, hogy bicikliket adnak azoknak a diákoknak, akik a legtöbbet olvasnak. Vagy az igazgató zöldre festi a haját, ha mindenki elolvas 10 életrajzot. Ez már túlzás. A gyerekek motiváltak, ha szeretik a könyveket, amiket olvasnak, ha tetszik nekik a téma, ami után kutatnak, ha szeretik a verset vagy az esszét, amit írniuk kell, mert a téma felkelti az érdeklődésüket.
Az optimizmus ajándéka
Scott McComb, a tavalyi nemzet tanára díj győztese, a pozitív pszichológia szóvivője, melyről azt mondja, hogy kinyitja az elmét a tanulás iránt és a diákokat kreatívabbá és produktívabbá teszi. Keresi az alkalmakat, hogy az optimizmust növelje, főleg azokban a diákokban, akik problémákkal néznek szembe otthon és az iskolában is. Például az óra végén egy cetlire dicséretet ír a diáknak. itt van még egy ötlet, amit a pozitív gondolkodás erejét méltató trénerektől kölcsönzött. „Sportrajongó vagyok és olvastam arról, hogy összefüggés van a pacsizás és a nyerés közt. Lehet, hogy véletlen, de azok a csapatok, amelyek fizikai gesztusokkal ünnepelnek, gyakrabban nyernek. Elkezdtem szándékosan csinálni ezt a diákjaimmal. Nehéz nem boldognak lenni, mikor adsz, vagy éppen kapsz egy pacsit.”
A hatalom ajándéka
Azok a tanárok, akik lehetőségeket teremtenek, hogy a diákok alkalmazni tudják, amit tanulnak, hatalmat adnak nekik. Amikor a diákok felfedezik a képességüket, hogy cselekedjenek, hatékonyabbá is válnak.
A harmadik osztályban tanító Lorie Loughborough és Linda Spinney jó példa erre. Amikor az állom szimbólumait tanulták, a diákok érdekes kérdést vetettek fel: Rhode Islandnek miért nincs hivatalos bogara? Végülis, másik 46 államnak van.
Ahelyett, hogy elengedték volna a fülük mellett a kérdést és folytatták volna az óraterv szerint, a tanárok biztatták a gyerekeket, hogy mélyebbre ássanak a témában, ami végül egy lobbikampányhoz vezetett.
Az általános iskolai diákok meggyőzték az állami törvényhozókat, hogy elfogadjanak egy törvényjavaslatot, miszerint a veszélyeztetett amerikai feketecsápú temetőbogár az állam rovarává váljon.
A munka eredményeképp a diákok már mindent tudnak az állatról, az élőhelyéről és megtanulták, milyen érzés olyan aktív állampolgárnak lenni, aki részese a változásnak.
A brooklyni középiskolások is magukhoz ragadták a hatalmat és hivatásos tervezőkkel együtt olyan iskolai tanszereket alkottak diákoknak, amiket diákok készítettek. Ailene Altman Mitchell igazgató szerint fontos volt, hogy a projekt végén valódi termékek készüljenek, melyeket egy valódi cég gyártott. „Emiatt csinálták végig”- mondja. Az iskolán kívüli szakértőkkel való kapcsolatnak fontos üzenete volt a diákok számára: „Az ötleteitek számítanak.”
A remény ajándéka
A jövőbe vetett hit a legnagyobb ajándék, amit a diákjainknak adhatunk. Az év során, mikor nem túl biztató főcímeket látunk a hírekben, a tanárok számtalan módot találtak arra, hogy a diákok hitét és álmaikat táplálják.
A régóta tanító Bernajean Portertől származik az egyik kedvenc példánk. Létrehozott egy multimédiás projektet, amelynek a célja az volt, hogy az álmodozót felébressze mindegyik tanulóban.
„Megkérjük a diákokat, hogy meséljék el, hogyan használnák a belső fényüket valami jó cél érdekében.
A történet elmesélése feltételezi, hogy ismered magadat, tudod, miért vagy különleges és miben vagy tehetséges. Mitől vagy boldog és mi ad neked energiát? Mi tölt fel?”
Hosszú idővel azután, hogy az ünnepek fénye elhalványodni látszik, ezek az ajándékok még mindig éltetik azokat a szerencsés gyerekeket, akik részesülhettek bennük.
Örömmel, optimizmussal és hittel teli, boldog új évet kívánunk!
Tóth Éva fordítása.
Tóth Éva vagyok, angoltanár.
Ötödik éve tanítok a Nagykátai Ipari Szakközépiskolában és Szakiskolában, szakiskolai és OKJ-s osztályokban. Cikkeim a Modern Iskolában innen is elérhetők.
