A Kőrösi Csoma Sándor Program célja a diaszpóra magyarságának megszólítása, valamint a diaszpóra közösségi és kulturális életének megszervezése, a magyar nyelvismeret fejlesztése és szinten tartása a kiérkező ösztöndíjasaik segítségével. A program során kezdetben 50 főt, majd később 100-at, jelenleg pedig csaknem 114 fiatalt küldenek ki az érintett 25 országba.
A helyi magyarságról
Eddigi tapasztalataim alapján az itteni magyarság nagyon tudatosan őrzi identitását, őseinek a hagyományait, értékeit és a nyelvet. Ezt az idősebb generáció megpróbálja a fiatalabbaknak is átadni. A családok többségének az élete részét képezi a cserkészet, a szombati Magyar Iskola, a gyerek és felnőtt néptánc, és a kórus. Ezeken kívül New Brunswickon szinte minden hétvégén van valamilyen rendezvény, program (táncház, ünnepség, bál, kirándulás), amelyek igen sikeresek és nagy népszerűségnek örvendenek az itt lakók körében. A beszélgetések során kiderült számomra, hogy mindez „áldozatokat” igényel mindenkitől: a szülőktől, a gyerekektől, vezetőktől, elnököktől, igazgatóktól, hiszen ezek a programok a szabadidejükből vesznek el, és a többségük mindezt önkéntes alapon végzi.
Érdekes tapasztalat volt számomra az, amit több vegyes házasságban is láttam, hogy a nem magyar fél is nagyon szívesen vesz részt a magyar programokban, hagyományőrzésben, szereti a kultúránkat és beszéli a nyelvünket.
Széchenyi Magyar Iskola és Óvoda
A 4. osztályban tanítok minden szombaton 4 órában. 10 gyerek jár az osztályba. Olvasás, történelem, földrajz és nyelvtan órákat tartok hétről hétre. Izgalmas kihívás volt nekem, mivel logopédus-gyógypedagógus a szakmám, így eddig hozzájuk hasonló osztályt még nem tanítottam. Az külön nagy öröm volt számomra, hogy őseink történelméről, a honfoglalás körüli időszakról taníthattam a gyerekeket, földrajzból pedig Magyarország vízrajzáról tanultak.
A gyerekekkel és szüleikkel is jó a kapcsolatom. A szülők nagy része igen támogató és érdeklődő. Egyértelműen látszik, hogy kik beszélnek otthon magyarul, mennyire fontos ez a családnak. A gyerekek órán tudják, hogy magyarul kell beszélniük, de a szünetben gyakran váltanak át „automatikusan” angolra. Ekkor mindig megkérem őket, hogy magyarul folytassák, hiszen úgy is el tudják mondani (akár segítséggel), amit szeretnének.
